Hetven éve, 1945. január 27-én szabadult föl az auschwitzi haláltábor. Ebből az alkalomból tartottak megemlékező koszorúzási ünnepséget Kassán, a Forgách-palota épületén elhelyezett háromnyelvű emléktáblánál, mely a kassai és abaúji áldozatoknak állít emléket. Ugyanis az ENSz közgyűlése 2005-ös döntése értelmében ezen a napon emlékeznek meg világszerte az áldozatokról.
A megemlékezést Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a Via Nova Ifjúsági Csoport szervezte, jelen volt Szesztay Ádám főkonzul, Dr. Pavol Sitár, a Zsidó Hitközség elnöke, Zachariáš István, a Kassai Kerületi Önkormányzat alelnöke, Renáta Lenártová főpolgármester-helyettes, Dr. Marta Győriová, az Eszter Szövetség elnöke, a Csemadok és egyéb szervezetek képviselői, valamint nem utolsósorban Iván Tamás, a Via Nova szervezet Bódva-völgyi és kassai képviselője.
A kegyeleti ünnepséget Subovics Mónika, a Via Nova tornai alapszervezetének elnöke vezette két nyelven, aki köszönetet mondott a résztvevőknek, hogy elfogadták meghívásukat, s így csatlakozhatunk a világszerte zajló megemlékezésekhez. Minden áldozatra emlékezünk, de különösen fájlaljuk a Kassáról és Abaúj településeiről elhurcolt honfitársaink tragédiáját, mondotta. „Azért találkozunk ennél az emléktáblánál, hogy az emlékezés kössön össze minket: emlékeztessen a tragédiára, a szolidaritás szükségességére, és arra az elkötelezettségünkre, hogy ami akkor történt, az soha többé ne történhessen meg.”
Majd Pavol Sitár Leo Baeck rabbi imáját olvasta föl szlovákul, Géresi Róbert református püspökhelyettes, valamint az érsek és püspöki helynök nevében Belá Tamás diakónus magyarul.
A rabbi 1946 elején írta imáját, mely olyan magas szintű és csodálatos erkölcsi üzenetet közvetít, amit mindenkinek el kellene sajátítania.
„Békesség a rosszakaratú embereknek és vessünk véget minden bosszúnak és büntetésről szóló beszédnek. A kegyetlenkedések túlnőttek minden határon, meghaladják az emberi felfogás mértékét és túl sok a vértanú. Ezért kérlek, Istenem, ne az igazság mérlegén mérettesd meg szenvedésüket, hogy hóhéraik megbűnhődjenek, hanem másképp cselekedj.
Mentsd meg inkább a hóhérokat, a besúgókat, az árulókat és valamennyi rossz embert, és add meg nekik 
áldozataik minden bátorságát és erejét, szerénységét és fennkölt méltóságát, csöndes igyekezetét, amelyről tanúskodtak a kegyetlen helyzetben, a megdönthetetlen reményüket és bátor mosolyukat, amely legyőzte a könnyeket, és minden áldozatot, minden szenvedélyes szeretetet, minden felkavart és megkínzott szívet, amely mindenek ellenére bizalommal telített és erős maradt haldoklásában is, a halállal szembenézve. Vedd mindezt tekintetbe, ó Istenem a bűnök megbocsátásakor, az igazság feltámasztásakor – a jót vedd fontolóra, nem a rosszat. Add, hogy ellenségeink szemében ne legyünk többé az ő áldozataik, lidérces álmaik és rémeik, hanem abban legyünk segítségükre, hogy dühös tombolásuk megszűnjön…
Csak ennyit kérünk tőlük – és magunk számára annyit, hogy ha minden elmúlik, mi újra emberként élhessünk
az emberek között és legyen békesség ezen a megkínzott, szegény földön a jóakaratú emberek és az összes többi ember között. Ámen.”
Ezután került sor a koszorúzásra, majd egyperces néma csönddel adóztunk az áldozatok emlékének.
„Hetven év távlatából tekintünk vissza a világtörténelem és saját történelmünk egyik legnagyobb tragédiájára. A mai évfordulón nemcsak magára a tragédiára emlékeztünk, hanem arra is, hogy ez a tragédia hetven évvel ezelőtt ért véget. Hitvallást tettünk amellett, hogy olyan világot akarunk, amely felelősen emlékezik a történtekre és felelősen akadályozza meg, hogy bármi hasonló újra bekövetkezzen” – fejezte be ezzel a zárógondolattal Subovics a megemlékezést, köszönetet mondva a részvételért.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> {iarelatednews articleid=”51443″}
