A magyar tudományos gondolat megújítójára, a magyar őstörténet-kutatás legendás alakjára emlékeztek Losoncon születésének 105. évfordulóján.
Badiny Jós Ferenc a Losonc melletti Gácson született 1909. június 3-án. Balassagyarmaton érettségizett, majd a Ludoviceum hallgatója volt s tanulmányait a Budapesti Műegyetemen folytatta. Magyarország szovjet megszállása miatt először Rómába ment, ahol megismerkedett az ékiratos tudomány doayenjével, Anton Deimellel, kitől ékiratos nyelvi művelődéstörténeti képzést kapott, melynek alapján később Buenos Airesben a Jezsuita Egyetem tanszékvezetőjeként eredményesen végezte mind kutatói, mind oktatói munkáját.
Tagja lett a nemzetközi Orientalista Kongresszusnak, melynek keretében 1967-ben az Egyesült Államok-beli An Aborban az esztergomi várkápolna oroszlános díszítésének mezopotámiai eredetét igazolta, az ausztráliai Canberrában pedig 1971-ben hiteles dokumentumok alapján tárta fel a mezopotámiai őslakos pártusok és magyarok rokoni kapcsolatát.
A sumír-magyar nyelvazonosság kutatója és bizonyítója több művében foglalkozott e nyelvi kérdésekkel, mint ahogy a többször kiadott művében az esztergomi oroszlánok titkával vagy különböző apokrif evangéliumok hatására Szűz Mária származásának nézett utána. Kutatásaiban olyan mélységekbe hatolt, ahová a történeti ember még gondolatban sem mert elindulni.
Hazatelepülése után átírta a magyar közgondolkodást. Tudós volt, akiről a „hivatalos” tudomány mindmáig nem vesz tudomást, életműve mégis túllép minden tudományosnak hirdetett kereten. Gondolkodásával, műveivel a magyarságot szolgálta, örök felejtésre ítélt igazságokat mondott ki és bizonyította is tételeit. Élete utolsó percéig dolgozott, előadásokat tartott, követte mesterét: Jézust. Életének 98. évében, 2007-ben adta vissza lelkét teremtőjének. A temetési gyászszertartást követő gyászmisén hangzott el a Mindenszentek templomában: „Isten követe volt.”
Szörényi Levente, akihez eszmei barátság fűzte „Isten követét”, állapította meg róla visszaemlékezésében: „A szó valódi értelmében szabad gondolkodó volt, aki nyilván az emigrációban kikristályosodott megkérdőjelezhetetlen hazafiság biztonságérzetével elvetette a mellébeszélő, előmenetele érdekében alapvető igazságokat elhallgató, az ún. politikailag korrekt közlési stílust annak érdekében, hogy a régről jött magyarság újra az ősi gyökér hajszálereiből táplálkozhasson erkölcsi és szellemi fölépülésének biztosítására. Ez az Ő életművének kiemelkedő jelentősége, megmásíthatatlan és eltaposhatatlan kisugárzása az elkövetkező időkre. Nos, az Ő nevének középső tagja ezt a jövőt jósolja nekünk. „
Palócföld e jeles emberének születése 102. évfordulóján mellszoborral tisztelgett a Palóc Társaság. Azóta minden évben meghitt ünnepség keretében koszorúzzák meg a magyarságtudós losonci szobrát. Az idén június 1-jén volt a megemlékezés, amelyet a Palóc Társaság szervezett szorosan együttműködve a Csemadok Losonci Alapszervezetével.
A műsor keretében fellépett az alapszervezet női kara, három szép kétszólamú kórusdalának örülhettek az ünnepség Ipoly menti, balassagyarmati és helyi résztvevői. Ezután a Palóc Társaság elnöke emlékezett a magyarságtudósra, életútjából kiemelve azt, hogy az őstörténetünk iránti érdeklődését már gyermekkorában felkeltette benne édesanyja.
Foglár Gábor fiatal zeneszerző-énekesünk Badiny Jós Ferenc Egyedül maradtam… Mégis féltek tőlem? c. költeményét adta elő átéléssel, gitárkísérettel. Ezután a résztvevők a professzor írásaiból idézett részleteket olvastak fel, melyekből befejezésül egy versszakot időzünk:
„Vigyázz reánk Uram,
S ne engedj ismét tévutakra minket,
– hogy ne bánthassa többé senki a magyart!
Áldj meg minket újra – Magyarok Istene,
S maradj közöttünk most már mindörökre…”
Z. Urbán Aladár, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34184,39976,15097″}
