A Madách-díjat Kulcsár Ferenc vehette át

Ünnepélyes keretek között adták át Pozsonyban a Zichy-palotában a Szlovák Irodalmi Alap díjait a 2013-as év legjobb alkotásaiért június 10-én. (Frissítve) 

Kulcsár Ferenc, Duansezrdahelyen élő költő az AB ART kiadónál megjelent Mindig című verseskötetéért kapta meg a hazai magyar írónak járó legmagasabb elismerést, a Madách Imre-díjat.
Nívódíjat Csehy Zoltán, a Nincs hová visszamennem című versgyűjteményért; Mészáros András, a Kételkedők breviáriuma című kötetéért és Szunyog Zsuzsa a Szél, szoknya, tenger regényéért kapott.
Oklevelet vehetett át az AB-ART kiadó a fődíjas kötet megjelentetéséért. A bizottság nevében Jitka Rožňová adta át az elismeréseket és értékelte a díjazottak munkásságát. 
A Madách Imre-díjat a Szlovák Irodalmi Alap alapította 1967-ben. Kezdetben négy műfajban (költészet, széppróza, irodalomtudomány és kritika, műfordítás) adták ki, 1969-től két díjra csökkentették: az eredeti alkotásokat és a műfordításokat jutalmazták. A Madách-díj pénzjutalommal jár, kiosztható a műfordításért járó díj, s mindkét kategóriában odaítélhető 3-3 nívódíj is.

A díjátadást követően Kulcsár Ferencet kérdeztük.
Hogyan fogadta, hogy ismét megkapta a Madách Imre-díjat?
– Az elismerést az 1968–2012 között írott, összegyűjtött verseimért kaptam, így voltaképpen életmű-díjként is értelmezhető, mintegy 45 év alkotómunkájának elismeréseként, mely természetesen megtisztelő a számomra. Talán sokat elárul a könyvem Vilcsek Béla által írt utószavának utolsó mondta: „E könyv nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy Kulcsár Ferenc végre elfoglalhassa régóta megérdemelt, kiemelkedő helyét az egyetemes magyar irodalom történetében.”
A Mindig című kötetéért ítélték oda a díjat. A kötet címe ugyan beszédes, de mit jelent Önnek?
– A Mindig címről: e szavunk magában hordozza a mindörökké, mindvégig, mindhalálig, utolsó leheletig stb. jelentést is, s voltaképpen nagyon tág a értelmezhetősége: az én munkásságomban többek közt azt is üzenheti, hogy az ember MINDIG egy olyan létben találja magát, ahol mérleg és súly egyaránt csurom vér, s ebben a létben MINDIG túl akarja szárnyalni önmagát, hogy létezése legyen a feladata és műve. Továbbá: az alkotó ember MINDIG arra törekszik, hogy az Egyetlennél, az egyedül Méltónál, a Teremtőnél elhelyezze az elhelyezhetetlent; az ember MINDIG tűhegyen forog, s egyben élete is izzó tűhegy, mely átég a léten, s e parányi lyukon át ő a szétrobbanó összetartás és az összetartó szétrobbanás, azaz méhkas és sírkő, teremtés és hallgatás egyszerre. A költőből MINDIG platánfa-szelíden hajlik ki az írás, s egyben úgy, mint Jób torkán a sírás, még akkor is, ha csak a Teremtő tudja, miért. Végül: az ember MINDIG – mindörökké, az utolsó leheletéig – a szavakon túli szépségbe vágyik.
Jelenleg milyen kiadványon dolgozik?
– Nemrégen fejeztem be Kerek világ közepében című könyvemet gyermekkorom univerzumáról és szülőföldem, a Bodrogköz évszázadairól: kicsiknek és nagyoknak – versekben. E könyvemben valóság és természetfeletti, történelem és csoda, mindennapok és képzelet játszik egybe úgy, ahogyan a múlt világában egymáson átáradtak, egybeszövődtek, s lettek mítosszá és életté: szépséggé és játékká, szeretetté és leleménnyé, tiszta forrássá és költészetté. A benne megénekelt évszakok, erdők és dombok, nádasok és lápok, vadvirágok és madarak, énekek, táncok, ünnepek, hitek és szokások, tréfák és játékok, mind-mind egyet akarnak: érvényeset és hiteleset mondani egy ezeréves tájról és népének életéről. Mindemellett persze írom az újabb verseimet, a naplómat, kisesszéimet, tárcáimat, melyekből idővel újabb könyvek születhetnek.

A díjazottaknak szívből gratulálunk!