Királyhelmecen szeptember 20-án emlékkiállítás nyílt Bogoly János, „az utolsó bodrogközi polihisztor”, „Bodrogköz Orbán Balázsa” tiszteletére.
A kiállítás megnyitójára a gróf Mailáth József által építtetett Tisza-szabályozó Vállalat egykori székházában került sor, ahol az a Bodrogközi és Ung-vidéki Múzeum nyílt meg, melyet megálmodott.
Dr. Zvolenszky Gabriella, a királyhelmeci kulturális központ igazgatója nyitotta meg a kiállítást. Elmondta, fiatal kora óta ismerte Jánost, aki nem hagyományos gyermekként viselkedett, hanem másokkal ellentétben, mikroszkóp alatt vizsgálta a természetet.
Bogoly Jánosnak röpke hatvan év sem adatott, hogy a Bodrogköz, egyik érdekfeszítő és szép tájegységünk kutatójaként kiteljesítse sokoldalú munkásságát. Mégis sok mindent letett az asztalunkra.
1951. július 4-én született Királyhemecen. Elsőgenerációs értelmiségi volt mint annyian, hiszen a felvidéki magyarságot több ízben megfosztották értelmiségi rétegétől. 1969-ben érettségizett szülővárosa gimnáziumában. Ő lenne megmondhatója, tanárai közül kik voltak rá olyan hatással, akik elkötelezettségét és hivatástudatát felébresztették. 1972-ben a Hradec Králové-i, vagyis königgrätzi, feledett magyar nevén, királyváradi Pedagógiai Főiskola természettan-neveléselméleti szakán szerzett tanári oklevelet. Majd a királyhelmeci gyermek- és ifjúsági ház pedagógusaként helyezkedett el. 1973-ban már a Szocialista Ifjúsági Szövetség tőketerebesi járási titkárságának szakelőadója. Majd visszatért előbbi munkahelyére, de most már igazgatóként.
El sem tudjuk képzelni, hogy ez az energiával teli ember ne vett volna részt a közéletben. 1989 előtt erre egy területen volt lehetőség. A Csemadokban, ahová 1970-ben lépett be. Öt évre rá már a járási elnökség tagjai között találjuk.
A rendszerváltás után Nagykapos városi önkormányzatának lett képviselője.
Mivel biológusként kezdte pályafutását, 1982-től a Szlovák Botanikai Társaság, 1985-től a brünni Orchidea Klub tagja, 1984-től a Szlovák Természet- és Tájvédők Szövetségének járási elnökségének tagja. A természetvédelem, a növények ismerete szinte magához vonzza a dokumentálást, a fényképezést. Hiszen a védett növényeket tilos letépni. Fényképen viszont szépen bemutathatók. De a táj dokumentálása is érdekelte. 1972-ben már egyéni fényképkiállítást tartott szülővárosában.
Negyven éves koráig nem akármilyen munkásság állt mögötte. 157 írása, tájvédelmi dolgozata, 489 fekete-fehér, 203 színes fényképe kapott nyilvánosságot a korabeli magyar és szlovák lapokban, a Hétben sorozata indult, az Új Mindenes Gyűjteményben, az Acta botanika c. szaklapban és a Madách Naptárban is közölt írásokat. Furcsa módon A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonából mégis kimaradt. Vigasztalhatta, hogy nem volt egyedül.
A rendszerváltás új lehetőségeket kínált és ő élt velük. A „Királyhelmec és Felső-Bodrogköz természetrajza és történelme” 1992-ben jelent meg. A „Betűkbe szedett régmúlt” két évre rá látott napvilágot, majd a templomokról szóló kötet következett 1996-ban. Ezután szünet állt be és jött a „Felső-Bodrogköz kisenciklopédiájá” 2004-ben, egy évre rá a terület várainak történetét foglalta össze „Kőbe zárt régmúlt” címen.
