A zselízi gyülekezet január folyamán ismét megtapasztalhatta, átélhette a fenti Ige valóságát, tanulságát. Először együtt örvendezhettünk gondnok asszonyunk újszülött kis unokájának, majd ezután kis idővel sokat szenvedett, fiatal presbiterünk koporsója mellett kellett megállnunk.
A gyász mindannyiunkat arra szólított: akár ifjú, akár idős korban készen kell állnunk arra, hogy számot adjunk az életünkről. Mert vajon tényleg megéljük az örömteli órákat, tényleg tudjuk értékelni, becsülni családunkat, a mindennapi élethez szükséges javainkat? Tudunk még hálát adni Isten szerető kegyelméért?…
Nagyon jó alkalom volt erre a közös számadásra az Ökumenikus Imahét városunkban, ahol az előző évekhez hasonlóan, de még nagyobb számban összesereglettek mindazok, akik vágynak Isten jelenlétére. Az evangélikus imaház bővítése, és lelkipásztoruk betegsége miatt egy helyszínnel kevesebb volt az idén, de hétfőtől-szerdáig hallgathattuk Isten szavát a zselízi, majd a garammikolai református, illetve a zselízi római katolikus templomokban, ez utóbbi alkalommal mindnyájan szeretetvendégségen is részt vehettünk katolikus testvéreink jóvoltából. Sőt, a hét folyamán minden istentiszteletünk, így az öregotthonokban végzett szolgálatok is az Imahét vezérigéjére épültek. Mivel városunkban gyümölcsöző az ökumenikus kapcsolat, nem kell újra egy évet várnunk a következő találkozásra, hiszen szervezés alatt áll már a Nők Világimanapja is!
Az imahét végeztével Isten újabb átélhető örömre szólított minket: nyolcadik alkalommal rendezhettünk meg gyülekezetünk Batyubálját. A környék-szerte elismert és kedvelt farsangi mulatság idén is sok embert vonzott a zselízi művelődési központba. Emelte bálunk fényét a Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes műsora, muzsikája, s az, hogy egyik táncosuk – aki történetesen a mi református fiatalunk – itt ünnepelhette meg 18. születésnapját.
Tartalmas hetünk a zselízi magyar szervezetek, így az egyházak által is támogatott gyermekfarsanggal ért véget a Magyar Házban, melyen sok idős gyülekezeti tagunk is részt vett, örvendezve a gyermekek boldogságán, finom fánkkal kedveskedve. Újra és újra hálát adhatunk Istenünknek, hogy sok nehézség után talpra tudta állítani városunk magyarságát, méghozzá vállaltan keresztyén alapokon!
Lassan véget is ér a január… Az Úr kegyelméből gyülekezetünk naptára már egész évre tele van! S tudjuk, munkálkodásunk nem hiábavaló, mert az Idő Istene megáld, és segít abban, hogy tartalmas esztendőt szentelhessünk idén is, mindannyiunk örömére – és az Ő dicsőségére!
Révész Csilla, Reformata, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51348,51299,43797,43561″}
