A napokban kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 76. évében, április 1-jén Budapesten elhunyt dr. Reiter József vegyészprofesszor, a magyarországi gyógyszerkutatás egyik kiemelkedő alakja.
Kassán született 1939. november 1-jén és egy olyan családban nőtt fel, amely a legnehezebb időkben is vállalta a polgári értékeket és magyar identitását. A családi házat szinte belengte Márai Sándor szelleme, szülei és a házukba látogató barátok is személyesen ismerték a kiváló költőt és írót, illetve kassai rokonait. Reiter József a legjelesebb magyarországi kémiai kitüntetés, a Than Károly-díj átvételekor adott interjújában (2002 májusában) ezt vallotta az őt felnevelő családi környezetről: „Noha szüleim a háború után osztályidegen, gyűlölt, kisemmizett magyarok voltak, erkölcsileg igen sokat kaptam tőlük. Sok minden olyanra hívták fel a figyelmemet, amit máshol, az akkori világban nem kaptam volna meg. Ők, szegénységük ellenére erejükön felül taníttattak zongorázni, nyelveket, stb. … szóval kulturált környezetet biztosítottak számunkra.”
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, itt érettségizett 1956-ban. Hogy miért a kémiára esett a választása, amikor a továbbtanulást fontolgatta, arról a következőket mondta a már idézett interjúban: „Édesanyám, aki matematika-fizika tanárnő volt, jól zongorázott, édesapám jól hegedült, nagynéném, egykori Dohnányi növendék, konzervatóriumi zongoratanárnő, nagybátyám pedig a Steinway cég kelet-európai képviselője volt. Egyik testvérem (Reiter István – L.T. megj.) hegedűművész, a másik pedig csellótanár és operaénekes volt. Szóval fontos szerepe volt életemben a zenének. A kémia, mint egy váratlan üstökös csapott az életembe. Iskolai tanulmányaim során ugyanis mindig a matematika volt az első, az érdekelt leginkább. Számos versenyt nyertem matematikából. Sőt, az akkori átszervezett középiskolában olyan részeges és kezdő kémiatanárt kaptunk (akit kb. hat hét múlva ki is csaptak), aki csak jelest vagy elégtelent adott, mielőtt részegségében a tanári asztalra borulva elaludt. Miután én éppen elégtelent kaptam, hát meg is buktam negyedévkor, de félévkor már közepes voltam, mert időközben a kémia oktatása szünetelt és a jegyet a többi osztályzathoz igazították. Ekkor kaptunk egy új, kiváló kémiatanárt, aki úgy megszerettette velem a kémiát, hogy végül is e mellett döntöttem.”
1956 őszétől 1961 júniusáig Prágában, a Károly Egyetem Természettudományi Karán kémiát tanult, szűkebb szakterülete a szerves kémia volt, de kényszerből a tanári szakot is el kellett végeznie. Erről később így vallott egy interjúban: „Sikerrel felvételiztem a prágai Károly Egyetemre, amiben szerepe lehetett annak is, hogy az
osztályidegen szülőkre utaló káderanyagom – szerencsére – csak késve, a felvételimről szóló döntés után érkezett meg a fővárosba. Szlovákul ugyan már beszéltem, a cseh nyelv elsajátítása azonban némi erőfeszítést kívánt tőlem, de végül annyit sikerült megtanulnom, hogy ma is anyanyelvi szinten olvasok és – ha kell – elő is adok csehül. (…) Egyéb nehézség is akadt, mivel a tanárhiányt akként akarták csökkenteni, hogy a gyengébb tanulmányi eredményű hallgatókat kötelezték a tanári szak felvételére. Évfolyamomból ez a 36. helynél hátrább állókra vonatkozott, s jómagam a 16. helyen álltam, így nyugodtan töltöttem a vakációt. Visszatértemkor hideg zuhanyként ért a hír, hogy nekem is át kell mennem a tanári szakra. (Talán ekkorra már elolvasták a káderlapomat…). Nem tehettem mást, mint követtem egy jóindulatú tanársegéd – tudományos diákköri munkám irányítója – titkon adott útmutatását: fakultatíve felvettem a vegyészek tantárgyait is. Mivel a vegyészdiploma megszerzésére irányuló erőfeszítéseim fél legálisak voltak, a szakdolgozathoz szükséges kísérleti munkát egy pincelaborban végeztem, melybe hajnalonta és esténként az ablakon másztam be, fenntartva azt a látszatot, hogy a tanszéken nincs bent senki.”
Diákként Varga Levente építészmérnök hallgatóval együtt megszervezte a Prágában tanuló magyar egyetemisták diákkörét, amelynek társelnöke volt. (A kör később, 1964-ben felvette Ady Endre nevét.). Erre az időszakra Varga Levente, az AED első elnöke így emlékezett: „A prágai magyar főiskolások nagyon szét voltak szórva, hisz a legtöbb fakultáson alig egy-két magyar nemzetiségű diák tanult. A kassai Reiter Jóskával az 1957/58-as iskolaévben hozzáfogtunk ahhoz, hogy felderítsük, hány magyar diák tanul Prágában. Néhány hét alatt bejártuk a prágai diákszállókat. A legszebb eredményt a Károly Egyetem vinohradyi diákszállójában értük el, miután Reiter Jóska leszerelte a portás néni hivatalos minőségből kifolyó ellenállását, a bejelentő könyv talán ezer nevéből kihámoztunk vagy 25-30-at, ami szerint azután találtunk vagy 15-20 olyan diákot, akik örömmel fogadtak. Ilyen előkészítések után alakultak ki a prágai magyar diákok havonkénti találkozói.”
