A Komáromi Zsidó Hitközség 2000 szeptemberében hozta létre Kulturális és Közösségi Központját, az 1896-ban felavatott zsidó Menház épületében, mely otthont ad a mára (a háború előtti háromból) egyedüliként fennmaradt kis zsinagógának is.
A Komáromi Zsidó Hitközség napjainkban a Szlovákiában működő tíz zsidó közösség egyike, aktív programjaikkal az egész régióban egyedülálló módon oktatják a zsidó kultúrát az érdeklődőknek, mutatják be a komáromi zsidó közösség megmaradt emlékeit.
Az aprócska múzeum bejáratában a hitközség hanukiája fogadja a belépőt, amelyről a szolga gyertya hiányzik. Mesélő tárgya ez a kis közösségnek: a Hanuka nyolc napján használatos gyertyatartón minden este több lángot gyújtanak meg, mert a Talmud szerint a „szentség dolgában csak növekedni lehet”. Mellette hatalmas vászon plakáton a budapesti Zsidó Levéltár igazgatója, Toronyi Zsuzsanna által felfedezett, a New York-i Zsidó Múzeumban őrzött tóravért képe és rövid leírása látható, melyet Fried Kálmán ajándékozott a hitközségnek. A tóravert az ún. aranyvonattal került külföldre – ha ez a tárgy mesélni tudna!
Szemben tóravérttel található az egykori neológ Nagytemplom Tízparancsolatot ábrázoló kőtáblája, melynek az elmúlt 150 évben hányatott sors jutott osztályrészül. Mozgó paneleken tekinthető meg a Mozaikok a komáromi zsidóság c. könyv képanyaga, amely megható pillanatokat örökít meg a történelmi viharokban megtépázott közösség hétköznapjaiból. Beljebb lépve egy könnyen követhető idővonal segít a tájékozódásban, kezdetektől napjainkig, a komáromi zsidóság története elevenedik meg a tárolókban.
Kiállításra került egy tóratekercs is, amely nem hétköznapi kiállítási darab. A zsidó vallás legszentebb, központi tárgya, Mózes öt könyvét tartalmazó tóratekercset szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelően írja a tóramásoló. Kitekerve, írását felfedve hagyni nem szabad. A kiállítást rendező muzeológus leleményességének köszönhető, hogy a tóra kiállításra került, de még sincs fedetlenül.
A következő tárolóban tóraköpenyt találunk az adományozók nevével, mely egyben a közösséghez tartozás jelképe is. Tovább haladva a Szukkot ünnepi csokor tekinthetők meg: a citrusgyümölcs, a mirtusz és a pálmaágacska. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a komáromi zsidó hitközség még trieszti kereskedőktől rendelte ezt a csokrot, ma már Izraelből (a Komáromból elszármazottak) küldik. Tovább folytatva, feltűnik egy hirdetmény, amely 1944 áprilisából származik, és azon személyeknek szól, akiket sárga csillaggal való megkülönböztető jel viselésére köteleztek.
Letűnt korok és emberek, családok és barátok, ismerősök, szinte nyom nélkül tűntek el ebből a városból. Ebben a kis múzeumban csak kísértenek. Bár nincs abban semmi feltűnő, ha egy múzeumban csak egy-két tárgy emlékeztet régmúlt idők hétköznapjaira. Mégis elgondolkodtató, hogy nem egész 60 éve még – a mai Jókai utcában – virágzó sör- és szódagyára volt a Fleischmann családnak, amiből mára csak a vakszerencsének köszönhetően, két üveg maradt fenn. Azt is egy online aukciós portálon sikerült „megszereznie” a mai hitközségnek a múzeum részére. Nincs több bar micvó, az esküvői baldachint utoljára 1974-ben használták, szintén múzeumi darab. Felirata héber nyelven hirdeti, hogy „sok boldogságot”. Az elmúlt években kétszer is kölcsönkérték budapesti esküvőkhöz, hogy a zsidó esküvőkön hagyományosan használt baldachin alatt mondhassák ki a boldogító igent, amely alatt felmenőik is megtették.
Ma a közösségi és hitélet központja az Eötvös utca és Štúr utca sarkán található Menház, amely 1896-ban Fried Kálmán kezdeményezésére épült, abból a célból, hogy szegények számára biztosítson lakhatást és ellátást. Jelenleg itt található a hitközség irodája, téli imaterme és a közösség múltját szemléltető kiállítás is. Fried Kálmán építtette a ma is használt kis templomot, ahol a vészkorszakban megmentett tórákat is őrzik.
A Menház épületében a komáromi zsidó közösség neves tagjairól elnevezett termekben igyekeznek a lehető legteljesebb képet nyújtani a zsidó nép történelméről, szokásairól és kultúrájáról. Spitzer Béla nyomdászról nevezték el könyvtárukat, Schnitzer Árminról pedig a komáromi zsidó közösség történetét bemutató múzeumot.
Schnitzer Ármin, a neves főrabbi, 52 éven át vezette a hitközség vallási életét, ő lett később a budapesti rabbiegyesület elnöke, fontos szerepet betöltve a magyar zsidóság életében. Komárom híres főrabbija Hunfalván született (Huncovce), Késmárktól pár kilométerre és komáromi, több évtizedes működését meghatározta az a kicsit különleges vallásos konzervativizmus, amely a haladástól nem teljesen idegenkedett. Magyarul nem beszélt, amikor Komáromba érkezett, de rövidesen olyan jól megtanult, hogy szónoklatait még a nem zsidó vallásúak is rendszeresen hallgatták a Nagytemplomban. Legendásan híres barátsága a helyi református püspökkel, Papp Gáborral, példaértékű és a napokban is témája lesz a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának nemzetközi tudományos konferenciájának.
Schnitzer Ármin működésének is köszönhetően, a dinamikusan fejlődő zsidó közösség 1863-ban megépítette neológnak nevezett nagytemplomát, amely a második világháborúban megrongálódott, majd amelyet 1950-ben a kis létszámú, adósságokkal terhes zsidó közösség eladott, ma pedig sportközpontként működik. A 19. század második felében a zsidó hitközség jelentősebb része inkább a neológ irányzathoz tartozott, amely mai szemmel nem is volt annyira haladó szellemű, de mégsem volt olyan szigorúan hagyományos, mint az ortodox.
Paszternák Antaltól, a Komáromi Zsidó Hitközség elnökétől megtudtuk, hogy az 1868-ban összehívott nagy kongresszuson – Izraelita Egyetemes Gyűlésen- 3 részre szakadt a magyarországi zsidóság: az ortodoxra, neológra és a status quo ante (legyen, amint eddig volt) irányzatra, amely nézeteiben valahol a kettő között foglalt állást. Komáromban a haladó szellemiségű Schnitzer Ármin rabbi követői már évekkel korábban neológként különböztették meg magukat. A városban jelentős volt még az ortodoxia követőinek csoportja, akik 1904-ben építették fel ortodox templomukat, amely ma az idősek otthonának részeként maradt csak fenn.
Komáromban már 1791-ben megalakult a zsidó hitközség, de templom csak 1827-ben épült, a mai Európa-udvar központjában láthatóak még beépített falai. A hitközség múltjáról azonban nagyon keveset tudni, mert az 1848-as tűzvész elpusztította a zsinagógát és az irattárat is. A hitközségben több kiváló rabbi működött, többek között Freystadtl Ábrahám, Schnitzer Ármin és Wallenstein Zoltán, a későbbi neves pécsi főrabbi. A hitközség tagjai foglalkozás szerint túlnyomórészt kereskedők és iparosok voltak, de sok volt az ügyvéd, orvos és a tisztviselő is. Komáromban több, mint 2000 főt számláló zsidóság a 19.század derekától, a második világháborút követő évekig jelentős szerepet játszott a város kulturális, gazdasági és társadalmi életében. A faji üldözések következtében az itteni zsidók többsége életét vesztette.
Annak ellenére, hogy a koncentrációs táborokban 1922 komáromi zsidó veszett oda, majd a visszatérők közül több mint háromszázan hagyták el a várost Izrael Állam megalakulása után, Komáromban ma is aktív zsidó kulturális élet folyik. Rendezvényeiken, koncertjeiken, irodalmi estéiken mindenki előtt nyitva áll a Menház és a zsinagóga kapuja. Havonta megjelenő folyóiratuk, a Hitközségi Híradó, már 18 éve tájékoztatja a közösség Komáromban élő és elszármazott tagjait a legfrissebb eseményekről. Kéthavonta rendezik meg a Shalom-klub összejöveteleit, héber nyelvű oktatást is biztosítanak az érdeklődőknek. Legfőbb céljuk, hogy a múltra való emlékezés mellett hitelesen szóljanak a mai kor emberéhez, tanulókhoz, diákokhoz, üzenve a jövőnek, levonva a megfelelő tanulságokat.
A komáromi Menház ma már központja a határon is átnyúló aktív zsidó közösségi életnek. Magas színvonalú kulturális és oktatási programok széles kínálatával várja az ide látogató iskolákat, szervezeteket, de akár magánszemélyeket, turistákat is. A belépés díjtalan, hétfőnként 15 órától 17 óráig, csütörtökön pedig 10-től 12 óráig. A megrendezésre kerülő programokról, összejövetelekről érdeklődni a www.menhaz.sk oldalon érdemes.
Tekintse meg Képgalériánkat ITT>>.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49071,49120,49525,48585″}
