Az idei versenybe 24 nevező 1,5 liter léből készült készen megsütött kőtéssel nevezett be, hogy a zsűri és a közönség díját elnyerje. A szervezők ebben az évben először kérték a versenyezőket, süssenek eladásra szánt kőtést is.
Az évek során egyre nívósabbá csiszolódott a fesztivál, és magának az ételnek az ünneplésén, bemutatásán, kóstolásán, a kőtések versenyén kívül számos egyéb kiegészítő programmal is szórakoztatják a nagyérdeműt. A hosszas és igényes előkészületek, a gondos szervezés után egy szép kora tavaszi napsütéses szombat délutánján került sor a rendezvényre. 13 órától kezdődött a regisztráció, ekkortól nevezhették be a kőtésüket versenybe.
A látogatóknak lehetőségük nyílt ún. pontozó jegy vásárlására, mely feljogosította őket arra, hogy az összes versenyben lévő kőtésből kóstolót kapjanak. Szavazataikkal közönségszavazás útján lehetett kiválasztani a legízletesebb és leglátványosabb kőtés gazdáját. A hivatalos program 14 órakor, a fesztivál megnyitásával kezdődött.
Danczi Mónika, a fesztivál szervezője köszöntötte a megjelenteket, majd a község polgármestere, Téglás János megnyitotta a tizenkettedik Kürti Kőtésfesztivált. Az első programpont a kőtések látványpontozása volt, hiszen nem csak az íz, hanem a vizuális megjelenés is közrejátszott a végső értékelésben. A számokkal ellátott (a részrehajlás elkerülése végett) edényeket először az 5 tagú zsűri, majd a szavazásra jogosult közönség tekinthette meg.
Már hagyományosan a közönségnek is volt alkalma a kőtések látványpontozására, ennek alapján hirdették ki a közönség díját.
Amíg a kulisszák mögött a lelkes cserkészcsapat sürgött-forgott, hogy a 24 nevező kőtését a kóstolótálakba adagolja a zsűri és a pontozó közönség számára, addig a érdekes előadásnak lehettünk szem- és fültanúi.
Ollé Sándor lábatlani bio pékmester nagyon értékes előadását – A természet bölcsessége, a finom íz tisztasága – hallgathatták meg a jelenlévők. „Korunk civilizációs betegsége a Candida. Mi okozza a betegséget? A Candida az élesztőgombáknak egy, a mikrobiológiában jól ismert családja, amelyen belül számos különböző gombafajta létezik. Leggyakrabban a Candida albicans alfaj jelenléte mutatható ki a candidiasis során. A Candida albicans egy sarjadzó, álfonalakat képező élesztőgomba fajta, amely az egészséges ember nyálkahártyáján, bőrén és bélcsatornájában is megtalálható. Részét képezi a biológiai egyensúlynak mind a külső környezetben, mind az emberi szervezeten belül. A bélflóra részeként folyamatosan verseng a hasznos tejsavbaktériumokkal a táplálékért. Ha túlzott mértékben elszaporodik, súlyos problémákat okozhat. Gyakran felismerni is nehéz, mivel nagyon sokféle tünetet produkálhat. Speciális diétával azonban a beteg tünetmentessé válhat. Biotermékeink, amit Candida betegek is fogyaszthatnak” – mondta a pékmester.
Az érdeklődők megkóstolhatták a teljes kiőrlésű bio gabonából készült kenyereket és süteményeket.
Az oktató és tanulságos előadásokon túl a szórakoztatás sem szenvedett csorbát, hiszen a zsűrizésen kívül Écsi Gyöngyi népmesemondó tréfás történeteivel is mosolyt csalt a résztvevők arcára. A tartalmas délután végül elérkezett a csúcspontjához, az eredményhirdetéshez: a zsűri döntött, és a közönségszavazatokat is összeszámolták.
A döntés nem volt könnyű, de sikerült megtalálni a sok jó kőtés közül is kiemelkedő legjobbakat. Idén is öt Aranykőtés – díjat osztottak ki. A Vándordíjat a kürti Sütő Rozália kapta már sokadik alkalommal, a közönségdíjat Laczkó Viktor vitte haza, Szőgyénbe. Aranykőtés-díjat kapott a kürti Süttő Katalin, Tóth Júlia, Szendi Erika és a szőgyéni Grentek Erika.
Értékeléskor a zsűri elnöke, Nagy Éva élelmiszervegyész elmondta: a kőtésen szocializálódott, ami annyit jelent, hogy generációkra visszamenőleg sütötték a kőtést a családban. Tanúja volt annak, amikor a nagymamája kiszedte a kemencéből a kacsasütőben készített kőtést. A jó kőtés legfőbb alapanyagát,a búzaszemeket különös gonddal kell válogatni a csírázáshoz.
Szót érdemelnek még a párhuzamosan zajló programok is. Az idei kőtésfesztivál mellett fiatal kortárs művészek kiállítására is sor került, akiknek ez a rendezvény jó alkalom volt a bemutatkozásra. Számos művészeti ág képviseltette magát – láthattunk fotókat, grafikákat, rajzokat, festményeket. Ezen kívül ki lehetett próbálni a gyümölcsfaragást a szímői Póda Roland jóvoltából. Kézműveskedni pedig a bényi Kézművesház és a köbölkúti Csemadok Kézműves Klub jóvoltából lehetett.
