A temető nyitott könyve, megszentelt helye, cs֊endes, de mégis beszédes kertje egy-egy település múltjának. Csáky Károly Temetőjárás sorozatában egy-egy temetőt jár be.
A középkorban a templomok köré temették halottaikat, aztán a temetők kikerültek a lakott területről, annak jól látható, általában magasabb pontjára. A kegyelet helyét gyakran felkeresik az elhunytak hozzátartozói, de eljönnek ide a múlt kutatói, a hagyományok tisztelői is. Eme szakrális helyek sok mindenről tanúskodnak és vallanak. Ősi szokásokról, jeles elődökről stb. Látnivaló is akad bőven temetőinkben. Található még itt-ott néhány értékes régi sírjel, művészien megmunkált központi kereszt, építészeti szempontból is kiemelkedő temetőkápolna, régi dinasztiák tagjait rejtő kripta stb.
Ma már igen gazdag szakirodalma van a végtisztesség helyének, ám mindig akad feltárni való e téren is. Ilyen szándékkal villantunk fel egyet s mást mindabból, amit e helyeken láttunk, tapasztaltunk. Persze közel sem törekedhettünk a teljességre, nem egy szakmai tanulmányt kívántunk letenni asztalunkra.
I. A nagycsalomjai Pusztatemplom, mint temetkezési hely
Nagycsalomja honfoglalás utáni történelmi magva az öregtemplom mellett és annak környékén keresendő, a mai településtől és a mellette áthaladó főúttól északra. Valószínűleg a vidék egyik legrégibb szakrális építménye állt, s a Pusztatemplom helyén hajdan egy még régebbi temetkezési kápolnát is emelhettek, ahol a Hont és a Pázmán nemzetség ősei pihentek. S ezt a kápolnát alakították volna át a község létrejötte, illetve gyarapodása után egy középkori templommá. Ha számításba vesszük, hogy az egykori Csalomjai család tagjai valójában a Hontpázmánok (Hontpázmányok) leszármazottai, akkor talán ez tényleg elképzelhető. (Minderről részletesebben is írok a helység szakrális emlékeit bemutató könyvemben. Csáky, 2011:18-19)
A dombon, pontosabban a romok közt végzett újabb régészeti kutatások alapján feltételezik, hogy Isten itteni hajléka egy még régebbi (pogánykori) temetőre épülhetett. Az is köztudott immár, hogy a XIX. század végére romossá vált középkori templomnak kriptája is volt. Erről Steidl Imre ismert budapesti műépítész egyik levelében is olvashatunk. Ő 1879-ben látogatta meg a jeles műemléket, Nagycsalomja romtemplomát. Levelét a MOB (Műemlékek Országos Bizottsága) archívumában őrzik Budapesten. A róla készült másolatot Bardoly Istvántól kaptam meg, akinek ezért ismételten köszönetet mondok.
A neves szakember jelentésében többek közt az alábbiakat írja:
„Hogy ezen templom eredetileg csak sírkápolna vólt mely csak idővel és talán a község képződésével alakíttatott át templommá, azt, habár valószínű, minden látható műforma hiánya miatt constatálnom nem lehetett.
Hogy nagyon régi, azt onnan merem állítani, mert a kriptába vezető lépcsőn az idő viszontagságainak kitéve, szabad ég alatt fekvő női mumiát láttam, melynek gerince a fejénél el van törve, arczcal elfordítva fekszik.
A holttetem húsa tökéletesen a csonthoz száradt de pl. a fej oly ép és szép állapotban van, hogy a fül, az orr, egyáltalán az arcvonások tökéletesen kivehetők.
A haj a test minden részeiről úgy a fejről is kihullott, a miből a mumia régi korára következtetni/…/ Ugy mint az felülről látható volt, a hely több temetkezési helyül is szolgált. A még létező egyes koporsómaradványokon feliratok azt is tanusítják hogy ide még a közelmúltban is temettek. /..! Hogy van e ezen kriptában talán még több ilyennemű mumia az egy arra hivatott egyén általi kutatást érdemelne”.
A Pusztatemplomnál néhány éve végzett első régészeti ásatásokat megtekintette Majcher Tamás magyarországi középkoros régész is. Ő a templom északi falában talált résablakszerű nyílás alapján következtetett egy valamikori kriptára. A nyílás ugyanis a padló alatt kőlappal fedett csatornában folytatódott egészen a templomtér közepén látható beásásig. A régész már akkor hangsúlyozta, hogy „Feltehetőleg egy kripta vagy altemplom maradványairól van szó”. (Idézi: Csáky, 2011:38-39)
A templom újabb építéstörténeti leírásában hivatkoznak a 2008-ban végzett további ásatásokra, illetve ama régészeti szondára, amelyből a volt kripta törmeléke is előkerült. Ebben találták meg ugyanis azt a zárókövet, amelyen a felhők mögül kilépő Úr áldásra emelt kezének motívumát vélték felfedezni. Ilyen témájú festmények, alkotások pedig a IV. századtól figyelhetők meg; a katakombákban, temetkezési helyeken: kriptákban, sírkápolnákban, altemplomokban fordultak gyakrabban elő. A Mindenható kinyújtott keze szimbolikus értelemben a végső védelmet is jelenti azok számára, akik hisznek benne, akik átadják magukat az Úrnak.
Az újabb régészeti kutatások alapján fényt derül tehát a templom gótikus temetkezési helyére is. Ez az eredeti templom hajója alatt épült meg 420x480x280 cm-es méretben, az északi falba vezető szellőzőnyílással. Ez a második barokk átalakításokkor készülhetett. Lejárata a gótikus hajórészből nyílott: kilenc lépcső vezetett ide a templomból. A lépcsők szélessége 90 cm. A kripta boltíves volt: keresztboltozatos zárókövének újabban előkerült darabja az értékesebb leletek közé tartozik. A kripta keleti falában, a padlózattól 111 cm magasságban egy 64×84 cm-es falmélyedés is látható, amely valójában egy téglalap alakú fülke, amely szobor vagy szakrális tárgyak elhelyezésére szolgálhatott.
Hogy mikortól meddig, kit, kiket temettek ide, egyelőre rejtély marad. Annyi biztos, hogy a csalomjaiak leszármazottainak jelesebb tagjai is pihenhettek e helyen.
Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma