Mivel magyar ember szlovák pártra nem szavaz, a dilemma legfeljebb az lehet: elmész-e egyáltalán szavazni szombaton, vagy magasról teszel az egész cirkuszra.
Azokhoz intézem most e sorokat, akik hozzám hasonlóan nagyon utálják már azt a langyos, poshadt állóvizet, amelyben a felvidéki magyarság az elmúlt negyed században lassan alámerült. Azokhoz, akiket irritál a megfelelni vágyás a határozott és kemény kiállás helyett. Azokhoz, akik ezért elvesztették már bizalmukat mindenféle, magukat az érdekeink képviseletére felesküdöttnek nevező formációban és személyekben.
Azokhoz tehát, akik mindezek miatt úgy gondolják, szombaton a távolmaradásukkal szavaznak.
Ne tegyétek ezt! A kettő közül ez ugyanis a nagyobbik rossz. Ha közösségünk továbbra is magas szintű képviselet nélkül marad, az csak még mélyebbre nyomja a fejünket ebben a langyos, mérgezett vizű pocsolyában. Nyilván a politikai érdekérvényesítés szempontjából is, az anyaországi kapcsolatok szempontjából is, és – ez a legeslegfontosabb – lélektanilag is nagyon komoly csapás lenne egy újabb bukás. Pláne, ha mindez az anyjukat is pár fillérért eladó, vegyes identitású „vállalkozók” megdicsőülése (és kormányra lépése) mellett történik.
Ki szeretne vasárnap reggel szlovákok és vegyesek kárörvendő kacajára ébredni?
Ezért azt mondom: most az egyszer a higgadt, a távolabbi jövőt is figyelembe venni képes józan észnek kéne felülemelkednie a pillanatnyi keserveken és a múltból itt maradt nyomorúságokon. És elmenni, szavazni, és tizenkilencre kihúzni a tök alsót, azok együtt most az igazán nyerő lapok!
Hajrá!
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
