2014 a Madách-évfordulók éve, mely Böszörményi István, nyugalmazott tanárnak, a Madách-család egyik ismert kutatójának alkalmat adott arra, hogy összegyűjtse a Madách Imre életének és „utóéletének” azon eseményeit, melyhez kerek évforduló köthető – élve azzal a lehetőséggel, hogy bemutassa Madách Imre Losonchoz fűződő kapcsolatait is. Böszörményi István minderről a Losonci Magyar Kulturális Központban elmondott előadásán számolt be a közönségnek.
Madách Imre 1844-ben, azaz 170 évvel ezelőtt ismerkedett meg későbbi feleségével, Fráter Erzsébettel. „Losoncra menet Nógrádszakálban leveleket ad postára, kocsija találkozik azzal, amelyben Fráter Pálné és unokahúga Fráter Erzsébet utazik ugyanoda. …Losoncra érve tisztálkodás és átöltözés után a fiatalemberek Kubinyiékhoz mennek. Madách Imre az első füzértánc után a másodikat is Fráter Erzsivel táncolja…” – írja a korabeli eseményeket megörökítő tudósító a losonci bálról, melyről legkedvesebb barátjának, Szontágh Pálnak írt levelében Madách Imre is beszámolt. Az eljegyzésre 1845 februárjában Cséhteleken, az esküvőre július 20-án Csécsen került sor.
Tíz évvel később, 1854 tavaszán ugyancsak Losoncon rendezik azt a bált, amelyre Fráter Erzsébet férje akarata ellenére ment el, s ez komoly következményekkel járt a számára. Arra vonatkozólag, hogy ez a bál hol zajlott, nincsenek értékelhető adatok. Bizonyos, hogy nem a több tanulmányban megjelölt Vigadóban, hiszen az Losonc 1849-es elpusztítása után akkor még romokban hevert. A bál miatt az ezt megelőzően börtönt is megjárt Madách Imre rövid úton elvált a feleségétől, a válási szerződést Ecséden írták alá 1854. július 25-én.
Az események megviselték, ugyanakkor meg is ihlették a költőt. 1859. február 17-én, azaz 155 éve Alsósztregován megkezdte az Ember tragédiája egyetlen fennmaradt kéziratának az írását. Nagy Ivánhoz írt levelében olvasható: „írtam egy költeményt, melyben az isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok, s tudj’ isten, mi minden játszik: hogy kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az űrben – mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki.”
Madách öt évvel később, azaz 150 évvel ezelőtt, 1864. október 5-én Alsósztergován elhunyt. „…Nyugodt, csak fuldoklási rohamai gyötrik, közben olykor szól is a környezetéhez. Szontagh Pál kérdésére, hogy akar-e gyónni, a fejével int igent. Elhívják Divald Gusztávot, s ez meggyóntatja, áldozik, felveszi az utolsó kenetet, behívatja Madách Jolánt és Madách Borbálát, megáldja őket, orvosságát beveszi Károlyiné huszár Anna kezéből. Éjszakára Pass András marad mellette virrasztani.
Madách Imre éjjel 1 órakor (október 5-én, szerdán – P.J.) öt szem szőlőt eszik, éjjel kettőkor dobálni kezdi a testét, fölül, majd egy hirtelen görcs után lehanyatlik és meghal” – olvasható az utolsó percekről beszámoló naplóban.
Nógrád vármegye közönsége 105 éve, 1909-ben kezdeményezte Madách Imre emlékének szoborral és síremlékkel való megörökítését. A sokak által kívánt eseményre sokat kellett várni! Madách Imre és családtagjainak földi maradványait 80 éve, 1934. július 2-án helyezték át az alsósztregovai kastély parkjában kialakított új sírboltba.
S végül hosszas előkészületek után 50 éve, 1964. október 4-én nyílt meg az felújított alsósztregovai kastélyban a Madách-emlékmúzeum.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47063,44826,43808,43792,43652″}