A múlt század 50-es éveinek derekán, amikor szüleimet a várhosszúréti tanítóállásból áthelyezték az akkor még csendes, rendezett, vadregényes környezetben fekvő Csermosnya-völgyi községbe, Barkára, nem sejtették, hogy pedagógiai pályájuk mennyire összefonódik e táj természeti szépségeivel. A szomszédos Barkai-fennsík, Felső-hegy, Szádelői-völgy akkori gazdagsága túlnőtt minden európai tájegység hasonló értékeinél.
Meleg májusi este volt és az egyik barkai lakos sietve jött apámhoz, hogy: „Tanító úr gyüjjék má, mer valami nagy kering, repdes a nemrég felállított utcai világítás lámpája körül”. Sebtében kerítettek is egy létrát, apám felmászott rá és sikerült megfogni a fényre ide tévedt repülő állatot. Ez volt Európa legnagyobb lepkéje, a nagy pávaszem. A lepkét hozzáértően, sértetlenül kipreparálta és a mai napig bizonyítéka a környék gazdag lepkefaunájának.
A nagy pávaszem szárnyainak fesztávolsága elérheti a 15-16 centimétert, mindegyiken egy- egy nagy szemfolttal. Imágója csakis az esti, éjszakai órákban aktív, ezért a hétköznap emberének szinte ismeretlen.
Elterjedésére jellemző, hogy Európa meleg, déli területein otthonos. A karsztvidék areáljának északi határán fekszik, ami állományának sebezhetőségét növeli.
Szaporodásbiológiája a teljes átalakulás szabályai szerint zajlik, ami a lerakott pete, örökké éhes lárva (hernyó),
szunnyadó báb és kirepülő imágó (lepke) fejlődési szakaszaiból áll össze.
A nőstény által lerakott, megtermékenyített petékből körülbelül 2 hét után kelnek ki az apró hernyók. Barnás színűek, vörös pettyekkel, amely színezet megmarad az első vedlés után is. A további vedlések után színe almazöldre változik, sok apró, égszínkék szemölccsel tarkítva. A váladékot termelő szemölcsökből egyrészt néhány milliméteres tüskék, másrészt 2-2,5 centiméteres, alig látható vékony, a végükön bunkós szőrök állnak ki, egyedi megjelenést biztosítva a hernyó küllemének. Három pár tori lábukon kívül még van öt álpotrohlábuk is, amelyek a biztonságos megkapaszkodást szolgálják a fák koronájában. Nemi szerveik nincsenek, így szexuálisan inaktívak (semlegesek). A lárvák egyetlen küldetése a minél nagyobb mennyiségű táplálék (zöld levél) elfogyasztása, tehát a természet afféle „falógéppé” programozta be őket, hogy jó kondícióban készüljenek fel a bábozódásra. A hernyó 50-55 nap után a 3-4 mm-es apróságból 12-13 cm-es góliáttá hízik. Az utolsó stádiumában színe órák alatt zöldről téglavörössé változik, nyugtalanná válik és megfelelő bebábozódási helyet keres (fakéreg) magának. Itt elkezdi szőni a 7-8 cm-es védőburkát, gubóját, amelyben a 12 cm-es zöld hernyó egy 3-4 cm-es barna, mozdulatlan bábbá változik.
Ez az átváltozás a Föld élővilágának egyik legizgalmasabb, szinte megmagyarázhatatlan folyamata, amely belső
biológiai, genetikai programok alapján zajlik le. A báb aztán 1-2 évig nyugalomban marad és csak a rákövetkező év (évek) bizonyos idejében kel ki belőle a csodálatos lepke.
2007-ben éppen egyik természetfilmünket forgattuk a Gömör-Tornai karsztról és szerettük volna bemutatni a nagy pávaszemet is. Ehhez azonban élő példányra volt szükség, aminek a befogása nem könnyű feladat. Ezért megkértük a Szoroskőn túli ismerőseinket, ahol a lepkének állandó állományai vannak, hogy ha tudnak, akkor gyűjtsenek be élő példányt. Így is történt. Azonnal a helyszínre érkezve megállapítottam, hogy a nagy pávaszemről van szó, ráadásul nőstény példány. Sajnos, már élete utolsó pillanatait élte, mivel az út szélén találtak rá, ami arra vall, hogy autó ütötte el. A 3 literes üvegbe helyezett lepkén kívül figyelmes lettem néhány lerakott petére, tehát a lepke közvetlenül a gázolás előtt párosodott. Elkértem hát az üveget is, mondván, kinevelem a petékből a lepkéket. Az egyik ismerősöm erre azt felelte: „Hogyha te ezekből kineveled Európa legnagyobb lepkéjét Nobel-díjat érdemelsz.” Erre csupán azt feleltem: „Csak akkor, ha a peték meg voltak termékenyítve.”
A szerencse mellém szegődött. Pontban tíz nap múlva, este kikeltek az apró, barna lárvák. Azonnal felmásztak az üvegbe már előre behelyezett faágakra (körte, meggy), amelyek fő táplálékai, és kezdtek falatozni. Rohamosan növekedtek, „kinőtték” az üveget, ezért készítettem számukra egy tágas rovarkalitkát, amelyben a négyszeri vedlés
után 50-55 nap múlva bebábozódtak. A majdnem két hónap alatt figyelemmel kísértem viselkedésüket, életritmusukat, betekintést nyerve életük minden mozzanatába, ami a szabad természetben szinte lehetetlen. Az elkövetkező év májusában megtörtént a csoda – három lepke kikelt a bábokból, kollégáim és jómagam óriási örömére.
Ma már a trópusokon szinte üzemszerűen szaporítják a legszebb, színpompás fajokat (Brazília, Indonézia). A lepkefarmok ontják a kész „árut” (bábokat), amelyeket az északi félteke országainak rovarházaiba, botanikus kertjeibe exportálnak úgy, mint a banánt vagy ananászt. Ott néhány napon belül kikelnek a színes lepkék, a látogatók pedig tátott szájjal csodálhatják meg impozáns színjátékukat.
A mi nagy pávaszemünk észrevétlenül repdes az éjszaka leple alatt, főleg a hímek, amelyek a nőstény által kibocsátott illatanyagokat (feromonokat) nagy távolságról be tudják azonosítani. A repülés az aktív helyváltoztatás eszköze, azonban nagyon energiaigényes minden élőlény számára. Ezért érdeklődéssel kérdezhetnénk, hogy milyen táplálékot fogyaszt ez a nagytermetű lepke? A válasz tömör, s egyben meghökkentő is – semmilyet, mégpedig azért, mert szájszervei el vannak csökevényesedve, tehát táplálékfelvételre képtelen. Fennáll viszont a további kérdés, hogy akkor honnan nyeri a repüléshez, párosodáshoz, a nőstény pedig a peterakáshoz szükséges energiát? A válasz ismét elbűvölő. A néhány hétig élő imágó (lepke) minden energiaforrása a lárvakorban (hernyókorban) elfogyasztott táplálékból származik.
Napsütéses időben a lepkék nagy része cikázva száll virágról virágra, vagy erjedt gyümölcsökre, hogy pödörnyelvükkel felszívják az éltető nektárt, illetve gyümölcslevet.
A nagy pávaszem esetében a természet egy „nem szokványos” módszert alkalmazott, de ez a másság nem gátja annak, hogy legnagyobb lepkénk különös dísze maradjon lassan szürkülő környezetünknek.
Gordon László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52499,52009,51770,51587,51083,51082″}
