Tizenegy éve, 2004-ben döntötte el a dunaszerdahelyi Lilium Aurum könyvkiadó, illetve a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, hogy a hagyományteremtés szándékával – a Szép versek és a Körkép négy évtizedes hagyományának mintájára – megindítja a Szlovákiai magyar szép versek és a Szlovákiai magyar szép próza antológiát.
Három éven át külön kötetben jelent meg vers és próza, kétszer még címet is kapva (2004: Zsé arca – A káprázat ráfogásai; 2005: A bámész civil – Honvágy), majd 2007-től közös kötetben, Szlovákiai magyar szép irodalom címmel. Kiadója-gazdája végig az SZMÍT maradt, összeállítói viszont – ilyen-olyan okból – gyakran változtak: Csanda Gábor, Keserű József, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Zalán Tibor, Závada Pál, Kukorelly Endre, Csaplár Vilmos, Nagy Erika, Hizsnyai Zoltán, H. Nagy Péter neve is előfordult az eddigi névsorban, s a jövőben nyilván mások neve is felbukkan majd, ami – szerintünk – újabb és újabb szempontjaival akár még hasznossá és fontossá is válhat.
Annál inkább, mert szinte évente felvetődik a kérdés: szükség van-e külön antológiát kiadni a szlovákiai-felvidéki magyar irodalomból, ha egyszer (Kárpát-medencei) magyar irodalom csak egy van, ezért a célravezető az lenne, ha közös vers- és prózaantológiában szerepelnének a Kárpát-medencében élő magyar költők és írók munkái (vannak már erre tett kísérletek: a Magyar Írószövetség lapja, a Magyar Napló ötödik éve jelentet meg „összmagyar” versantológiát, benne szlovákiai magyar költők verseivel – összekötve mindezt a Versmaratonnal, melyen az antológiában szereplő költők személyesen olvassák-olvashatják fel verseiket a budapesti Thália Színházban.)
A 2005-ös Szlovákiai magyar szép versek összeállítója, Zalán Tibor még így látta a helyzetet: „Ebben a gyűjteményben olyan versek olvashatók, melyeket Szlovákiában élő magyar költők írta magyar nyelven, s jelentettek meg magyar nyelvű folyóiratokban 2004-ben. A szövegek nyilván nem íródhattak volna máshol, mint itt, ugyanakkor elolvasva őket és sokféleségüket látva, az az érzésünk támad, hogy egyébként íródhattak volna bárhol máshol a nagyvilágban is (…) szándékosan bizonytalankodó túlzással, íróik élhetnének és nem élhetnének a világ bármelyik pontján (…) Nincs ezen mit csodálkoznunk a huszonegyedik század elején. Azért meg kell jegyeznem, jó, ha tudjuk (és jó tudni), nem máshol, hanem itt élő költők írták őket, nem ott, hanem itt születtek, nem bármilyen, hanem a mi nyelvünkön szólaltak meg.” Lényegében ugyanezt mondja el a 2005-ös próza válogatója, Závada Pál is, megjegyezve: ugyan mi végre szerveződik antológia olyan alapon, hogy szerzőit valamily határon innen vagy túl kell számba vennünk; ugyanakkor hozzáfűzi: mégsem vagyunk ilyen következetesek – kíváncsiak vagyunk elbeszélésirodalmunk északi régiójának, a szlovákiainak újabb éves betakarítására.
Ez a máig feloldhatatlan bizonytalanság máig is tart, mindenesetre immár a 11. Szlovákiai magyar szép irodalom is napvilágot látott, ebben az évben új összeállító-párossal, Hizsnyai Zoltánnal és H. Nagy Péterrel. Előbbi az antológia utószavában arról ír, hogy „a szlovákiai magyar szerzők tavaly publikált szépirodalmi alkotásaiból összeállított idei antológia anyagának kiválogatása során több tucat hazai, határon és határokon túli folyóirat egész évfolyamát böngésztük át, és rendkívül sokszínű, nívós irodalmi anyagot sikerült összegyűjtenünk. Az anyagbőség annak ellenére is zavarba ejtő volt, hogy – sajnálatos módon – néhány jelentős szerző nem kívánt szerepelni válogatásunkban”. E „néhány jelentős szerző” névsorát Hizsnyai Zoltán nem tünteti fel – s mi sem kívánunk foglalkozni vele: tavaly épp elégszer esett erről szó, a 2014-es Szlovákiai magyar szép irodalom megjelenését követően.
Idén „az előző évi gyűjteményhez képest tizenkettővel kevesebb alkotó kapott helyet válogatásunkban”, írja az összeállító, fontosnak tartva kihangsúlyozni, hogy az antológia szerzőinek egyharmada harminc év alatti, ami „fiatal alkotóink munkáinak magas színvonalát” is tükrözi.
Hosszan írhatnánk az elmúlt 11 év szerzőiről, az előforduló nevek sokaságáról, a közben elhallgató költőkről, írókról ugyanúgy, mint az időközben eltávozókról, értekezhetnénk az antológiák váltakozó színvonaláról, a rendszeresen és magas színvonalon publikáló szerzőkről is, de ez egy másik írás témája lehetne. Most elégedjünk meg a Szlovákiai magyar szép irodalom 2015 szerzőinek névsorával: Ardamica Zorán, Baka L. Patrik, Balázs F. Attila, Barak László, Bettes István, Bodnár Gyula, Csillag Lajos, Fekete Anna, Fellinger Károly, Grendel Lajos, Gužák Klaudia, H. Nagy Péter, Hajtman Kornél, Hizsnyai András, Kulcsár Ferenc, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán, Rácz Boglárka, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Veres István, Vida Gergely, Vida Nikoletta, Vörös Gergely, Z. Németh István.
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