Az egyetem elvégzése után szerencsére nem kellett egy eldugott csehországi városka gimnáziumában tanári állást vállalnia, hanem visszatérhetett Kassára, ahol 1961–1963 között a kassai Šafárik Egyetem Orvosi Karának Kémiai Tanszékén tanársegédeként tevékenykedett. Az itteni, szerénynek is alig nevezhető feltételek, de mindenekelőtt főnökeinek politikai beállítottsága miatt azonban úgy döntött, hogy áttelepül Magyarországra, ahol 1963-ban a budapesti Chinoin Gyógyszergyár tudományos kutatója lett. Erről a már idézett interjúban a következőket mondta: „1963-ban, Magyarországra való áttelepülésünkkor itt senkit sem ismertem. Felütöttem hát a telefonkönyvet és munkahelyet kerestem. Budapesti Vegyiművek: nincs felvétel. Chinoin: jöjjön be… Dr. Mészáros Zoltán főmérnök fogadott, aki megkérdezte, hogy mit szeretnék csinálni. Miután nem tudtam, hogy mi a munkakör neve, amit csinálni szeretnék, azt válaszoltam, hogy olyan munkahelyet szeretnék, ahol van egy asztal, azon lombikok, meg állványok és ahol én új szerves vegyületeket állíthatnék elő. Jót nevetett, és mivel tudta, hogy dr. Harsányi Kálmán preparatív kémiai laboratóriumában éppen van egy hely, átküldött hozzá, aki fel is vett.”
Két évvel később, 1965-ben a Gyógyszerkutató Intézet munkatársa lett és itt elsősorban heterociklusos vegyületekkel foglalkozott és száznál is több új anyagot sikerült – munkatársaival közösen – előállítani. 16 évig dolgozott itt, előbb tudományos munkatársként, 1968-tól főmunkatársként, 1977-től osztályvezetőként. Erről az időszakról a következőket mondta: „1965-ben meghívást kaptam a Gyógyszerkutató Intézetbe, dr. Toldy Lajos laboratóriumába. Életem legszebb éveit töltöttem volt főnököm vezetése alatt, aki mindig hagyta, hogy szabadon szárnyaljanak a gondolataim, sőt tanácsaival a néha vadnak vagy meglepőnek tűnő ötleteimet is mindig segítette. Ő tanított meg arra, hogy nincs puszta originális vagy tiszta ipari kutatás. Egy jó kutató mindkét témakörben érdekelt kell, hogy legyen. Miközben új vérnyomáscsökkentő guanidin-származékok előállítására törekedtünk, számos kisebb-nagyobb jelentőségű ipari témával foglalkoztunk.” Ezek a kutatások nemcsak új gyógyszereket eredményeztek, hanem egy általános érvényű elméleti felismeréshez is vezettek, amelynek köszönhetően Reiter József 1973-ban megszerezte a doktori címet és a kémiai tudomány kandidátusa lett. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen 1970-ben a Szerves Kémiai–Technológiai Tanszéken gyógyszerkutató szakmérnöki oklevelet is szerzett.
1981-ban az Egis gyógyszergyárba került, ahol a Preparatív Kutató Laboratórium vezetője lett és innen vonult nyugdíjba. Nevéhez számos új vegyület szintézise és szabadalma fűződik (elsősorban vérnyomás- és gyulladáscsökkentő készítményekről, a rubeola vírusa elleni szerről van szó), munkásságát többször is szakmai díjakkal ismerték el (egyebek között a Than Károly-díjjal 2002-ben, a kiváló feltalálóknak alapított Jedlik Ányos-díjjal 2003-ban). 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora lett. 1995-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen megvédte habilitációs munkáját és magántanári címet nyert.
Nemzetközi tudományos kapcsolatainak köszönhetően 1985–1986-ban hat hónapot töltött Fulbright ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban, Salt Lake City-ben az ottani Utah Egyetem szerves kémiai tanszékén, ahol olyan kutatási módszerekkel is megismerkedett, amelyeket Magyarországon addig nem alkalmaztak. De ugyanezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően számos fiatalabb munkatársa számára is lehetőséget teremtett a legjelentősebb külföldi kutatóintézetekben és laboratóriumokban folyó munka tanulmányozására.
Noha dr. Reiter József 24 éves kora Budapesten élt, szülőföldjéhez és Kassához mindig szorosan kötődött. Két gyermeke közül az egyik, Dr. ifj. Reiter József követte édesapját a vegyészi pályán, mi több, egyetemi tanulmányait is Prágában végezte 1986-1992 között és aktív tagja volt az édesapja által (is) alapított Ady Endre Diákkörnek, amit a szervezet Krónikájában olvasható bejegyzések is tanúsítanak. Később közgazdász oklevelet is szerzett és a nemzetközi kapcsolatok vizsgálatával kezdett foglalkozni.
Dr. Reiter József professzor temetése 2015. április 30-án lesz Budapesten.
Lacza Tihamér, Felvidék.ma
