Az Őshazától Pozsonyig – Leletektől a viseletekig, a magyarság eredete a legújabb kutatási eredmények tükrében volt annak a kiállítással egybekötött előadásnak a címe, amelyre október 15-én került sor a Pozsonyi Magyar Intézetben. Szervezői a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Őstörténeti Témacsoportja, a Pozsonyi Magyar Intézet, a királyhelmeci Pro traditio, a pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, a Csemadok Pozsony-óvárosi és Ligetfalui Alapszervezete, valamint a JAIK voltak.
A MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont 2013 januárjában hozta létre az Őstörténeti Témacsoportját, amelynek feladatáról Fodor Pál a kutatóközpont főigazgatója beszélt bevezetőjében. Többek között elmondta, néha a káosz is jót tesz a tudományos kutatásoknak, mert ennek köszönhető, hogy 1990 után a sok kis kutatócsoportból egy összehangolt, komplex kutatásra alkalmas csoport jött létre, amely arra hivatott, hogy a magyarság őstörténetével kapcsolatban a közéletben elszaporodott áltörténetre, fantazmagóriákra az eddigi kutatási eredmények ismeretében hiteles válaszokat adjon. Ahhoz, hogy a fantazmagóriákat visszaszorítsuk, a kutatóknak nem csak önmaguknak kell kutatási eredményeikről beszámolniuk, hanem a téma után érdeklődő nagyközönségnek is. Párbeszédképes, több szakágat magában foglaló csoportot hoztak létre, amelyben legalább három szakágazat képviselteti magát. A történészeken kívül régészek és nyelvészek is helyt kaptak a csoportban, és szükség szerint akár antropológusok is segíthetik majd a munkájukat.
A kutatási eredményeik publikációján kívül a csoport feladata lesz népszerűsítő előadásokkal, felvilágosítással a közönség elé lépni, és a magyarság korai történetében vitatott témákban a valóságnak megfelelően tájékoztatni a nyilvánosságot. A pozsonyi előadásuk a negyedik ebben a sorozatban, amelyet a laikus közönségnek szántak. Ezen kívül a kiállítási anyaguk dokumentumaival, illetve két könyvükkel is az interneten elszaporodott őstörténetünkkel kapcsolatban már-már nevetséges kitalációkra kívánnak pontosítást, és a tudományos kutatás jelenlegi ismeretei alapján megfelelő, valós válaszokat adni.
Az előadásaik célja tehát a magyar őstörténet (honfoglalás előtti kor) legújabb leleteinek, felfedezéseinek, a Magyar őstörténet könyvsorozat első és második kötetének, a könyv alapján elkészült kiállítás anyagának a bemutatása, valamint az előkészítés alatt álló eurázsiai zarándokút (Őseink nyomában) gondolatának a népszerűsítése volt. Az MTA Őstörténeti Témacsoportjából megjelent és előadást tartott Sudár Balázs témacsoport-vezető és Türk Attila tudományos főmunkatárs, valamint a MTA BTK Régészeti Intézetének főmunkatársa Langó Péter.
Az előadások után Sudár Balázs mutatta be A honfoglalók viselete és Magyarok a honfoglalás korában címen eddig megjelent két, leletanyagokkal gazdagon illusztrált könyvet, amely a helyszínen megvásárolható volt. Fodor Pál beszélt a közeljövőben Székely írás címen megjelenő harmadik kötetükről is. Utána az előadók a Magyar Kulturális Intézetet dugig megtöltő közönségének kérdéseire válaszoltak. A nagy érdeklődés miatt az előadók nem tudtak valamennyi jelentkező kérdésére választ adni. Ígéretet kaptunk, hogy valamennyi kiadványukat Pozsonyban is bemutatják, és folytatják Szlovákiában is az ezekhez kapcsolódó, a legújabb kutatási eredményeikről szóló előadássorozatukat is. A Pro traditio civil szervezet tagjai nevében vezetőjük Kocsár Miklós beszélt az eleink útvonalán készülő zarándokútról, amelyhez a közönség soraiból önként jelentkező társakat keresett.
Három témát szeretnék kiemelni a majd két és félóráig tartó előadásból és beszélgetésből, amely leginkább érdekelte a szépszámú közönséget. Ezek a székely vagy a mai rovásírással, a hun-magyar származáselmélettel, illetve a szlovák történelemhamisítással voltak kapcsolatosak. A főmunkatársak tagadták, hogy bizonyítékok lennének arra vonatkozóan, hogy a mai magyarok a szkíták (szittyák) vagy a hunok leszármazottai lennének. A pillanatnyi ismereteik szerint ez szinte kizárt. A rovásírással kapcsolatban a napokban megjelenő harmadik kötetüket ajánlották számunkra ismét. A kötetben a feltett kérdéseinkre biztosan megtaláljuk a válaszokat, mondták. A szlovák történelemhamísítással kapcsolatban felhívták a figyelmünket arra, hogy nagy különbség van a szlovák régészek és a romantikus szlovák történészek véleménye, valóságszemlélete és egészséges identitástudata között. A szlovákiai régészek az eddig gyártott szlovák nemzeti áltörténelemhez soha nem adták a nevüket. Sőt. Ők voltak az elsők, akik tiltakoztak a fantazmagóriák (Svätopluk király, görbelábú, törpelovú magyarok) kiagyalóinak teóriái ellen.
Elmondták még, hogy a közös érintkezési nyelv hiánya nagyban gátolja a két nép történészeinek és régészeinek együttműködését, mert a szlovákon kívül alig beszélnek más idegen nyelvet. A két világháború között jobb volt a helyzet, mint most, mert a szlovák történészek zöme legalább a német nyelvet beszélte. Ma az angol nyelvre próbálnak átállni és közös értekezleteket, véleménycseréket tartani. Ezért a magyar nyelvben általunk eddig használt őstörténet kifejezést is módosítaniuk kellett korai magyar történelem fogalmára, mivel az angol nyelv nem ismer olyan kifejezést, hogy őstörténelem.
Dunajszky Géza, Felvidék.ma