Számos magyarországi biológiai, földrajzi, történeti konferencián tartott előadást. Írásai megjelentek nagy, tematikus konferenciák köteteiben: a Felső-Bodrogköz jellemzése a Tokaj és Hegyalja XVII. kötetében látott napvilágot 1996-ban, az Adalékok a Felső-Bodrogköz flórájához c. dolgozata A Felvidék történeti földrajza c. kötetben jelent meg Nyíregyházán 1998-ban.
Számos település monográfiájának munkálataiba kapcsolódott be, Kisgéresről és Nagytárkányról írt. Tuba Zoltán egyetemi tanár munkatársaként a Bodrogköz tájmonográfia megvalósításában vett részt. Ez a hatalmas kötet 2008-ban jelent meg. Egy évre rá készítette el a „Folyók közén” c. kötetet Boros Lászlóval, Oláh Tamással és Tamás Edittel együtt. Az általa szerkesztett kötet a vidék földrajzát, növény- és állatvilágát, történelmét, várait és kastélyait, egyháztörténetét, a vidék jelentős személyiségeit mutatja be. Nem tudhattuk, hogy ez a munkája lesz életművének összegzése. Görögül a folyóköz Mezopotámiát jelent, ezért használom beszédem címében ezt a kifejezést.
De még két ajándékot biztosított a kifürkészhetetlen sors számára, mellyel minket gazdagított. A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi sorozatban jelent meg „Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely” c. kötet 1905-ben, melynek újrakiadása sokakat foglalkoztatott. Ezt 2010-ben újra kiadták bővített formában, s ebben olvashatjuk az ő írását is „A Felső-Bodrogköz természetrajzának áttekintését”. Még kézbe vehette. Az első fejezet szülővárosát mutatja be a legújabb kutatások tükrében és Bogoly János fényképeinek segítségével kalandozhatunk a történelmi emlékek, a táj, a természeti értékek között. Ezt a kötetet is még forgathatta.
Erre a munkásságra tett pontot a halál 2011. január 15-én.
Emlékszem, döbbenten vettem tudomásul a hírt. Hihetetlennek tűnt. Számítógépemen még ott vannak az egymással váltott levelek, leírt gondolatok, de már ő nincs többé. Utolsó levelét tíz nappal halála előtt küldte, egy szerdai napon. „Két gyászhír érkezett hozzánk a Felvidék keleti részéről. Nagykaposon Miczák Bertalant gyászolják, Királyhelmecen pedig Hajdók Gézát. Mindketten a felvidéki magyar identitás megmaradásának, erősödésének kiváló képviselői voltak.” Ezt az értékelést róla is elmondhatjuk.
Korábban egy térképet küldött 1915-ből, mely Nagy-Románia részeként tüntette föl a Bodrogközt is. Kereken 25 küldeményt őrzött meg a gépem.
Az elébb idéztem a száraz életrajzi adatokat, de ezek az emberről túl keveset mondanak. Szarkasztikus humorára emlékszem, a csillogó szemüvegére és tárgyilagos, frappáns megjegyzéseire. Személyes dolgokról ritkán beszéltünk. Ha szükségem volt valamilyen adatra, belelapoztam könyveibe, fölhívtam telefonon. Egy alkalommal interjút is készítettem vele. S most már arra sem emlékszem, mikor ismerkedtünk meg. Több mint valószínűleg az 1980-as évek elején, amikor a munkám a Bodrogközhöz kötött. Battyánhoz és Borsihoz.
Ő már nem lehet velünk, de munkái itt vannak és ösztönöznek. Egyelőre azt kell mondanunk, nincs követője, aki örökébe lépne, de reméljük, már megszületett. Köszönettel tartozunk Jánosnak gazdag munkásságáért, kitartásáért, identitásunk őrzőjéért.
A műsorban levetítették a Zemplén TV Bogoly Jánosról szóló filmjét, melyet Tisztelt Olvasóink az interneten megtekinthetnek (https://www.youtube.com/watch?v=M3zm68LEusc& feature=endscreen).
Bízunk benne, Bogoly János munkássága megérdemelt helyre kerül a köztudatban és megőrizzük ösztönző emlékezetét.
Az emlékkiállítás fotói Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
