A Most-Híd Vízió 2016 identitáspolitikai részének megfogalmazását üdvözlendőnek tartom. Őszinte leszek, mint kulturális antropológus tetszik az identitáspolitika elnevezés! Minden olyan stratégiai elképzelés – még ha elkésett is- amely gondolkodik azon, hogy a felvidéki magyar közösségnek hogyan javuljon a lelki és egzisztenciális életminősége, azt üdvözlendőnek tartom. Azonban félek, hogy az európai léptékkel mért, regionális megközelítésben a Kárpát-medence kulturális és történelmi, valamint gazdasági egységesítését célzó, a magyarságunk lelki kondícióit helyreállító és innovatív vezető szerepét újra revitalizáló folyamatok elé ez az elképzelés akadályokat és falakat épít.
A Most – Híd stratégiai elképzelése az önmeghatározásunkkal kapcsán elavult és a 90-es évek hangulatát idézi. A felvidéki (szlovákiai) magyar társadalom megváltozott. Abban egyetérthetünk, hogy a felvidéki (szlovákiai) magyar közösség kívánja az önmaghatározást, de a kilencvenes évektől fogva az önmeghatározásunk saját evolúcióját éli meg. A felvidéki magyarok domináns része, magát „szimplán” MAGYARNAK tartja. Összességében a „nem arcvonalat” meghatározó csoportok definiálják magukat ezen kívül még plusz specifikus jelzővel (pl. szlovákiai magyar, felvidéki magyar, szlovákiai magyar anyanyelvű, stb.). Ezért éppen most, lehetséges európai léptékkel gondolkodva megteremteni a határokon átnyúló kulturális és történelmi közösségi egységet, megteremteni magyar és magyar között az energikus kondíciókat megteremtő összetartozás érzését. Ez az egység megszabadíthatna minket az elmúlt századok komplexusaitól!. Nem szlovákiai magyarnak, nem felvidéki magyarnak, semmikép sem valamiféle „az elmúlt 60 év lelkületének Magyarországához kapcsolódó magyarnak”, hanem Magyarnak érezve magunkat Európában.Nemzetiség helyett nyelvhasználat legyen a nyelvi jogok alapja. Ezzel a megállapítással a Via Nova kampányában 2012-ben már találkozhattunk. Tehát a Most-Híd megközelítésével ebben is egyetértünk, mivel mi magunk már a 2011-es népszámlálás után erre következtetésre jutottunk.”A nyelvi jogokat ne a nemzetiségi arány, hanem a nyelvhasználat alapján határozza meg a szlovák állam.” – Teljesen korrekt érv. Hozzáteszem, ha a magyar nyelv második hivatalos nyelvé lépne elő, vagy akár hivatalos regionális nyelvként szerepelne a Szlovák állam alkotmányában, akkor az anyanyelv használat nagyon fontos „gazdasági” hangsúlyt kapna az előző megállapítás alapján. Közösségünk számarányának megjelenítésének tekintetében pedig felerősíthetné a szlovákiai jelenléttudatunkat, vagyis hogy számottevőek vagyunk.
Az MKP már hosszú ideje (jelenleg „házon kívül” a terepen), a nemzetpolitikán keresztül szeretné a Felvidék déli részén meglévő régiókban élők gazdasági-szociális-lelki helyzetét javítani. Nekünk minden egyes választási programunk, mozgalmi tevékenységünk, szakmai stratégiánk kiadványban és cselekedetben a magyarlakta régiók felzárkóztatásának céljából készültek el. Egy pillanatra se felejtsük el, hogy ez a velünk élő szlovákokra is vonatkozott, pozitív értelemben. Hiszen a régiók fejlődésének, stratégiai és cselekvési küzdelmének egy hálás velejárója, „mellékhatása”, hogy a velünk élő szlovákság, romák élethelyzetén javít, és így egyben hozadéka, hogy az együttélés minőségén is!
Konklúzió: Európai léptékkel mérve, vagyis az európai régiók alapján a Kárpát-medence térségében nem vagyunk kisebbség. Célszerűbb lenne, ha specifikus különbségek végett nem darabolnánk fel saját kulturális és szellemi egységünket – örökségünket, amely egy adott pozitív történelmi pillanatban domináns gazdasági tényezővé is átváltható a tágabb régiónkban.
Samu István
A szerző az MKP Országos Elnökségi tag{iarelatednews articleid=”41807″}
