Lelkemnek kedves, jó palócok, tót atyafiak!
Alaposan ki kell hegyeznem a pennám, hogy méltóképpen írhassak arról a férfiúról, kit mostani levelem tárgyául választottam.
Hiszen, nagy férfiakról csakis fennkölt stílben lehet írni – csakhogy én nem vagyok Arany János, hogy hőseposzban énekeljem meg az ő cselekedeteit. Így aztán a kedves olvasó ne is számítson tőlem holmi hősénekre.
Bármennyire is mondtam az elébb, hogy hőseposzba kívánkoznak Tisza Kálmán (1) saltomortalei, amivel tizenöt éven át ámította a publikumot, aki lélegzet akadva figyelte, hogy mi történik a kupolában – és eszébe se jutott, hogy leparancsolja onnan az őrült akrobatát, még mielőtt valami végzetes történik. Népszerűségét is elsősorban a nőknek és gyermekeknek köszönhette, akik leginkább fogékonyak a cirkuszi látványosságokra:
„A népszerűségnek nálunk Magyarországon és talán mindenütt a világon három fokozata van.
a) A közügyek intézésére befolyással bíró elemek helyeslése.
b) Az asszonyok és a gyermekek rokonszenve.
c) A népköltészet dicsőítése. (Ez utósó phasison a népszerűség már mintegy imádattá magasodik.)
…
Az is csodálatos, hogy a mint valaki az első gradusból a másodikba lép, az elsőben vészit, a harmadikban nyer, de ha a harmadikba jutott, ha a népköltészet veszi szárnyára hírét, nevét, s a másodikat azért megtartja, de az elsővel szakítania kell — a miből az a tanúság, hogy általános mindent egybefoglaló népszerűség nincs. S hogy nálunk a politikai jogok gyakorlói olyanok, mint az együgyű ifjú. a ki hévvel rajongva keresi ideálját s ha megtalálta — elfut előle.”
Ebből is láthatjátok, fényes lelkű utódaim, hogy a népszerűség olyan, mint ama mesebeli alma. Az egyik fele szép piros – a másik pedig mérgezett! Aztán, akinek pechje van, az egyből a mérgezett felébe harap bele, és el se jut az alma szép feléig. De annak se kell elbíznia magát, aki az alma egészséges felébe harapott bele, mert okvetlenül eljut az alma rohadt feléig.
Lám, micsoda filozófia van még a mesékben is elrejtve!
…
„Tiszával a mondottak szerint a nők is sympathiroztak, már t. i. azok, a kik személyesen nem ösmerték, mert Tisza csak egy fokkal szebb mint az ördög, idomtalan. kiaszott. mint egy csontváz, melyen úgy lóg minden ruhadarab, mintha Móricz Palit küldözgetné a szabójához, maga helyett mértéket venni (mert nem akarom azt mondani, hogy ennek a ruháit viseli): a két összegörnyedt váll közt egy császár-körte alakú fő szégyenkezik, mely az Odry Mephistójának mintájára látszik készültnek, de nem egészen sikerülten, mert sok hasonlatosság van benne a denevérből is.
E körte-arcról jut eszembe az a bonmot:
»Az első emberpárt egy alma tette szerencsétlenné:
Minket mindnyájunkat pedig egy körte.«
Kiegészítésül e személyleírásához, meg kell jegyeznem, hogy a lábai közül az egyik olyan. mintha Apponyi Alberttől lenne kölcsönözve, minélfogva jóval hosszabb lévén a másiknál, bicegve húzza maga után.
Ez a láb nem lehetetlen, valaha még a conservativek közé viszi — ha nem messzebb.
Különben Tiszának rút külseje a legkisebb és 1 e g m e n t h e tő b b hibája, mióta Solymosi így definiálta a szép elméletét: „mindaz, ami szép, két egyenlő részre osztható, s mindaz a mi két egyenlő részre osztható, szép.”
Hozom fel pedig ezen szofizmát, (hogy Tiszáról a Tisza stylusában szóljak) annak bebizonyítása tekintetéből, miszerint nem zárattathatik ki a lehetősége azon ténykörülménynek sem, hogy egy ellenkező vélelem is érvényesülve, válandhatik meggyengítőjévé az előbbinek.
Mert hát Tisza Kálmán annyira két egyenlő részre osztható, hogy szinte bámulatra ragad a symmetria. Az egyik fele Nagy Gyuri, a másik Csengery Antal; a két rész összetétele képez egy szerves, és Solymosi szerint szép egészet.
De félre a tréfával ; még ha be bírnók is bizonyítani, hogy szép, maga kételkednék benne, mint a hogy például Baldácsi nem hinné, ha valaki azzal akarná megdöbbenteni: ..Uram, ön csunya ember.”
Tisza higgadt fő és jól tudja, hogy a nők rokonszenve a körülmények műve volt. Csak egy vetélytársa lehetett — Ghyczy.
Az öreg úrról pedig már akkor is el volt terjedve a rágalom, hogy a „possumus” (2) elé szereti oda tenni a ,,non”-t.
Aztán még akkor nem tűnt volt fel a láthatáron — Verhovay.”
…
Nem csoda, hogy Tisza Kálmán, kálvinista lévén hitt a predesztinációban, hát miniszterelnöksége idején úgy is vezette Magyarországot – mintha ő maga volna a végzet beteljesítője! Bízom azonban benne, hogy abban a boldog korban már nem ilyen politikusok vezetik a Hazát!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
(1) Borosjenői és szegedi Tisza Kálmán (Nagyvárad, 1830. December 16. – Budapest, Józsefváros,1902. Március 23) politikus, nagybirtokos, az MTA tagja. 1875. október 20. és 1890. március 13 között miniszterelnök.
(2) Cselekvőképes
{iarelatednews articleid=”48676,48517,48383,48214,48074,47984,47932,47790,47708″}
