Új energiákra, új gazdálkodásra és új tudásra van szüksége a kárpát-medencei magyarságnak – hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke az MKP ünnepi kongresszusán elhangzott köszöntőjében. Az alábbiakban az erdélyi politikus beszéde olvasható.
Tisztelt Elnök Urak, Nagykövet Úr, Polgármester Úr, kedves Felvidékiek!
Mindenekelőtt kérem, engedjék meg, hogy megköszönjem Berényi József elnök úr meghívását, amelynek nagy örömmel tettem eleget. Mint bizonyára tudják, mostani minőségemet megelőzte – többek között – egy tizenkét éves székelyudvarhelyi polgármesteri mandátum, ezért bizonyára nem veszik szerénytelenségnek, ha azt mondom – minden hasonlóság, de minden különbözőség okán is -, hogy ismerem a külhoni magyarság és politikai szervezeteinek legtöbb gondját, baját, ezen belül pedig kiemelten a felvidéki helyzetet is.
Egyébként itt, ebben a teremben írtuk alá Székelyudvarhely és Dunaszerdahely közötti testvérvárosi szerződést Pázmány Péter polgármester úrral, akit e helyről is szivélyesen üdvözlök.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére való kinevezésemmel az az óriási megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősség is ért, hogy immár nemcsak az erdélyi, hanem az egész Kárpát-medencei, illetve a diaszpóra magyar humánvagyona feletti gondnokság édes terhét kellett a vállamra, a vállunkra vennünk.
Közös Gyökereink ismertek. Az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medencei Utaksokféleségében is akadt mindig közös: mégpedig az útakadály. Ezekről nekem, nekünk egészen pontos ismereteink, tapasztalataink vannak. Az anyanyelvhasználat, a hitélet, az oktatás és a gazdasági lehetőségek, illetve lehetetlenségek akadályainak sokféleségéről.
Mára a következmények aggasztókká váltak. A magyarok lélekszáma a szomszédos országokban és a diaszpórában folyamatosan csökken, a felsőoktatásban a magyarok aránya mindenütt alacsonyabb a többségi nemzethez tartozóknál; mindenhol a kulturális, az oktatási és a gazdasági pozícióvesztés, a fizikai és szellemi ellehetetlenítés tapasztalható. A rendszerváltás és az EU-csatlakozás néhány reménykeltő következménye ellenére a magyar közösségek helyzete az elmúlt két évtizedben tovább romlott. Sok jó szándékú kezdeményezés indult, de ezek végül sosem álltak össze egységes és jövőképközpontú stratégiává, illetve eredményre vezető cselekvéssé.
Az évtizedes útakadályok miatt súlyos a helyzet. A romantikus jóra törekvések ideje ezért lejárt. Új energiákra van szükség, a magyar életenergiák gyarapítására. Új gazdálkodásra van szükség – mely a Kárpát-medencei vidék- és iparfejlesztés, a fenntartható gazdálkodás, az önfenntartó falu, az öko- és biokultúra területén lesz eredményes; és új tudásra is szükség van mely a magyar közösségek oktatásában, a felnőttképzésben, a kutatás és az innováció területén hoz majd eredményeket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden nehézségünk ellenére a magyar állampolgárság kötelékén keresztül 2010-ben megszületett a közjogi lehetőség arra, hogy a szétszóratott nemzetből világnemzet, azaz új nemzetközösségépülhessen. Megszületett az új Alaptörvény is, melyben a külhoni magyarok iránt a magyar állam felelősségvállalása immár hangsúlyosan jelenik meg. Az „országpolitikát”felváltó „nemzetpolitika” pedig meg fogja teremteni a lehetőségét annak, hogy a Kárpát-medencében és a világban szétszórtan élő magyarok szellemi, érzelmi és gazdasági energiája végre összeadódjon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mai világunk megnövekedett eszközrendszere arra is lehetőséget kínál, hogy a közép-európai hagyomány, értékközösség és történeti emlékezet még élő és szervesen létező kelméjét a magyarság teljes működési területén érthetően, vonzóan és hatásosan tudjuk újra szőni.Ezért erről a helyről szeretnék valamennyi politikai és civil szervezetet partnerként hívni az előttünk álló óriási feladat megoldásához, és akkor talán valósággá válik Pio atya jövendölése:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmúőrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Adja Isten, hogy így legyen!
Szász Jenő
{iarelatednews articleid=”41611,41605,41603″}
