Az Európai Parlament novemberi brüsszeli ülésén a napirend megváltoztatásával vita indult a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker részvételével az adóelkerülésről, amelynek aktualitását a multinacionális vállalatoknak Luxemburgban kínált adókedvezményekről szóló, közelmúltban megjelent hírek adták.
Ezekből ugyanis kiderült, hogy Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnöksége idején is virágzott a gyakorlat, hogy nagybefektetőket és multinacionális világcégeket jelentős adómentességekkel-adókedvezményekkel csábítottak az országba, amit utólag az EU a szabad piaci, esélyegyenlőségi és közösségi versenyszabályok megsértésének tekint. A vizsgálódás még az előző Bizottság idején indult, s azt most az adóügyben alaposan érintett Junckernek kellene befejeznie és lezárnia.
Az EP ülésén Juncker beismerte, hogy ő is hibázott. Hogy a kecskére bízott káposzta esetével van-e dolgunk? Minden bizonnyal. És érdemes lesz figyelemmel követni, milyen eredmény születik, milyen politikai-jogi következményekkel. Luxemburg ugyanis az EU leggazdagabb országa. Annak idején, amikor térségünk államai csatlakoztak az EU-hoz, még az adóparadicsomok listáján is szerepelt, de idővel inkább már csak Ciprust emlegették így. Valamilyen okból – lehet, hogy most fog kiderülni – Luxemburgról megfeledkeztek. Hangos szóval nem igazán beszéltek a multiknak kiutalt adókedvezményekről mint szabad versenyt torzító tényezőkről, s ezt a gyakorlatot a mi térségünk is vígan utánozta. A kelet-közép-európai új tagállamok a nyújtott adókedvezményekkel és –mentességekkel – no meg a lenyomott bérekkel – csábították a multikat, egymással versenyezve. A hazai vállalkozások hangos nemtetszése és hasonló kedvezmények számukra is elérhetővé tételének követelése ellenére mindig csak a „külföldi tőke” részesült ilyen bánásmódban. Hogy most a „Juncker-gate” mind a 28 tagállamra kiterjedő „adóügyi” átvilágítást hoz-e, még nem tudni, ahogyan azt sem, ugyanolyan mércével mérik-e majd a felzárkóztatásra szorulókat, mint a leggazdagabbakat. Egyszóval: nem tudni, mekkorára dagad a botrány.
Azt pedig végképp nem lehet megjósolni, hogy Luxemburg – meg a hozzá hasonló régi tagállamok – jogrendjét és liberális demokrácia-deficitjét is akkora össztűz éri-e, mint amekkorát Magyarországra zúdítottak, s hogy jön-e majd Tavares-jelentés Jean-Claude Junckerről és országáról, netán az Uniójáról…
ngyr, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49249,47334,47289″}