Szlovákia mai területén hosszú 81 év után, 2001-ben jöttek létre újra a megyei önkormányzatok. Tizenkét évvel később, azaz idén november 9-én lesznek sorrendben a negyedik megyei választások. A megye elnökének megválasztása ismét két körben fog lezajlani, feltéve, hogy az egyik jelölt nem szerzi meg első körben az abszolút többséget.
Sokan sejtik, még többen tudják, miért kétkörös az elnökválasztás. A szlovák térfélen ezt sohasem mondták ki, e rendelkezést 2001-ben mindenféle kommentár nélkül foglalták törvénybe. Mígnem szombaton a SME hasábjain Viktor Nižňanský, az akkori közigazgatási reform kormánybiztosa kertelés nélkül kimondta, hogy Nyitra megye kapcsán hoztak ilyen intézkedést, ahol a magyarság számaránya a legmagasabb. Az egyfordulós elnökválasztásnál még véletlenül se válasszanak meg ebben a megyében magyar ajkú elnökjelöltet. Becsületére mondva, rögtön hozzátette, hogy idejétmúlt, felesleges a kétfordulós elnökválasztás. A második kört meg kell szüntetni, mert egyenlő az ablakon kidobott pénzzel.
Viszont az egész oldalas riport szalagcímében azt javasolta a kormánynak, hogy mielőbb lásson hozzá a települések összevonásához. Mi meg úgy gondoljuk, hogy a helyi önkormányzatokat nem szabad megítélni csakis és kizárólag gazdasági, pénzügyi prizmán keresztül, nem szabad azokat összevonni. Küldetésük ennél sokkal szélesebb körű. A helyben lakók ügyes-bajos helyi ügyeinek kiszolgálását a lakossághoz legközelebb, helyben kell elvégezni. A helyi hatáskörök ellátása a lakosságtól nem távolodhat el! Mert akkor már nem helyi ügyintézésről lesz szó.
A települések összevonása helyett a kormánynak végre rendet kell teremtenie a közigazgatás forrásaiban, meg kell szüntetnie a részrehajlást. A közigazgatás minden szintjén a hatásköröknek megfelelő forrásokat kell biztosítani. 2007-től igazságtalan forráselosztás tapasztalható a közigazgatás egyes szintjein, az olló pedig egyre inkább szétnyílik. Az önkormányzatok (megyei és helyi szinten) forrásai 2007-től szinte változatlanok, az állami költségvetés éves kiadásai azóta 50 százalékkal megnövekedtek. A gazdasági válság ellenére! Ez igazságtalan, sőt tarthatatlan! Mintha az önkormányzatok kiéheztetésével próbálnák megindokolni meggyengítésüket, összevonásukat (helyi és megyei szinten egyaránt), végső soron pedig ellehetetlenítésüket. A gazdasági válságra hivatkozva a kormány takarékossági memorandumot írat alá az önkormányzatokkal, a renitenseket megbünteti, eredeti hatásköreikre a keretüket (ún. részadó) fű alatt lecsökkenti a személyi jövedelemadó 70,3 százalékáról 65,8 százalékra (még az előző kormány, a mai pedig jóváhagyta), maga a kormány pedig megnöveli az államadósságot egy év alatt majdnem 9 százalékkal. Hát hol itt az igazság? Nagymértékű etatizáció (elmozdulás az önkormányzatiságtól a totális államigazgatás felé) tanúi vagyunk. Ne lepődjünk meg az ÁSZ – ESO közigazgatási reform második (települések összevonása?) és harmadik (megyei önkormányzatok összevonása) lépcsőjén! Semmi jóra sem számíthatunk.
Nem kisebb szaktekintély biztatja minderre a kormányt, mint Viktor Nižňanský, a tíz évvel ezelőtti közigazgatási reform kormánybiztosa, aki nem mellesleg Iveta Radičová csonka kormányzási időszakában a kormányhivatal igazgatója volt. Ne értsék félre, ez nem a polgármesterekről és a községi hivatal dolgozóiról szól. Arról szól ez, hogy vajon az emberek a a falujukban, helyben intézhetik helyi jellegű ügyeiket, vagy emiatt 20, esetenként 30 kilométerre kell majd utazniuk, miközben a tömegközlekedés járatainak gyakorisága a kritikus szint alá süllyedt. Arról is szól, miután létrejönnek a központi települések, mennyire gyors folyamat lesz a szárnytelepülések elsorvadása. Akinek nem tetszik, költözzön el a központi településre, ez a korábbi kormánybiztos üzenete számunkra. Hogy a kormány is így gondolja-e, az néhány hónapon belül kiderül. A migráció, valamint a területrendezés hiánya, illetve ésszerűtlensége a napokban teljes mellszélességben kiütközött Horvátgurabon. Amennyiben ezt akarják intézményesíteni az egész országban, fogjanak hozzá nyugodtan a települések összevonásához!
A kormány október 16-i ülésén újra számot adott arról, hogyan viszonyul a helyi önkormányzatokhoz, a helyi demokráciához. Pereden a helyiek többségi döntését figyelmen kívül hagyva nem hagyta jóvá, hogy a település visszanyerje történelmi, évszázadokon át használt megnevezését. Megerősítette azt a megnevezést, amit a helyiek elvetettek, amelyhez nem ragaszkodnak. Ez az erőszakos hozzáállás rossz mementó a közigazgatási reform második lépcsője előtt. Az önkormányzás lábbal tiprása! A jelek szerint az önkormányzatok nem számíthatnak a kormány segítségére, pozitív hozzáállására a közigazgatás pénzügyi reformját illetően, a források kiegyenlítésére, igazságossá tételére nincs meg a hajlandóság. Mit is várhatnánk el ettől a kormánytól?
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke