A Via Nova ICS nógrádi alapszervezetei augusztus 20-án, csütörtökön Füleken alkalmi műsorukkal méltóképpen tettek emlékezést a magyar történelem egyik legnagyobb alakjáról, Szent István királyról. Az államalapítás és az új kenyér tiszteletére rendezett ünnepség szónoka Varga Henrietta volt, a Via Nova ICS járási elnöke. A fiatalokat arra buzdította, hogy ne fordítsanak hátat saját múltuknak, kultúrájuknak, hiszen csak erős és szilárd alapokra lehet jövőt építeni. A közösségi összetartás és a bennünk rejlő szeretet a két fontos építő elem.
Részlet a megnyitó szövegéből: „István királyunk huszonéves kora ellenére nemcsak az életét vette saját keze irányításába, hanem az egész nemzetét. Olyan fiatalon, mint amilyenek mi vagyunk, vajon képesek lennénk-e komoly döntéseket hozni, amely kihat az egész társadalomra? Sokunk lehet, megtorpanna az első válaszút előtt és megvárná, míg egy következő társa is megjelenik annál a bizonyos útelágazásnál, ami nem is olyan nagy baj, sőt, ahhoz, hogy sorsunkat alakítsuk, megváltoztassuk, egységes gondolkodás, nézőpont szükséges. Éppen ezért várjuk meg egymást és egy út felé haladjunk, mégpedig a járható út felé.
Bízom benne, hogy egyre többen leszünk olyanok, akik felismerik az igazi értéket, a kincset, és azt emberivé szelídítik, hirdetik, továbbadják. A mi közös jövőnket alakítani csak együtt tudjuk, amihez államalapítónk a legmisztikusabb és legrealisztikusabb segítséget biztosította nekünk, a keresztény hitet. Mert mi tudjuk, hogy igenis létezik az az oltalom, ami segít bennünket a mindennapokban, hogy a Szent István-i örökséget megtartsuk, építsük, utódainkra örökítsük, és semmiképpen sem romboljuk.”
A megemlékezésen Csúsz Péter, a Magyar Közösség Pártja besztercebányai megyei elnöke is tiszteletét tette. Ünnepi beszédében kitért a régió egyik legaktívabb „kulturális mindenesére”, Szvorák Zsuzsára, aki a füleki ünnepségen azért nem tudott részt venni, mert aznap vette át magas rangú állami kitüntetését, a Magyar Arany Érdemkeresztjét Pozsonyban a több évtizedes önzetlen és áldozatkész munkájáért, melyet a felvidéki magyarság identitásának és hagyományainak megőrzéséért, valamint továbbadásáért sokrétű tevékenysége során kifejt. Hatalmas „köszönöm” vastaps üdvözölte Szvorák Zsuzsa nevét távollétében is a templom előtti téren.
A megemlékezés szentmisével kezdődött a füleki Nagyboldogasszony templomban, amin a régióbeli fiatalok is részt vettek – voltak, akik hagyományos viseletben dicsérték az Urat.
A szentmise után a sávolyiak elhelyezték saját készítésű keresztjüket a templom előtt, melybe a megemlékezés során mindenki kegyeletét, tiszteletét róhatta le királyunk és védelmezőnk előtt egy-egy meggyújtott mécsesével. A programot Agócs Sándor tárogatóművész folytatta szívet melengető dalaival. Az Atya az ünnepi köszöntők után pedig megáldotta az új kenyeret, melyet a fiatalok szeletekre vágták és a jelenlévők között szétosztották útravalóul. – Az egyik legszebb szimbólumunk a kenyér, amit a magyar nép évszázadokon át „életnek” is nevezett. A magyar ember szentnek tekintette, s tekinti ma is a búzát, az élet kenyerét, amiért naponta megdolgozunk.
Áldott kenyér
áldott a kéz, mely a
kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap
hét határt;
áldott a kéz,
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág,
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit,
majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kímélve –
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl,
korpát és darát,
kovászol és dagaszt,
keleszt, szakajt, formáz,
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani…
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér,
áldott, ki szeg,
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kísér),
áldott, ki kér
s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérel,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,
áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész
morzsáit is…
A kenyéráldást követően pedig közösen, kéz a kézben imádkozták el a Miatyánkot. Megható és szívet melengető érzés volt látni, amint a jelenlévők kezei sorban egymásba fonódtak. A fohász után pedig Szakó Boglárka, füleki versmondó szavalata hangzott el, aki Tűz Tamás: Szent István király c. versét osztotta meg a jelenlévőkkel.
Augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony ünnepét Szent István avatta ünneppé Magyarországon. Élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, ami megalapozta a Regnum Marianum eszmét, amely szerint Magyarország Mária országa, mi pedig az ő gyermekei vagyunk, mint az a liturgikus dalban is szól: ,,Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott”. Így az ünnepi megemlékezést nem más, mint régi magyar himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk kezdetű liturgikus ének közös eléneklése, s a felsíró tárogató hangja tette meghittebbé a közös ünneplést.
A megemlékezést a régióbeli fiatalok tovább folytatták saját településükön, hiszen 21.00 órától a Cziprusz Zoltán által szorgalmazott gömöri pompázatos tűzijáték akcióhoz három nógrádi település is csatlakozott, mégpedig Fülek, Sávoly és Ragyolc.
További képek az ünnepségről IDE>> kattintva tekinthetőek meg.
VN, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55698,55543,55263,55214,55113,55003,54157,54673″}
