A második világháborút követő deportálások áldozataira emlékeztek Nagykaposon október 30-án. A kényszermunkára elhurcoltakról hagyományosan a református templom előtti Csatlós Sándor téren emlékeztek meg az Elhurcoltak emlékművénél.
A megemlékezés, aminek közel 25 éves hagyománya van az Ung-vidék központjában, a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Tolcsvay Antal, nyugalmazott pedagógus szavalata következett.
Ezt követően beszédet mondott Varga Tibor, a Via Nova ICS és a Csemadok Erdélyi János Területi Választmánya képviseletében. „Elődeink megpróbáltatásai emlékeztetnek, s egyúttal kötelességeket is rónak irányunkba. Kötelességünk védelmezni mindazt, amiért őket támadták, meghurcolták. Ha a málenkij robot áldozatainak legfőbb bűne az volt, hogy magyarok voltak, akkor a mi feladatunk megmaradni magyarnak! Ha az elhurcolások megszervezőinek és a hozzá asszisztálóknak az volt a céljuk, hogy meggyengítsék, térdre kényszerítsék közösségünket, akkor nekünk kötelességünk megtartani és erősíteni azt” – hangsúlyozta Varga Tibor, majd rámutatott arra, hogy: „A málenkij robot hazugsága alatt való kényszermunkára hurcolás nem volt más, mint etnikai tisztogatás. Etnikai tisztogatás, vagyis egy népcsoport erőszakos és céltudatos kiűzése egy adott területről.”
Varga Tibor beszéde után a történelmi egyházak képviselői szóltak az egybegyűltekhez, majd az elhurcoltak tiszteletére állított emlékmű megkoszorúzása, gyertyagyújtás következett. A rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.
A „málenkij robot” a Bodrogköz és Ung-vidék szinte mindegyik magyar településén szedett áldozatokat. A kutatások során a régió 51 településéről 2444 elhurcoltat azonosítottak, akik közül 876-an sosem tértek vissza. E fájdalmas időszak emlékére a vidék több településén rendszeresen szerveznek megemlékezéseket.
TZ, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52044,51881,51414,51258,50164,49916,49810,43748″}