Decemberben egymást követik a középiskolás bálok, ekkor rendezik ugyanis a negyedikesek számára a szalagavatókat. A legtöbb fiatal életében ez az első igazán elegáns esemény. Mindez azonban nagyobb anyagi megterhelést jelenthet a családi kasszának. Mégis ilyen ünnep csak egyszer van egy ember életében.
A szalagavatás szertartása hosszú múltra tekint vissza, Selmecbányáról származik, mint megannyi diákélettel kapcsolatos szokás. A diákok tanulmányaik utolsó félévében váltak jogosulttá arra, hogy viseljék a szalagot. Napjaink szalagavatója nagymértékben hasonlít a régi idők Valétatűzésére. A szalag azóta is jelkép: a nagykorúvá válásé, a felnőtté válásé, és a bizalomé, mellyel, mi tanárok a diákok felé fordulunk bízva abban, hogy az előttük álló próbákon megállják a helyüket.
Száz évvel ezelőtt, az 1915/16-os tanévben – a bencés időkben – 5 rendes és 9 magántanuló készült az érettségi vizsgákra, az idei tanévben a Selye János Gimnáziumnak 123 diákja volt, akik Szlovákia négy megyéjének kilenc járásának 50 települését, városát képviselik – a Dunaszerdahelyi, a Vágsellyei, a Lévai, az Érsekújvári, a Nagykürtösi, a Losonci, a Rozsnyói és a Komáromi járásokat – készül a nagy megmérettetésre.
December 12-én a komáromi Városi Művelődési Központban megtartott szalagavatói ünnepségünket megtisztelte testvériskola, a budapesti Szent István Gimnázium igazgatója Lázár Tibor és helyettese Libárdi Péter is. Először a végzősök nevében Kálosi Zsófia, a IV.A osztály tanulója osztotta meg a közönséggel őszinte, megható, sallangoktól mentes gondolatait. Majd köszönetet mondott a tanári karnak, a kedves szülőknek, nagyszülőknek. Gimnáziumunk igazgatója, Andruskó Imre ünnepi beszédében többek között a toleranciára, a magyarságtudatra, s a családalapításra hívta fel a figyelmet, majd engedélyt adott a zöld szalagok kitűzésére.
A feltűzést követő megható pillanatok után közösen énekelték el a Szózatot. A végzős osztályok – heteken át tartó – készülődésének és igyekezetének meglett az eredménye: színvonalas műsorral szórakoztatták az ünneplő közönséget. A zenés-irodalmi összeállítás után, a gimnázium énekkara következett Stirber Lajos karnagy vezényletével. Tavaly hagyományteremtő szándékkal gimnázium új kezdeményezést indított útjára. Iskola egykori diákjai rövid előadással szeretnének tisztelegni volt alma materük előtt. Idén Kádek Heni előadóművész, énektanár Budapestről szórakoztatta a közönséget.
A Palotás tánc bemutatása, melyet Százvai Istvánné tanított be, szintén tapsvihart aratott. Az ünnepi részt az ő fellépésük zárta. A szünet után a Gimisz színjátszó együttes lépett színpadra a Csengel Mónika által rendezett Diótörő című előadással. A zenei szerkesztő, s a rendező asszisztense Ölvecky András, koreográfusa Čenky Nikolett volt. Ekkor már a szereplők lubickoltak a szerepükben, felszabadultan játszottak hatalmas sikert aratva a nézőtéren.
Az est báli része a Városi Sportcsarnokban folytatódott. Bukovszky igazgató úr, mint szülő pohárköszöntője előtt a bált diákok keringője nyitotta meg, melyet Hallman Csilla tánctanár tanított be. A pohárköszöntő szívbemarkoló szavai után hagyományosan a szülők tánca, és a tanár-diák tánc emelte az est fényét. Majd elkezdődött a hajnalig tartó mulatság. A megtelt sportcsarnok átváltozott „carpe diem”-mé. Önfeledt, vidám arcok, táncot ropó lábak, hatalmas ölelések, ujjongások jellemezték az idei szalagavató bált.
Králik Zsuzsanna, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54282,57838,57470,56847,56731″}
