A Szabó Gyula Emlékházzal és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulással közösen rendezett rendezvény témája a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága megalakulásának 20. évfordulója volt.
A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetéssorozata, a már nyolcadik évfolyamát megélő Múzeumi Szalon október 29-én első ízben mutatkozott be Losoncon.
A „kerekasztal” egyik oldalán a Társaság alapítói és elnökei, Kubička Kucsera Klára, Szabó Kinga, Dolán György, Lipcsey György és Kopócs Tibor foglaltak helyet, a másikon pedig a Szalon állandó beszélgetőtársa Miklósi Péter ült. A jelenlévőket a vendéglátó háziasszony szerepében, Szabó Kinga, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma nevében pedig, Jarábik Gabriella igazgatónő köszöntötte.
Az társaság őse, ha lehet így nevezni az 1989-es társadalmi változások után alakult meg Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaság névvel. Létrehozásában mintegy 70 magyar nemzetiségű képzőművész vett részt. A Társaság első elnöke Nagy János, szobrász lett, ügyvivője pedig Kubička Kucsera Klára művészettörténész, aki elmondta a megalakulásnál még egyáltalán nem volt egyértelmű a Társaság szerkezeti felépítése sem, hiszen az alapítók között vegyesen voltak képzőművészek, fényképészek, építészek és más, a vizuális művészethez kötődő művészek is. A névsor a későbbi évek során kristályosodott ki. „Minden probléma nélkül kimondhattuk, hogy van szlovákiai magyar képzőművészet, igen szabad végre megcsinálni azt, amire hosszú évekig és évtizedekig vártunk … Akkor volt az emberek bizonyos szabadságérzése, amely azután különböző módon hullámzott, s bizonyos fokon ma is megvan, de másként”
A beszélgetés részeként az is elhangzott az alapítók nemcsak a magyar nemzetiségű művészek szlovák környezeten belüli helyzetét meghatározni, a szlovákiai magyar kultúra más területeihez való viszonyt is. Eléggé fájó pontként megemlítve, hogy a Csemadok akkor lényegében elutasította a Társaság igényét az együttműködésre, mondván, hogy a szervezet nem foglalkozik hivatásos művészekkel. Csehszlovákia szétválásával a Társaság is nevet váltott, 1993 óta Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága néven működik az egyesület.
A megalakulást követően nagyon korán kellett szembenézni a nehézségekkel is. „Már akkor kellett volna tudni azt, amit ma tudunk, hogy amit nem tudunk saját erőből létrehozni az nincs” – mondta Kubička Klára. Nem sikerültek az első Alapítványi kísérletek, és a tervezett műkereskedelmi tevékenység sem indult be úgy ahogyan tervezték.
Kubička Klára indító bevezetője után az elnökök szólaltak meg időrendi sorrendben Lipcsey György, Kopócs Tibor, Szabó Kinga s végül a posztot jelenleg is betöltő Dolán György, akik röviden vázolták, hogy milyen tervekkel víziókkal vállalták el ezt a szerepet. Ennek során kirajzolódott a Társaság működésének és sikerességének íve is. Inkább csak példaként idézve, hogy amíg Kopócs Tibor elnöksége alatt a művészek nyugatról és keletről is eljöttek az akkori „székhelyre” Komáromba, addig Szabó Kinga elnöksége alatt, ez már annyira nem volt érvényes. Losonc hiába volt földrajzi szempontból a működési terület közepén, a tagság részéről lényegesen csökkent az érdeklődés a tevékenység iránt. Annak ellenére, hogy Szabó Kinga ugyanolyan lelkesedéssel dolgozott mint pl. Kopócs Tibor. Ez a visszaesési hullám következményeit vette át Dolán Tibor. Az okokat elemezve a jelenlévők megegyeztek abban, hogy a húsz év elég hosszú idő ahhoz, hogy felnőljön egy új képzőművészeti generáció, amely önálló, saját utakat akar járni, s nem kell, hogy elfogadja pl. az alapítók által megfogalmazott célokat és módszereket. Ennek megfelelően alakult ki a mai helyzet, hogy a nyugattól keletig több helyszínen önálló művészeti társaságok jöttek létre, saját szervezeti felépítésben és célokkal. Ezt a megosztódást példázta a találkozó is, hiszen arra a keletről és nyugatról meghívott művészek nagyobbik része nem jött el. Ha a most végül is elégé stagnáló állapotában lévő Társaság meg szeretne újulni, akkor ezt csak a mai állapotok és igények figyelembe vételével teheti csak meg. Szabó Kinga elmondta, hogy a Szabó Gyula emlékházat is részben azzal a céllal hozta létre, hogy az találkozóhelyévé váljon a fiatal és idősebb művészeknek, a tapasztalatok cseréjének és átadásának.
Felmerült annak a kérdése is, hogy jelentett-e valamilyen előnyt, presztizst ha valaki tagja volt társaságnak. az elnökök megítélése árnyalatiban ugyan különbözött egymástól, de abban megegyezek, hogy a tagság jelentett előnyöket. Annál is inkább, mert a Társaság tagságot nyert különböző művészeti szervezetekben is. Ne szólva az Atelier c. művészeti folyóiratról, amely már 16-ik éve szolgálja a szlovákiai, de a közép-európai művészetet is, hiszen ez a szinten ad helyet annak bemutatásának. A minden tekintetben színvonalas lap bőségesen ad teret a Képzőművészeti Társaság tagjainak bemutatásának is. Csak egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy a Média ma nagyhatalom, amely nagyon befolyásolni tudja azt, hogy ki és milyen irányvonalak kapnak előnyt a különböző folyamatokban. A Kopócs Tibor szerkesztette folyóirat ezeknek az igényeknek is igyekszik eleget tenni.
Puntigán József, Felvidék.ma
További fényképek Képgalériánkban ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1312|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
