2011 júniusában a Focus közvélemény-kutató intézet még 13,4 százalékos támogatottságot mért a pártnak. Az a párt, amely az előző választás során majdnem a választók húsz százalékát volt képes mozgósítani, alig nyolc hónappal később, az előrehozott parlamenti választásokban már csak a szavazatok 6,1 százalékát tudta megszerezni, ami tekintettel a 2012-es év elején közzétett felmérések eredményeire, tulajdonképpen akkor jó eredménynek számított.
Mikuláš Dzurinda, aki hosszú éveken keresztült állt az SDKÚ-DS élén, levonta a politikai következményeket, és a párt következő közgyűlésén már nem indult semmilyen posztért sem. Bár az elnökválasztás nagy esélyese akkor Lucia Žitňanská volt, a közgyűlés az erőteljesebb váltás mellett döntött, és Pavol Frešót ültette a párt élére. Az első hónapokban úgy tűnt, a legrosszabbon már túl van a párt, egy időre a támogatottsága is megállapodott a parlamenti bejutáshoz szükséges 7 százalékos szintjén. Belül azonban mindvégig forrt a feszültség, amely egyre csak növekedett, mígnem végül a szeptember 27-ei közgyűlésben csúcsosodott ki.
A megoldatlan probléma
A kongresszus tulajdonképpen azt a helyzetet volt hivatott megoldani, amelybe a párt saját magának köszönhetően is Iveta Radičová kormányának bukása után került, vélekedik Grigorij Mesežnikov politológus. Az ezt követő két esztendőt szerinte a pártvezetésért folytatott küzdelem, az ismert arcok távozása a politikai tömörülésből, beleértve az alapító Mikuláš Dzurindát és Ivan Miklošt is, de a támogatottság csökkenése is jellemezte.
2012 márciusában, az előrehozott parlamenti választás után Lucia Žitňanská, Ivan Mikloš, Mikuláš Dzurinda, Pavol Frešo, Magdaléna Vášáryová, Miroslav Beblavý, Ivan Štefanec, Ľudovít Kaník, Martin Fedor, Viliam Novotný és Jozef Mikuš jutott be az SDKÚ-DS színeiben a parlamentbe. Ez a tizenegy ember ma három csoportra oszlott, az elsőbe a pártból távozó képviselők tartoznak, akik vagy független képviselőként tevékenykedtek tovább a parlamentben, vagy formálisan ugyan tagjai maradtak a párt parlamenti frakciójának, de már semmi szerepük sincs a pártban, vagy pedig más pártba léptek. A második csoport tagjai nem távoztak ugyan a pártból, de Frešo leváltásán dolgoznak, és végül ott a harmadik csoport, amely a jelenlegi elnököt támogatja.
Lucia Žitňanská ma a Most-Híd párt alelnöke, Ivan Mikloš és Mikuláš Dzurinda kiléptek a pártból, de formálisan a képviselői klub tagjai maradtak többé-kevésbé csak azért, hogy az alacsony taglétszám miatt ne szűnjön meg a párt parlamenti frakciója, Magdaléna Vášáryová független képviselő lett, Miroslav Beblavý pedig Radoslav Procházka Hálójának az alelnöke.
A másik hat SDKÚ-s képviselő közül Jozef Mikuš a Frešo politikája elleni tiltakozásul lemondott az alelnöki tisztségéről, de a párt és a parlamenti frakció tagja maradt. Ľudovít Kaník együttműködik Frešóval, pillanatnyilag ő a párt parlamenti frakcióvezetője. Martin Fedor, aki a közgyűlésen másik két társával együtt lemondott az alelnöki tisztségéről, a múltban egyetértő és kritikus nézeteket is megfogalmazott a jelenlegi pártelnökkel szemben, és röviddel a közgyűlés előtt úgy tűnt, ő lehetne a párt választási vezetője a 2016-os parlamenti választáson. A közgyűlést megelőző elnökségi ülés után azonban az az alternatíva is felmerült, hogy Pavol Frešo esetleges leváltása után ő lehetne az egyetlen elnökjelölt.
Az európai képviselővé megválasztott Ivan Štefanec Viliam Novotnýval és a párt új arcával, az Expres Rádió néhai igazgatójával, Eva Babitzovával együtt alkották azt a csoportot, amelyik Pavol Frešo helyett a párt eddigi pénztárosát, Ondrej Matejt támogatta.
„Nem igazán értelmezhető az SDKÚ-n belüli irányzatok közötti küzdelem” – vélekedik a politológus, aki szerint azonban sokkal inkább a személyiségek közötti politikai küzdelemről van itt szó, mint a különböző programokról, víziókról folytatott harcról. Véleménye szerint ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy egy konkrét problémáról ezeknek a csoportoknak a képviselői különbözőképpen vélekedtek volna.
Mesežnikov szerint azonban az SDKÚ-nak még mindig van esélye, hogy a 2016-os választás után bejusson a parlamentbe, ám csak azzal a feltétellel, ha a mai közgyűlés után nem kerül sor pártszakadásra. Az, hogy a párt nem egységes, bármilyen választást negatívan befolyásolna, így aztán ennek a két irányzatnak az összetűzése a helyhatósági választásra nézve még inkább veszélyes.
