Komárom lakossága 1715-ben állíttatta a Szentháromság-szobrot. Ezen emlékhez is köthető egy római kőemlék, mégpedig egy fogadalmi oltár. Fényes Elek (1807-1876) statisztikus, földrajzi és helytörténeti író, jogász Komárom vármegye leírása (1848) című munkájában említ egy római kőemléket, amit abban az időben perselyként használtak.
Az emlékről a következőképpen ír: „Mint római régiség említést érdemel még a nevezetességek közt a Sz.-háromság állványa előtt napkeletre álló oltárkő, magassága 3, szélessége 1 ½ láb, most teteje kivésve persel gyanánt szolgált, hajdan Jupiternek volt szentelve, következő felírással:
I O M
PRO SALVTE
MEA ET MEORUM
EGO DOMINVS
TERENTIANUS
OPERE EX VOT
POSVI B. M.
azaz: Jovi optimo maximo pro salute mea et meorum ego Dominus Terentianus opere ex voto posui Bregetii municipio.
Hogy ezen oltárkő Szőnyről hozatott, kétségen kívüli, miután Bregetium első betűje rajta olvasható.”
Fényes leírása alapján megtudjuk, hogy a kőemlék tetején kivésés található és a 19. század közepén, mint perselyt hasznosították. A kőemlék ma a Duna Menti Múzeum gyűjteményében található. Az oltárkő teteje részlegesen letört és felismerhető rajta a Fényes Elek által feljegyzett kivésés (téglalap alakú bemélyedés) nyomai is.
Fényes Elek a hétsoros feliratot kisebb hibákkal ismertette. Az első három sort helyesen jegyezte le,
ám a negyedik sorban nem ego Dominus hanem ego Domitius szerepel. Az utolsó két sort is helytelenül ismertette. A hatodik sorban opere ex vot helyett opt(io) p(rimi) p(ili) ex vot(o) olvasható. Az utolsó sorban pedig posui b. m. helyett posui l(ibens) m(erito) betűk találhatók.
A felirat magyarul így hangzik: A legjobb, leghatalmasabb Iupiternek. Magam és az enyéim jólétéért én, Domitius Terentianus primuspilus optioja fogadalomból állítattam szívesen és méltán.
A feliratban szerepel a primuspilus titulus. A római hadsereg alapját a légió képezte, amelyből a császárkor kezdetén 25 volt, majd Kr. u. 2. század végére a számuk 33-ra nőtt. A légió tagjai római polgárok voltak. Egy légióban mintegy 6000 katona szolgált. Egy-egy légióban 60, majd a Flaviusok korától 59 centuria volt, amelyek élén a centuriok álltak, akik a senatori rangú parancsnokkal (legatus legionis) és helyettesével (tribunus militium laticlavius), valamint az 5 lovagrendű tribunus militumal együtt a tisztikart alkották. A rangelső centurio megnevezése volt a primuspilus.
A kőemlék, ahogy Fényes Elek is említi feltételezhetően Brigetioból (Szőny) származik. Hogy mikor került át Komáromba, illetve mikor került a Szentháromság-szobor tőszomszédságába számomra ismeretlen.
Később Fényes leírását Theodor Mommsen (1817-1903) is átvette és a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében a 4293. szám alatt közölte. Ezen leírások alapján a 20. század elején a komáromi múzeum munkatársa keresték a kőemléket, de ekkor már a Szentháromság-szobor előtt nem találták. Azt feltételezték, hogy a városi majorba szállíthatták át. Az itt történt kutatásuk sem vezetett eredményre. Végül Tóth Imrétől szereztek róla tudomást, hogy a város határában áll egy feliratos kő, amelyen IOM betűk ismerhetők fel. Az oltár ekkor már mint határkő funkcionált. Az oldalán kivésett KV (Komárom Város) betűk és az 1886 arra utalhat, hogy mikortól láthatta el ezt a funkciót. Alapi Gyula (1872-1936) újságíró, levéltáros, régész, múzeumigazgató A komáromi múzeum újabb római feliratos kövei című cikkében 1887-et tüntetett fel 1886 helyett. Az oltárt a Kis Apáli rétről az akkori polgármester Domány János (1853-1921, 1899-1914 között polgármester) szállíttatta be a Duna Menti Múzeum jogelődjébe, ahol napjainkig is megtekinthető.
Mathédesz Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”57869,57657″}
