Balázs Pálné és két fia a várhosszúréti Gömöri Kézművesek Társulásának tagja. Rendszeresen ellátogatnak a rozsnyói húsvéti vásárra. A Rozsnyótól majd 130 kilométerre található magyarországi sályi népi iparművészével beszélgettünk a tojásfestésről.
„Szinte várjuk, hogy jöhessünk, mert szeretettel fogadnak minket” – mondta a tojásfestő asszony rövid bemutatkozás után. A Felvidék.ma megtudta tőle többek között azt is, hogy több féle mintát ismer. A gömöri hagyományos tojásfestéssel is kacérkodott.
„A gömöri tojást írják, jellegzetesen fújt tojásra viasszal, majd festik. A viasznak köszönhetően a mintát nem fogja be a festék. Régen hagyma héjával és zöld dió főzetével végezték a festést” – ismertette a módszert. Amit viszont Balázs Pálné alkalmaz, az a matyórózsás tojásfestés. Majd tíz éve festi a fatojásokat.
A fia 1995-ben már a kövesdieknek gyártotta a fatojásokat, ő pedig meg tudta festeni. Piac szempontjából Kövesden ez annyira nagy divat lett, hogy a japánoknak, németeknek gyártották. Azóta is egyik fő tevékenységük. A tojások mellett üvegeket, textíliát és bútorokat is fest.
„A matyó világban hatalmas reneszánszát éli a fatojás. Ha van egy tenyérnyi hely bármin, akkor azt festik, 
rajzolják, hímezik. A tojás egy egész, festéskor ezt megfelezzük. Matyóföldnek meg vannak az alapszínei. A tardi matyónak bordó az alapja, azon van a színes vagy egyszínű minta. A szentistváni matyó alapszíne a zöld, melyre az egyszínű vagy a több színű virágok kerülnek. A mezőkövesdire jellemző, hogy minél tarkább legyen” – tudtuk meg a népi iparművésztől.
Ennél a tojásfestési technikánál a virágminta a legjellegzetesebb. Tojásain egy – egy kiragadott kis minta látható, mivel egy egész matyó sort nem tud rá tenni a kisméretű tojásokra.
Beszélgetésünkkor példaként felhozta Kis Jankó Borit, aki a leghíresebb hímző asszony és mintaíró volt Mezőkövesden. „Neki volt az ómatyó mintája és előszeretettel használta a lilát, amit ő kezdett alkalmazni” – mesélte tovább Balázs Pálné, aki az újmatyó mintákat részesíti előnyben.
Elmondása szerint azért, mert nem akar másolni, hiszen azt nem minősítik. Azt minősítik, amin változtat, újít. Véleménye szerint az ómatyót meg kell hagyni úgy, ahogy van, hiszen annyira csodálatos. „Mindenki a saját ízlése szerint alakítja a mintáit” – tette hozzá.
A már kifestett tojásokat megmutatva magyarázta el, hogy a központi virág után egyszer jobbra, egyszer balra ágazik a kis virág – margaréta – és a búzakalász. Ez annyit jelent, hogy szimmetrikusan halad a minta. A búzakalász annyira fontos legalább, mint a kalocsaiban a paprika. A mezőföldön a búzakalászt teszik bele a mintába.
A tojásfestésnek Felvidéken és Magyarországon is komoly hagyományai vannak. A tojás kapcsán elmesélte azt a szokást is, melyet még a szülői házból hozott magával. „Böjt után az emberek összeültek és előkerült a sonka a tojással. Nálunk a tojást húsvét első napján megfőzzük és egy tojást annyi felé vágunk, ahányan vagyunk a családba. Mindenki kap egy szeletet. A tojás az egy egész és az élet, az újjászületés jelképe” – magyarázta Balázs Pálné népi iparművész.
Beke Beáta, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45289,45202,39569,39313,38757″}