Az elnökcsere
Pavol Frešo pártelnöknek főleg két dolgot rónak fel a párttársai: azt, hogy túlságosan a megyefőnöki témákra összpontosít, s az SDKÚ-ra így nem marad elég ideje, valamint hogy képtelen oly módon összefogni a párton belüli személyiségeket, mint ahogyan ezt elődje, Mikuláš Dzurinda tette.
Az elnökváltás gondolata szórványosan már a tavalyi év folyamán megjelent, meg akarták várni azonban a regionális választás eredményeit. Mivel azok többé-kevésbé jól végződtek a párt számára, mi több, Frešo is megvédte Pozsony megyei elnöki posztját, egy időre elcsitultak az elégedetlenség hullámai. A bíráôó hangok az európai parlamenti választás előtt váltak megint erőteljesebbé, mivel sokan az SDKÚ sikertelenségét prognosztizálták. Ám a rendkívül alacsony részvétel kedvezett a pártnak, és az SDKÚ-DS meglepetésre megvédte mindkét mandátumát az Európai Parlamentben, s 7,75 százalékos támogatottsággal a Smer-SD és a KDH mögött a harmadik legjobb eredményt érte el. Frešo elégedett volt mindkét választás eredményével, elhangzott a szájából azonban az a mondat: „Ha a program és a perszonális javaslatom nem lesz sikeres, nem leszek tovább az SDKÚ-DS elnöke, ha nem érthető ajánlattal és hiteles arcokkal megyünk a választásokba, annak az SDKÚ-DS számára nincs értelme”.
Mára mindez azonban nem érvényes. Frešo előre jelezte, abban az esetben sem mond le, ha a közgyűlés (egyszerű többséggel) nem hagyja jóvá programjavaslatát. A leváltásához a küldöttek háromötödös többsége kellett volna, s maga Frešo is kijelentette, nem feltételezi, hogy összejönne ellene ennyi szavazat.
Ondrej Matej javaslata
Pavol Frešo eredeti kihívója a volt parlamenti képviselő, Iveta Radičá kormánya idején a miniszterelnök asszony tanácsadója, azóta pedig – egészen eddig – a párt pénztárosa, Ondrej Matej volt. Szeptember 22-én öt regionális elnök – Viliam Novotný (Kassai kerület), Stanislav Horník (Besztercebányai kerület), Eduard Vokál (Eperjesi kerület), Tibor Tóth (Nyitrai kerület) és Alexander Slafkovský (a Zsolnai kerület vezetésével megbízott elnök), illetve Ivan Štefanec európai parlamenti képviselő jelenlétében sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elindul a pártelnöki posztért.
Ennek az új csoportnak lett a tagja a párt új arca, Eva Babitzová is, az Expres Rádió volt igazgatója. „Hosszú évek óta az SDKÚ-DS választója vagyok, mivel ez a párt tett Szlovákiáért a legtöbbet. Kivette Mečiar kezéből az országot, bejuttatta Szlovákiát az unióba és a NATO-ba. Ez a párt megérdemli, hogy tovább éljen. Most válságban van, de hisszük, hogy visszatérhet Szlovákia politikai térképére” – jelentett ki Babitzová szeptember 22-én. Ezt a csapatot támogatta közvetve az SDKÚ-DS ifjúsági csoportja, az Új Generáció is, amely vezetőjén, Tomáš Smutnýn keresztül adott hangot a Frešóval szembeni elégedetlenségének. A fiatalok azt is kjelentették, amennyiben Frešo marad a párt elnöke, vagy ha az új pártelnök nem mutat fel radikális irányváltást, összehívják a rendkívüli kongresszusukat, amelyen döntést hoznak kilépésükről az SDKÚ-ból.
Az érdeklődő tőkés csoport
Mint derült égből villámcsapás röppent fel a sajtóban a hír, hogy Ondrej Matej személyén keresztül egy ismert tőkés csoport igyekszik az SDKÚ-DS-t befolyásolni. A Sme napilapban megjelent hír szerint az SDKÚ-nak több millió eurót hitelező bank, amely egy ismert csoport tulajdonában van, érdekelt az SDKÚ-DS jelenlegi vezetésének leváltásában, mivel ha erre nem kerül sor, félő, hogy nem kapja vissza a pénzét. A napilap szerint Ondrej Matej állítólag ezzel próbált néhány kassai tisztségviselőt meggyőzni, hogy a szombati kongresszuson utasítsák el Frešót. A hírt, hogy Matej szájából mindez elhangzott Kassán, Martin Fedor is megerősítette. Ezt követően Matejt már nem engedték be a pártszékházba, hogy ott sajtótájékoztatót tartson az ügyben, mert közben lecserélték a zárakat.
A kongresszusi küldöttek döntése értelmében kisebbségi szavazattal ugyan, Pavol Frešo maradt a pártelnök. Ő azonban nem érzi úgy, hogy kisebbségben lenne. Azt állítja, mindez azt bizonyítja, az elnökváltásnak nem volt olyan erős a támogatottsága a tagok közt. Úgy véli, a leváltására felhozott okok tisztán tisztségviselői jellegűek voltak, amit a választópolgár nem igazán ért.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48910,48903″}
