A losonci felújított Köztársaság tér új sétánnyal bővült ki, melynek emlékoszlopain 7 losonci és nógrádi személyiség rövid életrajza, valamint arcképe látható.
„Természetesen” csak szlovák nyelven, mindössze hárman érdemelték ki azt, hogy nevük magyarul is szerepeljen.
A fejfákat idéző emlékoszlopok már tér felújításával egy időben elkészültek, eltartott néhány hónapig, amíg az e célból létrehozott bizottság a losonci személyiségek gazdag kínálatából kiválasztott hetet.
A város központja felé haladva a sort Pavol Karas (1908-1992), losonci pedagógus, színházi rendező, a losonci Timrava színjátszó csoportalapító tagja nyitja. Rendezései számos díjat hoztak a csoport számára.
Gyurkovits Ferenc (1876-1968), Losonc és Nógrád legkiválóbb festőművésze volt, a múlt század elején költözött Losoncra és itt is maradt. Festőiskolájában egyéniség sora fordult meg, közöttük Szabó Gyula is. Sajnos munkássága eddig korántsem kapta meg azt az elismerést, amely joggal megilletné.
A hét kiválasztott közül a legellentmondásosabb Ľudovít Bazovský, azaz Bazovszky Lajos, 1872-1958), ügyvéd és politikus. Szlovák származású, magyar iskolákban tanult, s olyan szinten tanulta meg ezt a nyelvet, a város és megye legkiválóbb szónokai között tartották számon. A különböző választások alkalmával számos politikust kísért el választói körútjaira. Kulcsszerepet játszott abban, hogy az akkor még vitatott területként illetett Losonctól délre eső falvak az I. Világháború után Csehszlovákiához kerültek. ő volt Losonc első csehszlovák zsupánja, amely pozíciót néhány hónap elteltével feladott. Harcolt Szlovákiai autonómiájáért, a börtöntől, csak az 1938-as visszacsatolás mentette meg. Ezután a magyar kormány tanácsadójaként végzett tevékenységet. Nem gondot számára az, hogy egymással ellentétes tartalmú irányvonalakat váltson.
Rakottyay György (1859 – 1914) és családja volt az ország első, Losoncon létrehozott zománcozó gyár megalapítója majd irányítója. A gyár néhány épülete ma is létezik, természetesen már nem az eredeti küldetésüknek tesznek eleget. A ma Jókai utcai villájában bölcsőde működik. A helybéliek közül is kevesen tudják, hogy az épület udvarrésze mily szép értékeket rejt magában.
Wagner Sándor (1856-1929) Losonc történetének legkiválóbb polgármestere, akit ettől funkciójától a Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor fosztottak meg. Pályafutását rendőrkapitányként kezdte. Munkabírásával, szervezőkészségével a 19. és 20. század fordulóján alapjaiban járult hozzá Losonc társadalmi és gazdasági megújulásához. A Városi Képviselő testület munkáját évi jelentésekben foglalta össze, az egyik kezdeményezője volt az életében csak részben megvalósított Városi Múzeum létrehozásának, a Losonci Kossuth-szobor felállításának is.
Nem kevésbé ismert Plichta Soma (1832-1924), megyei orvos neve sem, aki szakmai tudásáért számos magas kitüntetést is átvehetett. Királyi tanácsadó, a természettudományi társaság tagja. Nevéhez fűződik a losonci Önkéntes Tűzoltó Egylet megalapítása. Számos értékes publikációja és könyve jelent meg. Oktatott, a tanulók segítésre saját alapítványt is létrehozott.
Pekár Lajos (1810-1902), evangélikus főesperes, író, aki élete nagyobbik részét a városhoz közeli Losonctamásin élte le. Ott is van eltemetve. Sokat tett Losoncért és az evangélikus egyházáért. Losonc 1849-es augusztusi felégetése idején kivételes bátorságot tanúsított, amikor az orosz cári seregnél Tóth Mihály, református lelkésszel és Horváth római katolikus kántorral képviselték a várost. Megmentette pusztulástól az egyház kincseit. Orvosi tanulmányokat is folyatott, kiképezte több szakma mellett gyógyszerészetet is tanult, gyógyította Madách Imrét is. 88 éves korában, lelkészkedése 60. évében Mikszáth Kálmán is köszöntötte őt.
Puntigán József, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”41388″}
A képek kattintással nagyíthatók.
