Ipolyszécsényke az Ipoly folyó völgyén áthaladó főúttól északra, a Korponai-hegység déli nyúlványainál települt, erdőirtásos dombhátakkal, patakok szabdalta völgyecskékkel körülvéve. A falu nevének írásos előfordulásáról Bakács István közöl adatokat. Az első általa megjelölt évszám 1260, s akkor Terra Zelchan, Zelchen alakban bukkant fel a helység neve (Eszt.kpt.m.lt.17-1-1).
Temetője a XIII. századi templom közelében, a falutól északnyugatra elterülő magaslaton látható. A szakrális építményt 1280-1300 közt emelték késő román stílusban. Az 1754-es átépítés során az épületet barokkosították, s ekkor kaphatta a kis huszártornyot is.
A temető sírjai északnyugat-délkeleti tájolásúak, a holtak arccal a templom felé vannak elhelyezve. Egykor valószínűleg közvetlenül a templom körül is sírok lehettek. Ennek bizonyítéka a még megmaradt egyik nemesi sír, melynek tájolása kelet-nyugati irányú. Itt lehetett a Tersztyánszky család sírboltja is, melyről a családtörténeti kiadványokban olvashatunk.
A temető központi keresztjeiről a plébániai keresztalapítványi számadásaiban is találunk anyagot. Itt olvashatjuk, hogy egyik alapítását 1936. június 5-én hagyták jóvá. Az alapító Torma Imre volt. Az INRI-feliratos, egyenes szárú, csipkézett, félköríves horganyfedéllel ellátott barna fakeresztet nemrég újította fel Deák László vállalkozó. A vaskorpuszon Krisztus feje jobbra fordul, a barna testen fehér ágyéktakaró van. A fába vésett dedikáción ezt olvassuk: „Az / Isten/ dicsőségére/ állítatta/ Torma Imre/ és neje/ 1936″. A keresztre több motívumot is véstek, többek közt egy kelyhet, egy létrát, egy lándzsát és egy kört.
A régebbi temetői központi keresztet 1892-ben alapították, a dokumentumok tanúsága szerint „ a temetői fa eladásából befolyt összegből”. Ez is egy egyenes szárvégű barna fakereszt. Megkopott öntöttvas korpuszán Krisztus töviskoronás feje enyhén jobbra fordul, testét ágyéktakaró borítja.
A temető ma látható sírjeleinek legtöbbje kőből (műkő, márvány, gránit, homokkő) készült. Vas- és fakereszt már csak elvétve látható egy-egy. Áll még például egy kettős fakereszt, melynek alsó részét csipkézett fedéllap díszíti, felső része pedig háromkaréjos szárvégekben végződik. A temető végében látható egy szürke obeliszk alakú sírkő, mely alatt Sulyok Beátka (1892-1904) nyugszik, aki valószínűleg evangélikus lehetett. Deák István (1902-1986) és felesége, Naszvadi Franciska (1913-1982) síremléke szürke műkőből készült, rajta fehér márványtáblával. A kettős sírjel közepén egy vaskorpuszos keresztalakzat kapott helyet, melyet átkarol a Szűzanya reliefes alakja. Láthatunk itt továbbá egy ugyancsak szürke műkőből készült, négyzetes alakzatú sírjelet, rajta keresztalakzattal, egy cserépből kinövő virágdísszel, a kereszt alatt térdeplő Máriával. Az alatta lévő fehér márványtáblán ezt olvassuk: „ Villant Ferenc/ neje Csernus Rozália/ hősi halottak/ Jámbor József/ fia László/és Csernus János testvér/ áldás poraikra” A sírmelék tetején egyébként egy angyalszobor is helyet kapott. Néhány sírkövön Jézus Szívének és Mária Szívének fekete márványra gravírozott képe látható. Vannak fehér márvány Krisztus-fejjel díszített és arcképpel ellátott síremlékek is. A keresztalakú sírjelek szárai különféle végződésűek: egyenesek, kihegyezettek, háromkaréjosak stb.
