Október huszonnyolcadikán, ötvenkilenc esztendős korában elhunyt a hazai magyar kultúra egyik szerény harcosa, A. Marton Gyula, a tornaljai Madárterem Galéria megalapítója. Temetése október 30-án volt Tornalján.
Nem csak manapság, a forrongó európai és magyar világban, de bármikor történelmünk során, fontos szerepet töltöttek be a fennmaradásunkért vívott küzdelmekben azok a szorgalmasan dolgozó, felelősségtudó, szervező emberek is, akik kultúránk közvetítését tartották hivatásuknak: bemutatni régi és éppen születő új értékeinket a mindenkori nemzedékeknek.
A. Marton Gyula tősgyökeres gömöri palóc ember volt, hűséges a szülőföldjéhez és a nemzetéhez, s volt bátorsága teremteni. Így született meg Tornalján a Madárterem Galéria. Első rendezvényeivel a Vasút utcában, a magyar gimnáziumnak, majd a zeneiskolának helyet adó épület alagsorában működött kultúránknak ez a parányi új fészke: itt rendezték be az első tárlatokat, s itt szerepeltem én is a Szent Koronáról szóló előadásommal évekkel ezelőtt.
A bevezetőt A. Marton Gyula főszervező tartotta, de ő volt egyszemélyben a támogatókat becserkésző mindenes, és a festményeket a helyszínre szállító munkatárs is. A kis intézmény később a Magyar Házban lelt otthonra, és éveken át tartotta kiállításait, könyvbemutatóit, előadóestjeit. Kapcsolatunk folyamatos volt: általában elküldte a programokat beharangozó írásait, olykor tanácsot kért, néhányszor a Szent Koronáról tartandó előadásokat szervezett számomra Gömörben. Kis könyvet írt Dúdor István festőművészről, akivel ugyan nem találkozott személyesen, de az a tény, hogy a tragikusan korán elhunyt palóc piktor fizikailag is olyan közel – Deresken – alkotta meg életműve néhány fontos darabját, nagy hatással volt rá: így született meg a könyvecske.
Én az első szereplést követően többször is megfordultam a Madárterem Galériában – egyszer például Jeszenszky Géza volt külügyminiszterrel, aki történész professzorként kitűnően megvilágította felvidéki vértanúnk, Esterházy János működésének történelmi hátterét. A. Marton Gyula munkásságához egy sor fontos közművelődési és művészeti tárgyú rendezvény megvalósítása tartozik – ez is életmű a maga módján.
A galériavezető az évek folyamán kapcsolatokat épített a gömöri térségen túli hazai magyar, erdélyi és anyaországi alkotókkal is, és ekkor, ebben a virágzó korszakában támadt rá orvul a halálos kór, amely nem rettentette meg, bízott a gyógyulásában. Szervezett, vezette a galériát ameddig bírta, de az ereje egyre fogyott, és október huszonnyolcadikán befejeződött földi élete.
Emlékét tisztelettel megőrizzük.
Batta György, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”42952″}
