A Nyitracsehiben megrendezett IV. Szent György-napi Vigadalmon számos jeles fellépő volt, akiket most bemutatunk.
A Szent György Lovagrend Katonai Hagyományőrző Tagozata látványos bemutatóval lepte meg a közönséget. Az 1990-ben felélesztett lovagrend kancellárja, Cseke László beszélt a tevékenységükről: „tagjaink között számos orvos, jogász, tanár, különböző tudományokban jeleskedő emberek, intézményvezető és sok tenni akaró található, aki a munkája mellett sok hasznosat letesz az asztalra. Számos karitatív tevékenységet folytatunk, segítünk a rászorulóknak, jótékonysági esteket rendezünk, évente megszervezzük a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat, gyermektáborokat szervezünk a rászoruló gyerekek részére és a fiatalokkal is foglalkozunk.” Idén 21-ik alkalommal szervezik meg a nyári egyetemüket, amelyre bárki számára nyitva állt az ajtó és sok hasznos tudással gyarapodhat. A katonai hagyományőrző tagozatuk gyakorta tart bemutatókat a nagyközönségnek. Emellett az ünnepekről méltón megemlékeznek, és emlékműveket állítanak.
„A Hollóének Hungarica zenekart tíz évvel ezelőtt hoztam létre. A Visegrádi Palotajátékokon lévő hangulat inspirált erre, ahol jól esett kiszakadni a hétköznapokból. Először középkori bajvívással kezdtem foglalkozni, majd rájöttem, hogy a zene jobban érdekel” – kezdte a történetet Bálint Lajos, a zenekar vezetője.
A középkori zenéhez korabeli hangszerek is tartoznak. A dob mellett megszólal a középkori duda, a spanyol- és a skót duda is. Bizonyára nem egyszerű ilyen hangszereket beszerezni, és megtanulni rajtuk játszani. „Az embernek jól a pénztárcájába kell nyúlni, mert ezeket a hangszereket nem a futószalagon gyártják. A dudákat és a pengetős hangszereket, mint például a buzukit, hagyományőrző emberek készítik. A tanulás már könnyen ment. Ehhez a világháló is nagyban hozzájárult, ugyanis különböző oktató videók találhatók rajta. Emellett a fesztiválokon egymástól is sokat tanulunk, mi mindent lehet kihozni egy hangszerből” – magyarázta a zenekar vezetője, majd folytatta – „Ha tudunk furulyázni, akkor két hónap alatt megtanulunk dudán játszani. Ha teljesen kezdők vagyunk, akkor úgy fél év alatt sikerül elsajátítani az alapokat. Természetesen ha naponta gyakorol valaki, akkor még hamarabb megtanulhatja.
Ami a szövegvilágot illeti, hűek a hagyományokhoz és a latin nyelven énekelnek. A szövegértéshez mindig lefordítják maguknak a latin szövegeket, hogy értsék. Tiberi Bálint szerint a daloknak van egyfajta szakralitása. Szerinte olyan, mint a középkori szertartások. A pap latinul prédikált, amit a nép nem igazán értett, hiszen vagy magyar, oláh, német vagy cseh volt.
„Közel állnak hozzánk a középkori virágénekek, amik a női-férfi kapcsolatokról szólnak. Ez állandó motívum, akár a dudadallamnál és éneknél is. A repertoárunk lefedi az egész középkori Európát, a Spanyolföldtől egészen a Balkánig táncdallamok, harci zenék, virágénekek” – mesélte Bálint, aki középkori világzenének műfajba sorolja a zenekart.
A régizene együttes többször megfordult már a Felvidéken. Szerintük a hagyományőrzés az utóbbi időben erősödik. Az embereknek igényük van arra, hogy elmenjenek az ilyen jellegű rendezvényekre, ahol kosztümös, fegyverbemutatók, középkori zenék és ételek várják őket.
A Magyar Huszár Hagyományőrző Egyesület 2000-ben alapították, Esterházy Antal és Kickinger Zoltán vezetésével. Azóta dolgoznak azokon a hagyományokon, amik 16-19. századból származnak. Az Esterházy-huszárezred tagjai Őrvidékről érkeztek, ami ugyanúgy elszakított terület, mint a Felvidék. Milyen ott magyarként élni? – tettem fel a kérdést Kickinger Zoltánnak. „Nem volt semmi hátrányom abból, hogy magyar vagyok. Nincs öltönyöm. Egy bocskai viseletem és egy huszárruhám van. Ezzel nem tüntetek, egyszerűen így érzem jól magam és elfogadtak el. A családom is ugyanezt a példát követi” – adott választ a kérdésre a helyettes vezető, majd folytatta –„Az egyesületet Lorettomban alapítottuk, és a község támogat minket. Azért vagyunk itt, mert úgy látjuk, hogy a környező országokban: Szlovákiában és Horvátországban a hasonló egyesületek nem kapnak elegendő támogatást. Úgy érezzük, hogy kötelességünk oda menni, ahol baj van.”
Egy huszárnak a ló a legfontosabb társa. „A lovaglást 22 évvel ezelőtt kezdtem, akkor még ugró lovasként. Nagyon jó sport volt, de ma már a pénz játssza a szerepet ebben, ezért hagytam abba. Azért gondoltam arra, hogy ezt a hagyományőrzést szeretném csinálni, mert ez a lónak a legjobb és a legalkalmasabb kiképzési formája. Miért? Amikor bemegyek az istállóba, akkor az állat még nem tudja, hogy aznap mi vár rá: gimnasztika, ugratás, fegyveres gyakorlat vagy épp cirkuszi gyakorlatok. Ezáltal frissen tudom tartani a szellemét” – magyarázta Kickinger Zoltán. Úgy látja a sportlovak a monoton feladatok során egyszerűen belekeserednek az életbe.
Vajon a ló öröme miben mutatkozik meg? A válasz egyszerű, ha leveszik róla kantár, és a gazdája elindul, a ló követi őt. Mindezt azért teszi, mert bízik a tulajdonosában, aki nem okozott fájdalmat. Így mutatja ki érzését.
Kátai Zoltán énekmondó is nagyon jól érezte magát a rendezvényen. „A cél nemes: az összetartozás érzése, a szórványmagyarság megmaradásának egyik záloga ez. Olyan kulturális rendezvényeket kell szervezni, amik a történelmünkre, és hagyományainkra emlékeztetetnek. Az ilyen események által a helybéliek is érezhetik, hogy nincsenek egyedül, megélik a közösséget. Ez a vigadalom ilyen volt és nagyon jól sikerül!” – szólt elismerően lovag Kátai Zoltán, aki örömmel látta, hogy Cseke László a lovagrend kancellárja is fontosnak tartotta, hogy eljöjjön.
Milyen manapság énekmondónak, népzenésznek lenni – érdeklődöm Kátai Zoltántól: „olyan mint a 16. században. Az ember elmondja – bár nem a saját gondolait, mint az akkori szerzők – az ő gondolataikat, verseiket. Ezek mintha a sajátjaim lennének. Ha nem így érezném, akkor az egész hiteltelen lenne. Talán annyiban különbözik az egész, hogy akkoriban nagyobb volt a hit. Mára meglehetősen megkopott és meggyengült. A magyarságot főleg Trianon óta a hit tartotta meg, amihez nem csak az Istenbe vetett hit, hanem a nemzetbe vetett hit is párosul. Ahol az Istenbe vetett hitet kiirtották, ott már az emberbe vetett hit sincs. Ezért fontos!”
Ando Krisztina, Felvidék.ma
További képek a Képgalériánkban ITT>>>.
{iarelatednews articleid=”45464,45375,45368″}
