Leléd Párkány közelében, a Burda-hegység északkeleti lejtőjén, az Ipoly által szegélyezett szűk, festői völgyben települt. A helység nevét először 1262-ben említi oklevél Leled alakban. Akkor az esztergomi érsekség birtoka volt. A falut a XVI. században a törökök elpusztították. Később szlovákokkal telepítették be, akik az idők során asszimilálódtak. 1890-ben még több mint 500 ember élt itt, ma a lakosok száma alig haladja meg a háromszázat. A helybeliek zömmel katolikusok, s több mint 80 százalékuk magyar nemzetiségűnek vallja magát. (Csáky, 2003:34-35)
A temető több látnivalót is kínál: régi sírköveket, újabb keletű, sírverses emlékeket, hősi emlékművet s természetesen központi keresztet is.
A központi temetőkereszt a XX. század első negyedében készült. A háromlépcsős alapzaton álló szürkés műkőoszlopon ez a dedikáció olvasható: „Irgalmas Jézus adj nekik/ örök nyugodalmat/ Isten dicsőségére állíttatta/ HUGYECZ JÓZSEF/ és neje/ LETOVICS ANNA/ 1928. évben”. A kiszélesedő oszlopfedélen áll az INRI-feliratos, egyenes szárvégű műkőkereszt, rajta ezüstözött vaskorpusszal. Krisztus jobbra fordított töviskoronás fejjel, széttárt karokkal fögg a kereszten; lábszárai egymás mellett, a testen ágyéktakaró.
A temetőben látható a második világháború elesett katonáinak hősi emlékműve. Ez egy kétlépcsős alapzaton álló, háromszögcsúcsban végződő műkőoszlop, melyet 1999-ben állítottak fel. A háromszögcsúcs alatt egy aranyozott Krisztus-fej reliéf van, alatta fehér márvány emléktáblán ez a felirat: „Szeretett hőseink emlékére”. A táblán 15 lelédi elesett katona neve olvasható még.
A falu honlapján láthatjuk egy 1820-as régi sírkő képét. A homokkőből készült, mintázott sírkő alsó része szívalakú, tetején egyenes szárú, IHS-feliratos kereszt látszik. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik az Úrban/ Madarász Jánosné/ Megh. 4-dik Február/ 1920. évben”.
Kurali László és neje sírköve szürke gránitból készült. A keresztalakzaton ezüstözött vaskorpusz függ. A sírjel téglalap alakú tábláján ovális keretben az elhunyt képe látható, a mellette lévő márványtáblára pedig ezt a szöveget vésték: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ KURALI LÁSZLÓ/ 1932-1981/ neje/ DAJCS ROZÁLIA/ 1935-1955/ Pihenni oly korán/ Miért siettél,/ Hisz boldog voltál/ és minket nagyon szerettél./ Nyugodjon békében”.
A fentihez hasonló Bogdányi János sírjele, melynek szövege így hangzik: „ Itt nyugszik Istenben/ felejthetetlen jó gyermek/ BOGDÁNYI JÁNOS/ 1943-1967/ Kit élete legszebb idején/ szakított le a váratlan/ halál szerettei közül/ Édesanyja fájó szíve/ Testvérei szeretete/ Ez emléket emeltette/ Nyugodjál békében”.
Bogdányi Béla sírmeléke egy háromkaréjos keresztalakzatban végződő magas téglalap alakú oszlop. Rajta ez a terjedelmes szöveg olvasható: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ Felejthetetlen jó férj/ és szertett édesapánk/ BOGDÁNYI BÉLA/ élt 48 évet/ megh. 1952. 1. 25./ Harang zúgása és a/ fájdalom könnyzápora/ Kísért utolsó utadra/ Melyet hű hitvesed és a / három árvád hullatott/ e bánatos sírhalmodra/ nyugodjál békében/ Jézus Mária nevében/ Ide várja hű hitvesét/ Állíttatta bánatos családja”.
Hosszú sírversek főleg a fiatalok vagy a hirtelen halállal elhunytak sírköveire kerültek. Kovács Zoltán sírjele egy csapott tetejű szürke gránitoszlop, rajta keresztalakzat, saját képe s az alábbi szöveg: „KOVÁCS ZOLTÁN/ szült. 1963. III- 26./ megh. 1980. XI. 18./ Rövid öröm jutott nekem,/ Hiszen csak 17 évet éltem./ Jó szüleim és testvéreim,/ Kiktől a hirtelen halál/ szakított el,/ Ne omoljon érettem könnyetek,/ Én boldog vagyok,/ Elnyerem az eget/ Isten előtt könyörgök értetek/ Állíttatták szüleid és bátyád”.
Juhász Nándor (1938-1964) fehér színű sírk֊övének szövegét közöljük még e munkában: /Búcsúzás nélkül szállott alá lelked/ Hitvesed, szüleid könnyeznek teérted./ A harang zúgása és testvéreid/ könnyzápora kísért utolsó utadra./ Ha kiapadnak könnyező szemeink,/ hozzád jövünk megpihenni, kit nagyon/ szeretünk/ Tiéd a nyugalom, miénk a fájdalom”.
A Pieta- vagy Juhász-kápolna
A községet bemutató internetes honlapon olvassuk, hogy a lelédi „Pieta kápolna a községi hivatal mögött áll. 1928-ban építtette Juhász József és neje a világháborúban elesett gyermekeik emlékére. A kápolna kovácsoltvas kerítéssel van körülvéve”. (http:// www.sturovoaokolie.sk/leled)
Megemlítik az emléket a helyi kiadványban is, hangsúlyozva, hogy az „egyszerű, poligonális végződésű, téglalap alakú építmény, főhomlokzata háromszög alakú orommal végződik, melyen emléktábla van elhelyezve, fölötte kis bádogtető ablaknyílásokkal és öntöttvas kereszttel”. (Petrovay-Šipoš, 2000:10)
A kápolna kelet-nyugati tájolású; bejárati ajtaja kovácsoltvasból készült. A nyeregtetőből emelkedik ki a kis huszártorony. Déli oldalán egy keresztalakzat látható. A magas, téglalap alakú, háromszögoromzat alatti ajtó felett áll a fehér márványtábla ezzel a szöveggel: „Meghalt gyermekeinek emlékére/ Juhász János, István, Pál, András, Ferencz és József/ ki a harcmezőn hősi halált halt/ Emlékül csináltatta/ Juhász József és felesége Molnár Ilona”. A kápolna oltárán áll a Pieta prolikrómozott plasztikája. Úgy gondolom, kevés ilyen fájdalmas esettel találkozunk, mint a Juhász-családé volt az első világháború idején. S az, hogy a családnak eme tragédia után is volt ereje kápolnát emelni Isten dicsőségére, a mély vallásosságnak nem mindennapi jele.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52290,52267,52006,52002,51875,51874,51873,51869,51867,51868,51866,51865,51864,51863,51861″}