A falu régi plébániáján egykor jeles és kiemelkedő tudású papok működtek, akik közül többen az irodalmi pályán is ismertté váltak. A publikáló papok közé tartozott főtisztelendő Csögley Kálmán, aki a község temetőjében nyugszik. Ő Csesztvéről került ide a XX. század elején, írásai pedig a Jó Pásztor című füzetekben jelentek meg. Háromkaréjos szárvégekben végző gránit sírkeresztjén egy papi kehelydísz alatt ez a dedikáció áll: „Itt nyugszik/ Ft./ Csögley Kálmán/ Ipolyszécsénykei plébános/ született/ Osztfi-Asszonyfán/ Vas megyében/ Született 1854. október 10-én/ Meghalt” (A halálozási évszám nincs a síremléken feltüntetve.) Egy mellette lévő sírkövön ezt a feliratot olvashatjuk: „Itt nyugszik( Csögley Franciska/ úrhölgy/ Ft. Csögley Kálmán/ Ipolyszécsénykei/ plébános úr édes nővére/ a testvéri szeretet/ példányképe”.
A hosszú évszázadok során a faluban több nemesember, gazdag előkelőség is lakott. Családtagjaik néhányan Ipolyszécsénykén nyugszanak. Gróf Somssich Ödön (1879-1960) a XX. század első felében több évtizeden át volt Szécsényke birtokosa s az itteni kastély tulajdonosa. 1938-tól elnöke volt a nagy múltú Ipolysági Takarékpénztárnak is. A második világháború után élete zátonyra futott, elköltözött innen, s később hunyt el Ipolyságon. Német származású felesége, a Margburgban született Helena Haan von Haanendahl viszont a faluban halt meg, s itt is van eltemetve. A szimpatikus grófné, aki német származása ellenére hozzájárult a helybeliek magyar öntudatának erősítéséhez, részt vett a népművelési mozgalmakban, szervezte a Gyöngyösbokrétát, később megalázó sorsra jutott. Sírjele, mely ma is áll, egy egyszerű szürke műkő, rajta fehér márványtáblával, s ezzel a felirattal: „Itt nyugszik/ gr. SOMSICS (!) ÖDÖNNÉ/ 1877-1947″
Látható a templom melletti temetőben egy Horváthy-sír is, kövén ezzel a felirattal: „Itt nyugoszik/ a dicső Föltámadás reményében/ disznósi/ Horváthy Lajos/ m.kir.honvédhadnagy/ Megh. 1884. Február 18-án/ Életének 32. évében/ Az örök világosság/ fényeskedjék neki”. A szürkés sírkövet szomorúfűzalakzat díszíti. Az elhunyt valószínűleg a híres Horváthyak evangélikus ágából származhatott, s az itt birtokos Tersztyánszkyak révén kerülhetett Szécsénykére.
A híres nemesember, Lipthay IV. Sándor, a ma is álló kastély egykori lakója kilenc gyermeket nevelt itt feleségével, Tésai Foglár Annával. Első gyermeke, Lipthay Apollónia Szécsénkén született 1792-ben. Ő Moysfalvi Gyurcsányi Gábor nógrádi alispán, a hétszemélyes tábla ülnökének felesége lett. Gyermekük, Gyurcsányi Teréz ugyancsak Szécsénkén született 1823-ban. 1848-ban feleségül ment gróf Crouy Frigyeshez. Később Vácon telepedtek le. A templom közelében áll gr. Crouy Endre, a fiatalon elhunyt kismermek (1887) sírjele. Ö valószínűleg Gyurcsányi Teréz és Crouy Frigyes unokája lehetett.
A temetőn kívül, a kastély szép parkban állt egykor az a sírmelék, melyet szerencsére megmentettek, s ma (bár csonkolt állapotban) a kastély kertjében állítottak fel. Rajta még olvasható, Zsitvay Kornélia neve. Ő Jankovich Antal felesége volt, édesanyja pedig a híres magyarországi Hunkár-család leszármazottjaként vált ismertté. A sírkőre annak idején megboldogult feleségem hívta fel a figyelmet, aki diákjaival gyakran eljárt az emlékhez, megtisztították a követ, s időnként virágokat vitték hozzá. A kastélykertben felállított obeliszk alsó részének mind a négy oldalán felirat áll. Az egyikre ezt vésték: „Zsitvay Cornélia/ Jaknovics Antalné/ született 1816/ Meghalt 1876. október 10.” A nemesasszony Budapesten hunyt el, de 1876. szept. 13-án Szécsénykén temették. A síremlék egy másik oldalán ez áll: „Példánya/ a gyermeki női és anyai/ erényeknek/ és felabaráti szeretetnek”. A többi felirat latin nyelvű. Zsitvay Kornélia édesapja, László (1774-1827) császári és királyi huszárkapitány volt.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”54784,54766,54708,53711,53599,53212,53167,53004″}