Huszonöt évvel ezelőtt Vladimír Mečiar elhozatta a Tiso-villából a Szlovák Titkosszolgálat titkos aktáit, holott belügyminiszterként nem volt erre joga. A Denník N a Nemzeti Emlékezet Hivatalának archívumában találta meg az ügy nyomozati anyagát.
Mečiar még csak 15 napja ült a kormányban, és már elkövette az első félrelépését, amelyért börtön járhatott volna. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen belügyminisztere volt a nemzeti megbékélés kormányában, amelyet a bársonyos forradalom hozott létre. Még csak ekkor indult a politikai karrierje.
Mečiar 1990. január 26-ájának estéjén behívatta az irodájába Leonard Čimo alkalmazottját, aki a belügyminisztérium felügyelőségén dolgozott, és utasította, hogy menjen a titkosszolgálat székhelyére, a Tiso-villába Trencsénbe a kommunista titkosszolgálat volt munkatársainak titkos aktáiért. A törvény értelmében azonban erre nem volt joga.
„Mečiar megkért, hogy arra is figyeljek, hogy a szóban forgó villában nincsenek-e az ő személyét érintő anyagok” – jelentette ki a későbbiek során Čimo a nyomozóknak arról, mi történt a miniszter irodájában azon az estén.
Huszonöt évvel később a Denník N megszerezte a Tiso-villai titokzatos éjszakai akció nyomozati anyagát. A Nemzeti Emlékezet Hivatalának eddig nyilvánosságot nem látott aktája mintegy 600 oldalnyi terjedelmű anyag, és a kulcsfontosságú tanú, Čimo kihallgatásáról készült felvételek is a részét képezik. Čimo végül Svájcba menekült Mečiar elöl.
A nyomozati anyag legérdekesebb részei azok a jegyzőkönyvek, amelyekben a tanúk Mečiarnak az ŠtB-hez és a szovjet titkosszolgálat, a KGB tisztjeihez fűződő kapcsolatairól beszélnek.
„Chleban major, a trencséni ŠtB-főnök szerint Mečiar megfelelő ember volt az ŠtB-vel való együttműködésre. Krajčin keresztül információkat szolgáltathatott nekünk Dubček személyéről” – vallotta a Trencséni Nemzetbiztonsági Testület (ZNB) egykori főnöke, Ján Patrnčiak. Vladimír Krajči Dubček sógora volt, akivel Mečiar barátságban állt.
A Tiso-villában történt éjszakai látogatást a 90-es években a szlovák parlament védelmi-biztonsági bizottsága is vizsgálta. Senkinek sem volt kétsége afelől, hogy Mečiar kezébe törvénytelen módon kerültek az ŠtB titkos aktái.
Hogyan lehetséges hát, hogy nem bíróság előtt végezte, hanem az ország kormányfője lett?
De menjünk vissza Mečiar irodájába, ahol Čimo az utasításokat kapta arra vonatkozóan, mit tegyen a Tiso-villában. Čimo elmondása szerint a miniszter azzal küldte őt Trencsénbe, hogy meg kell menteni az aktákat, amelyeket ott állítólag megsemmisítenek. A pléhszekrénybe zárt aktákat Pozsonyba kellett hoznia. Čimo azonnal riasztotta Ján Rezník sofőrt, és a szolgálati Volgával még aznap este elindultak, hogy teljesítsék Mečiar utasítását.
1990. január 27-én öt perccel éjfél után Čimo az ŠtB- és a Nemzetbiztonság öt emberének jelenlétében, akiket odahívatott, belépett a villába. A jogtalan iratmegsemmisítésnek semmi nyoma nem volt.
Amikor beléptem az ŠtB-főnök titkárságának helyiségébe, láttam, hogy a pléhszekrényben, ami nem páncélszekrény volt, ott a kulcs. Miután kinyitottam, mintegy 50 centiméternyi magasságba felhalmozott írásos anyagokat találtam benne. Az anyagokat nem tanulmányoztam át, csak megszámoltam a lapokat a borítékokban, amelyekből 18 volt. A borítékokon láttam, hogy az ŠtB titkos munkatársainak aktáiról és olyan jelentésekről van szó, amelyeket a titkos munkatársak készítettek az ŠtB-nek” – vallotta Čimo az 1992. február 3-ai kihallgatásán.
A sofőrnek megparancsolta, hogy az aktákat rakja az autóba. Reggel hétkor azután átadta azokat Mečiarnak a belügyminisztérium pozsonyi Partizán utcai villájában.
Rezník is azt vallotta, hogy az titkos akták a miniszteri villában végezték. „A csomagokat a villa folyosóján a földre raktuk.” Azt, hogy Mečiar átvette-e azokat, nem tudta megmondani. „Én kimentem ezután az autóhoz. Ott vártam vagy fél órát, amíg megérkezett Čimo.”
Mečiar állítólag addig azt igyekezett megtudakolni Čimótól, hogy a villa ellenőrzése közben valaki megkérdezte-e, hol végezték az aktái, vagy hogy megsemmisítették-e azokat. „Megmondtam az igazat, hogy nem, senki sem kérdezte” – emlékezett Čimo. Állítólag Mečiarnál sem nézett bele az aktákba, így a nyomozóknak nem tudta elmondani, kire vonatkoztak az elhozott akták.
dé, Felvidék.ma
Fotó: TASR
