A napokban megjelent a Komáromi Öregdiák című, tetszetős kivitelű, negyedéves lapocska új száma, sorrendben immár a negyvenharmadik az egy évtizede tartó sorban. (A csupa szín médiumot a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre jelenteti meg, a kiadásért MUDr. Viola Pál, a kör elnöke felel.) Bár ez a hazai magyar kiadvány belső használatra készül, hatása mégis jelentős, hiszen a baráti kör tagjai Szlovákia szinte mindegyik tájegységében élnek, és csakúgy, mint a külföldön megtelepedettek, kérik az egyes számokat. Érdeklődésük érthető: ha csupán ebbe az új számba lapozunk is bele,a húsz oldalon egy sor,országos figyelemre is méltó írást találunk.
A címlapon a legutóbbi, tehát a XI. Nagytalálkozó eseményeit összefoglaló írás bevezetője olvasható. A nagytalálkozót minden évben megrendezik, s azon a bencés alapokra épült, többszáz éves tanintézmény, – amely ma Selye János nevét viseli – jubiláló (volt) diákjai veszik át a gránit-, gyémánt-, és aranymatúra emléklapokat. Az idén először, rubinmatúra emléklap is készült, mert Szalontayné Kenessey Margit még 1937-ben érettségizett az egykori bencés gimnáziumban! A 95 éves öregdiák Budapesten él, s miután egészségi állapota okán személyesen nem vehetett részt az ünnepségen, szívélyes üdvözletét levélben küldte el a jelenlévőknek. A címlapon olvasható Nagy Ferenc öregdiák Ha nem nyújtunk kezet c. népszerű verse is, melyből a befejező sorokat idézem: „Megtöröm százszor is a csendet, tegyünk már végre rendet, hisz gyermekeink tengve-lengve hazugságban nőnek, ki lesz, aki utat mutat a jövőnek? Kitörölhetetlen bár az emlékezet, de nem leljük meg Istenhez az ösvényt, hanem nyújtunk kezet.” A baráti kör elnöke, Viola Pál Hatvan év az érettségi után című írásában, amely az ünnepségen elhangzott beszédének nyomtatott változata, szól az általa vezetett kör egy évtizedes tapasztalatairól is, és megköszöni az alma maternek, „hogy e nagy múltú intézmény szellemiségéből táplálkozhatunk”, valamint köszönetet mond Andruskó Imre igazgatónak, „hogy továbbra is támogatja a komáromi öregdiák mozgalom tevékenységét”. A gimnázium tantestületi szobájában a nagytalálkozó alkalmából Rácz Lajos és Farnbauer Béla fotójával bővült a legendás tanárok arcképcsarnoka. A lap ezúttal is teret adott egykori diákjai visszaemlékezéseinek, melyek akár kordokumentumokként is olvashatók. Az iskola végzettje volt Kiss Mihály, a CSEMADOK egyik országszerte ismert alakja, komáromi járási titkár is, aki sajnálatosan korán hunyt el. Emlékét Mihályi Molnár László költő, és fiatalabb gyermeke, Kiss Márton eleveníti fel a lapban, Komárom fáklyája címmel. (Mártonnak a III. Országos Esszéíró Pályázat adott lehetőséget édesapja hasznos és áldozatos magyarságmentő szolgálata bemutatására.)
A Fáklyavivőink rovatban Kalácska József nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár kapott teret, hiszen az idén ő kapta a Felvidéki Magyar Pedagógus díjat. Néhány megszívlelendő gondolat Rozsnyón, a Czabán Samu szobránál elhangzott beszédéből: „…Fogjunk össze! Lakóhelyeiken fogjanak össze pedagógusok és szülők az iskolatanácsosokkal, az önkormányzatok oktatási szakbizottságaival. Tiltakozzunk, hallassuk a hangunkat, véleményünket. Keressük meg a civil szervezeteket. Színvonalas szakmai munkával és iskolai programokkal igazoljuk tanintézményeink megmaradásának fontosságát.”
A Gratulálunk! felcím Nagy János szobrászművésznek,( komáromi öregdiáknak) szól abból az alkalomból, hogy Martonvásáron felavatták Beethoven és a halhatatlan kedves c. alkotását. Nagy Jánost is meglepte, hogy a szoborállító ünnepségre komáromi öregdiák küldöttség érkezett. Az esemény rangját emelte, hogy azon Áder János, Magyarország legfőbb közjogi méltósága is beszédet mondott. A helyszíni riport szerzője, Stirber Lajos cikke végén töretlen alkotókedvet, jó egészséget kíván az immár nyolcvan esztendős művésznek, aki újabb nagy tervekkel vág neki élete elkövetkező szakaszának. A szobrászt személyes hangú írásában Kocsis Károly Attila is köszönti. Ide kapcsolódik a kortárs költő, Tőzsér Árpád írása,aki szintén Komáromban érettségizett. Ő a hajdani, bajcsi diákbrigádozás csaknem tragédiával végződő élményét meséli el, ugyanis az ottani tóból Kalocsai Márta, a komáromi pedagógiai gimnázium diákja mentette ki…Beszámol a lap arról is, hogy Stirber Lajos, a Jókai Mór Alapiskola nyugalmazott zenepedagógusa, országos hírű karvezető a nyitrai magyar pedagógusképzés ötvenetödik évfordulója alkalmából díszérmet vehetett át több évtizedes helytállásáért és karnagyi életművéért. Olvasható a jól szerkesztett médiumban Fehér István tanár úr Zebegényben, a Nemzeti Összetartozás napján elmondott nagy hatású beszéde is.
Batta György, Felvidék.ma
