Halottak napján, november 2-án, elhunyt szeretteinkre és hozzátartozóinkra emlékezünk. Ilyenkor a világ minden táján gyertyákat, mécseseket gyújtanak a holtak lelki üdvéért, és virágokkal díszítik a sírokat.
E napon – különösen a nagyobb városokban, településeken – meghosszabbított nyitvatartással várják a temetők az emlékezőket, ahol gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.
A megemlékezés a halottakról, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. A katolikus egyház szerint: azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
A november 2-i halottak napját Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként a Cluny apátság alá tartozó bencésházakban, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzenek. Hamarosan azonban a bencés renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze, majd később más felekezetek is átvették. Az evangélikusok a mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, ugyanabban az időpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fő ünnepek közé. A reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több halottak napja is szerepel. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton ünneplik.
Felvidék.ma
