Az első Csehszlovák hadtest szovjet kiképzésben is részesült önkénteseit 1945 júniusában személyesen Eduárd Beneš búcsúztatta Prágában. A hozzájuk intézett ünnepi beszédében a németek és a magyarok eltüntetésére, azaz nyíltan a két nemzetrészhez tartozó emberek likvidálására szólította fel katonáit – hangzott el a Duna Televízió Sírjaink hol domborulnak? című dokumentumsorozatának április 19-ei adásában. Beneš beszédének egyenes következménye az a vérengzés is, amelynek során 1945 nyarán Pozsonyligetfalun 90 Drezdából hazafelé tartó magyar leventét, valamint 700 magyar és német származású pozsonyi polgárt végeztek ki.
Callmayer Ferenc, a német munkatáborból visszatért leventék közül az egyik túlélő csak évtizedekkel később értesült egykori társai sorsáról. „2012-ben kaptam egy cikket Amerikából, a cikkhez egy kép is tartozott egy borzalmas tömegmészárlásról. A tömegsír szélén néhány csehszlovák gárdista őrmester áll fegyverrel a kezében, és a sírban minden valószínűség szerint azok a leventék fekszenek, akikkel együtt voltam” – mondta a riportban Callmayer.
A háború utáni csehszlovák kommunista hatalom tabutémává tette a tömegmészárlást, az áldozatok kövekkel betakart holtteste máig névtelenül fekszik az egykori harckocsiárok mélyén. Dunajszky Géza pozsonyi magyar amatőr helytörténész társaival együtt végez kutatásokat a máig feltáratlan tömegsírokkal kapcsolatban. „Mindeddig nem sikerült megtalálni a kihantolás jegyzőkönyvét, ami egyértelműen bizonyítaná, hogy a leventék is itt nyugszanak, a helyiek viszont megerősítették Callmayer úr kijelentését. A 90 leventén kívül valószínűleg itt nyugszanak azok is, akiket egyéb okok miatt végeztek ki” – mondta a riportfilmben Dunajszky a pozsonyligetfalusi öregtemetőben található tömegsír kapcsán. Mint mondta, a dokumentumok alapján a ligetfalusi táborban volt egy szűkebb rész, ahová ellenőrzésre hozták be az embereket, s ezek közül főleg a vagyonosabb pozsonyi polgárokat végezték ki, akik szintén ebben a tömegsírban nyugszanak.
De alig néhány méterre innen egy újabb jeltelen tömegsír is található. „Ezek a sírok sem lettek kihatolva, a terület úgy lett kiadva urnatemetőnek, hogy a tömegsírban eltemetett halottak ott maradtak a földben” – hangzott el a riportfilmben.
A leventéket és a többi áldozatot a védelmi gyűrű egykori harckocsiárka mentén több helyszínen mészárolták le. „Az 1930-as években a Duna kanyarulatát egy erődrendszerrel fogták össze. 15 betonerődítmény van itt összekötve, s értesüléseink szerint itt végezték ki a legtöbb felvidéki magyart. Főleg pozsonyiakat és a Pozsony környéki németeket lőtték ebbe az árokrendszerbe, erről előkerültek jegyzőkönyvek is, sőt egy büntetőjogi per tanúvallomásiban is ez a helyszín szerepel” – mondta Dunajszky Géza. Az árokrendszer másik részén, közvetlenül a szlovák-osztrák határon további tömegsírt rejt a föld mélye magába – erről, amint az a riportfilmben kiderül, egy közvetett tanútól szereztek tudomást a tömegsírok után kutatók.
A tömegsírok áldozatainak gyilkosairól is van már információ. „Négy főbűnöst ismerünk eddig, az egyik a láger parancsnoka, Eduárd Kosmel volt, aki akkor századosi rangban szolgáló szlovák származású csehszlovák tiszt volt. A másik bűnös Bedřich Smetana, a katonai elhárítás akkori parancsnoka volt, lényegében ő vezette a kihallgatásokat. A tanúvallomások szerint egy további tiszt is részt vett a kivégzésekben, Jozef Jančo, valamint egy Karol Pazúr nevű tiszt is” – mondta Dunajszky. Elhangzott az is a riportban, hogy előkerültek arról is dokumentumok, hogy valamennyi említett főbűnös részt vett a KGB kiképzésén, együttharcolt a partizánokkal a Szlovák Nemzeti Felkelésben, s a nevük megjelenik a klenóci vérengzésnél, a pribilinai kivégzéseknél, ahol 28 magyar katonát végeztek ki, de szerepel a nevük a homonnai járásbeli nagykemencei lőtéri ügy kapcsán is, ahol 150 magyar katonát végeztek ki. „A szlovák ügyészeknek sajnos, nem sikerült elérniük azt, hogy a vádpontok közé bevegyék a pozsonyligetfalusi tömegmészárlásokat is, sem a 90 levente, sem pedig a mintegy 700-800-ra tehető pozsonyi lakos kivégzésének ügyét nem sikerült a brünni fellebbviteli bíróság elé vinni” – mondta Dunajszky. Megpróbálkoztak a szóban forgó periratok másolatainak a kikéréseivel is, eddig azonban sajnos nem jártak eredménnyel.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43527,43512,43495,43487,43229″}