Aki megéhezett, a „böjti büfében” házi kenyérrel és sajttal, valamint forrásvízzel csillapíthatta éhségét, szomját. Akik meg még nem „vetemedtek” arra, hogy maguk készítsék el kőtésüket, jótékonysági vásárkereteiben vásárolhatták meg a garantáltan finom és ízletes kőtéseket egyedi, erre az alkalomra kézzel készített kerámiatálakban. Akkora keletje volt e különleges finomságnak, hogy a közel 350 adagnak hamar csak hűlt helye lett, és a szervezők rugalmasságának köszönhetően ott helyben újabb adagokat sütöttek a helyi asszonyok.
Egy igazán nem mindennapi rendezvényen vehettünk részt, melyért nagy köszönet illeti a szervezőket és segítőket! Véleményem szerint elismerését érdemel, ha valaki tesz azért, hogy az őseinktől örökségül kapott hagyományainkat éltessük, népszerűsítsük.
Mi is az a kőtés?
Ez a magyar parasztkonyha egyik legrégibb édes süteménye. Fogyasztása főként a böjti időszakokhoz kötődött, mivel zsírt sem tartalmazott. A cukor terjedésével készítése is háttérbe szorult, hogy az első világháború után már egyre ritkábban találkozhattunk vele.
A kőtés nem más, mint a búzacsíramálé. Akad neve szerte az országban, így ismerhetjük kötés, köttés, köttes, kötis, szalados, biracs, méra, csiripszli, csíramálé, málé néven is. Érdekes, hogy a néprajztudomány a kőtés elnevezést az Észak-Kisalföldre tartja jellemzőbbnek, míg az Ipoly és a Garam vidékére, valamint Budapest környékére a biracs nevet látja elterjedtnek. Ez valóban egy jellegzetes étel, melynek a nyomaira legfeljebb ha a Balkánon lelhetünk még, és kialakulása a néprajztudomány szerint valahol Északnyugat-Magyarországon lehetett, mégpedig az újkor első évszázadaiban.
Lényegében egy leőrölt búzacsíra áztatásából nyert folyadék és liszt elegyéből sütött ételről van szó, mely állagra kicsit nyúlós, ragacsos, „csirizes” massza, ízre pedig hozzáadott cukor nélkül is nagyon édes, 33 %-os cukortartalmú tömény kása. Ahogy a gasztronómia más területein is, a jó végeredményt itt is a jó minőségű alapanyag alapozza meg, mely esetünkben a búza. Fontos, hogy emberi fogyasztásra szánt gabonát használjunk, semmiképpen sem takarmány, vagy vetésre szánt magokat, hiszen azok vegykezeltek lehetnek.
Az első, és semmiképpen nem elhanyagolandó lépés a búza átválogatása. Erre nem csak azért van szükség, hogy megtisztítsuk az esetleges szennyeződésektől és a szemek közé keveredett, oda nem illő anyagoktól, hanem mert a hibás, tört búzaszemek a csíráztatás során romlásnak indulhatnak, és penészedést okozhatnak.
A következő, leginkább időigényes és türelmet, gondoskodást igénylő feladat a csíráztatás. Az átöblített búzát néhány órára (akár 1 napra) vízbe áztatják, majd lecsepegtetik, és két gyolcs közé vékonyan szétterítik, majd 5-6 napig sötét helyen csíráztatják – az időtartam ugye függ a környezet hőmérsékletétől, a sötét meg azért kell, hogy idő előtt ne zöldüljenek ki a csírakezdemények. A gondoskodás abban áll, hogy a csírákat folyamatosan nedvesen kell tartani, de nem vízben áztatva.
Ezért aztán naponta többször is célszerű vízzel permetezni vagy átöblíteni őket. A következő lépésben kerül sor az átöblített, leszűrt magvak ledarálására (húsdarálón). A kész masszát vízzel öntik fel, majd leszűrik, és jól kinyomkodják. Ez a csíralé adja majd a kőtés alapját. (Hűtőben tárolva néhány napig eláll, de hosszabb távon a befagyasztása a legmegfelelőbb tartósítási módszer.) Ehhez kerül a finomliszt, melyet közepesen sűrűre, de még folyós állagúra kevernek.
A sütésre szánt kacsasütő tepsi (vagy egyéb széles, laposabb lábas, kerámiatál, netán alufóliából készült, magasabb szélű tálca) aljába egy kiscsíralevet öntenek – hogy ne süljön le –, majd erre öntik a sütésre váró kőtést. Hogy ne fusson ki, ferdén 1-2 nádszálat szúrnak bele a keletkező gőz távozásához. Meleg sütőben vagy kemencében addig sütik, míg aranysárga nem lesz, tetején vékony kéreggel, az edény szélén karamelizálódott szélekkel.
Határozottan egészséges. Hiszen a búzán, vízen és liszten kívül semmilyen más hozzávalót nem tartalmaz; tartósítószert, mesterséges színezéket és aromákat, mindenféle „E”-t meg pláne nem! Ezzel szemben viszont megannyi vitamint (E, B1, B2 és B6) és nyomelemet viszont annál inkább. Hagyományosan a tavasz kezdetén készítették, pont abban a tápanyaghiányos időszakban, amikor az ősszel elraktározott termények már elfogytak, az újak meg még nem fejlődtek ki. Így a szegény ember is olcsón juthatott értékes tápanyagokhoz.
Bár régi eledelről van szó, a mai reform ételek közt is megállja a helyét. Kutatások is alátámasztják, hogy a gabonacsírából készült ételek jelentős mértékben hozzájárulnak a rákmegelőzésben, valamint a már kialakult betegség gyógyításában is.
További képek a rendezvényről megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”44501,45048″}
