Gútán kiállítással emlékeznek meg az egykori zsidó lakosságról. A Gútán letelepedett zsidók története alig száz esztendőt foglal csupán magába. Az egykori mezőváros vezetősége egészen 1848-ig szigorúan tiltotta a zsidók megtelepedését Gútán. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne fordultak volna meg zsidó vándorkereskedők a városban, akik elsősorban Dunaszerdahelyről látogattak ide. Szállást is kaphattak pár napra az itteni lakosoknál, azonban a tartós letelepedést nem engedélyezték, pénteken el kellett hagyniuk a várost. A tiltó rendeleteket azzal indokolták, hogy a zsidó kereskedők felvásárolják a lopott állatokat és holmit, így mint orgazdák elősegítik a lopások elszaporodását a városban.
A város gazdasági életében a zsidó kereskedők azonban nagyon jelentős szerepet játszottak már a 19. század első felében is. Erre bizonyság az alábbi határozat, amelyet a város vezetése 1842-ben hozott. „Ezen folyó Évi sz. Máthéi Országos Vásár september 19.ik napjára esvén, és a Zsidóság ünnepeivel öszve ütközvén, levele szerént kéri ezt a Szerdahelyi Zsidóság egy héttel előbbre, vagy késűbre által tétetni. Zsidó kereskedők nélkül a Vásár kevés hasznot adván azért is ezen évi sz. Máthéi Vásár tartása egy héttel hamarébb az, az sept. 12.kén fog tartatni,…”
A szabadságharc lezárulása után már több zsidó kereskedő telepedett le Gútán. Egy 1853-ban kelt összeírás szerint már 53 volt az itt lakó zsidók száma. Az első modern népszámlálás alkalmával 1869 végén már 154 izraelita vallású személy lakott a településen. A fennmaradt népszámlálási ívek szerint a felnőttek közül senki nem született Gútán, a gyermekeik nagy része azonban már igen. A szülők elsősorban a környező jelentős zsidó közösségekkel rendelkező településeket, Dunaszerdahelyt, Nagymegyert, Komáromot jelölték meg születési helyükként. Foglalkozásukra nézve javarészt kereskedők, kocsmárosok, házalók voltak. Mint az alábbi táblázat is mutatja, a monarchia évtizedeiben fokozatosan emelkedett az izraeliták száma a településen. Ez a tendencia folytatódott Csehszlovákia megalakulása, majd az első bécsi döntés után, mikor ez a terület újra Magyarország részévé vált.
Összlakosság Izraeliták
1869 1941 1869 1900 1910 1930 1941
5824 11493 154 166 230 320 372
A helyi zsidó lakosság fokozatosan megszervezte intézményeit. 1875-ben már magánjelleggel 15-20 gyerek tanult a helyi izraelita iskolában. A hitközség eleinte a komáromi anyahitközséghez tartozott. A 19. század végén már saját imaházzal és temetővel is rendelkezett, a 20. század elejétől már önállóan is tudtak rabbit alkalmazni. 1938-ban Baum Gyula volt gútai rabbi.
A helyi zsidó lakosság jelentős szerepet játszott a monarchia utolsó évtizedeiben zajló iparosítás és polgárosodás folyamatában. Üzleteket, gyárakat alapítottak és tartottak fenn. Kohn Vilmos a századforduló táján mechanikus hálógyárat alapított Gútán, amely a két világháború között is töretlenül fejlődött, termékeit külföldre, többek között Palesztinába is szállította. Az első világháború kitörése előtt néhány évvel létesült a pacséroki határrészen a téglagyár. A tulajdonosai Kuttner József és Schwatz Jenő zsidó kereskedők voltak.
A két világháború között a polgári Csehszlovákiában helyi zsidó párt is működött, amely az ebben az időszakban megtartott önkormányzati választások alkalmával mindig egy képviselőt tudott bejuttatni a gútai testületbe.
A második világháború alatt a negyvenes évek elejétől fokozatosan zsidóellenes intézkedéseket léptettek életbe Gútán is. 1944 májusában először a zsidó lakosságot egy-két utcába zsúfolták össze, ahová a környékbeli települések zsidó lakosságát is beterelték. Majd a nagymegyeri első világháborús volt fogolytáborba költöztették a komáromi járás mintegy 1200 főnyi zsidó lakosságát. 1944 júniusában Komáromból történt meg az elszállításuk a németországi haláltáborokba.
A második világháború után néhány tucat túlélő tért vissza Gútára, akik újjászervezték a hitközséget is. 1949-ben azonban többségük kivándorolt Izraelbe, illetve a környező településekre költözött.
A múlt század hetvenes éveiben emlékművet avattak a fasizmus áldozatainak Gútán. Ez azonban az antifasiszta kommunisták emlékét volt hivatott őrizni, nem a zsidó áldozatoknak szánták. Az emlékműre csupán a település kommunista áldozatainak névsora került fel.
Mára lebontották az izraelita imaház épületét, és eltűnt minden épület a városból, amelyet egykor zsidók emeltek. Ma már csupán a házakkal körbeépített, kicsi zsidótemető síremlékei idézik az egykor népes zsidó közösség emlékét Gútán.
A Holokauszt Emlékközpont, a Gúta és Vidéke Polgári Társulás valamint az Asszonyok Ligája közösen szervezték meg az Auschwitz Album – Rólunk, nekünk, nélkülük című kiállítást, melyet december 2-án nyitnak meg A tárlat a gútai városi hivatal épületében tekinthető meg december 19-ig.
A kiállításról olvashat az Eseménynaptárunkban ITT>>>.
Angyal Béla, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50124,47517,45996,40133″}