A kassai Rovás Akadémia ismét egy értékes tárlatnak lett ideiglenes otthona. A Rozsnyói Nyár laza kiállítássorozat keretében két kimagasló művész munkáival ismerkedhetett meg az érdeklődő közönség: Tichy Kálmánéval, aki egy időben az ottani múzeum igazgatója volt és Tichy Gyuláéval. A megnyitóra június 19-én került sor. Összegyűlt a törzsközönség, mely már szinte klubot alkot.
A jelenlevőket Kovács Ágnes, a RA igazgatója üdvözölte. Elmondta, e két jeles alkotó messze földön ismertté tették a Sajó-parti várost. Életművük legértékesebb szakaszát Rozsnyón töltötték. Gyula Budapestet, Nagybányát és Velencét többször is megjárta, mielőtt 1905-ben letelepedett volna Rozsnyón. Kálmán Budapest és München után, 1911-ben tért vissza szülővárosába. (Róla jegyezzük meg, hogy Hollósy Simon és Olgyai Viktor volt a mestere. Ez utóbbi alkotásait a Löffler Múzeumban tekinthetjük meg mostanában, ahol a nagybányai művésztelep alkotóit mutatja be egy tárlat.)
Még üdvözölte a Rozsnyói Bányászati Múzeum megbízott igazgatóját, Ján Hlobilt, Csobádi József Korábbi igazgatót és Anna Lachovát, aki a későbbiekben bemutatta a tárlatot.
Az igazgató elmondta, először jár a Rovásban, de tudja, élénk művészeti és kulturális élet folyik e falak között. Ezért örömmel van jelen ilyen értékes központban. Tichy Kálmán igazgatónak volt köszönhető, hogy Rozsnyón az első tárlat megvalósult. Packa híres festményét, az Attila halálát ő restaurálta. Munkái örök dokumentumai művészetünknek.
Anna Lachová kurátor elmondta, a testvérpár a hazai és magyarországi szecesszió és a századforduló két legismertebb alakja, akiket a korabeli kritika is nagyra értékelt. Kálmán a művészeti munka mellett sokat foglalkozott helytörténettel, a rozsnyói múzeum irányításával, a közéletben is részt vállalt és publicisztikai tevékenysége is jelentős. Bátyjánál ismertebb, ám nélküle nem érte volna el azt a színvonalat, amiért a műtörténet számon tartja. Gyulát a szakma úgy értékeli, hogy vizuális intelligenciája és képteremtől fantáziája talán fejlettebb, dúsabb volt legtöbb hazai kortársénál. Ezt a képalkotást csak három évtizeddel később alkalmazta a lettrizmus. Az az 1909-től elismert és keresett művész számára kevés idő állt rendelkezésre. 1920-ban, 41 évesen távozott az élők sorából. Életében csak egy közös kiállításon szerepeltek Budapesten. Ami Gyula számára az életpálya végére esett, az Kálmán ígéretes, nagy visszhangot kiváltó pályakezdetét jelentette. Eleinte bátyja hatása alatt állt, azonban vegyes technikával készült alkotásai már egyéni stílusát és Nagybánya megtermékenyítő hatását jelzik. A városok, mint Rozsnyó és Bártfa megörökítése vált hangsúlyossá a nagyon közkedvelt illusztrációs tevékenysége mellett. Kálmán a világháború után Budapesten élt 1968-ban bekövetkezett haláláig, ám jelentősebb kiállítási lehetőség nélkül.
Amíg 1979-ben nem rendezték meg a Tichy-testvérek gyűjteményes kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában, addig e két művész alkotásai lappangtak a művészettörténet számára. Azóta rendszeresen kiállítják ezeket a műveket a századfordulót bemutató tárlatokon mindkét országban.
A Rózsnyói Bányászati Múzeum büszkélkedhet a legtöbb alkotással és dokumentációs anyaggal a két testvér vonatkozásában. Az anyag egy részét még nem fordították le szlovákra. Megtalálható Kálmán múzeumi levelezése igazgatósága idejéből és irodalmi munkásságának bizonyítékai, valamint Gyula útinaplója.
„Hálás korszak a századforduló művészete, mert vizuálisan attraktív, érthető a szimbolikája, látványos a dekorativitása. Élvezzék hát a tárlatot, melyhez kívánunk kellemes művészeti élményt!” – fejezte be szavait a kurátor.
Kovács Ágnes ezután megnyitottnak tekintette a kiállítást, melyet az érdeklődők megtekintettek. Teljes képgalériánkat tekintse meg IDE KATTINTVA<<<.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45364,43548″}
