„Köszönöm Magyarországnak, hogy számon tart, értékel és erősít bennünket” – mondta Dániel Erzsébet a Felvidék.Mának. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett felvidéki népművelő több évtizedes munkájáról vallott portálunknak.
Amint arról korábban hírt adtunk, Dániel Erzsébetnek, a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás és a Szülőföldért Polgári Társulás elnökének március 15-e alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.
Dániel Erzsébet a felvidéki magyarság társadalmi, politikai és kulturális életét meghatározó, több évtizedes közösségszervező és népművelő tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést.
„A kulturális, közéleti munkámat 50 éve kezdtem el, amikor Barton, majd Garamkövesden a 60-as évek végén megszerveztem az első író-olvasó találkozót Gyurcsó Istvánnal.
Majd a hetvenes évek elején már családostul a közéletben, kulturális életben vettük észre magunkat. Én tíz évig voltam városi képviselő (szülőfalum, Nána akkor még Párkányhoz tartozott), ahol legfőbb »gondom« a nánai kultúrház építésének szorgalmazása volt” – mesélte Dániel Erzsébet.
„Beleszerettem a falvak hagyományokkal teli gyönyörű világába”
Mint elmondta, a hetvenes évek elején férjét megválasztották a nánai Csemadok elnökének, a munkát 2001-ig családjával együtt végezte.
„A csemadokos munka a házépítésünk mellett szinte napi, heti programmá vált. Író-olvasó találkozókat, rendezvényeket, felvidéki honismereti kirándulásokat szerveztünk. 1977-ben a kultúrház avatásához szerveztem meg a JELENLÉT irodalmi színpadot, melynek programjaival jártuk a falvakat. Tíz évi működés alatt voltak kisszínpadi programjaink is, mellyel a 80-as években a Jókai Napokra is eljutottunk” – idézte fel.
„1981-ben felkeresett Őszi Irma akkori járási Csemadok titkár, s megkért, hogy menjek el az érsekújvári járási irodába instruktori munkára. Gondolkozás nélkül hagytam ott az akkori munkahelyemet, a postát, s 2009 tavaszáig voltam mindenese a Csemadoknak” – emlékezett vissza Dániel Erzsébet, aki – mint mondja – ekkor ismerte meg a járás falvait, és szeretett bele a falvak földrajzi, és hagyományokkal teli gyönyörű világába.
Lengyel-magyar barátság alapjai a Felvidéken
Mint rámutatott, voltak nehezebb évek is, 1995-től a Mečiar-korszakban a hatalom mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a Csemadokot. „Létszámban ugyan megtépázott bennünket – mármint a járási székhelyeket – ez az időszak, de kedvünket akaratunkat csak erősítette. Többi járásbeli kollégáimmal együtt fizetés és sofőr nélkül maradtam, ennek ellenére felsorolni is hosszú lenne mi mindent, és milyen színvonalú rendezvényeket szerveztünk. Egyedüli erkölcsi támaszom a járási elnökség volt, és a magyar polgármesterek, akikkel jó kapcsolatot sikerült kialakítanom” – árulta el.
Dániel Erzsébet 2001-ben, Párkányban 14 alapítótaggal hozta létre a LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Szervezetet, melynek azóta is az élén áll. A társulás (melyet 2009-ben Regionális Honismereti Társulássá neveztek át) legnagyobb érdeme a 2003-tól évente megszervezett, nagy sikerű történelmi konferenciák megálmodása.
A társulás 2008-ban történelmi emlékművet állíttatott a Párkányi csata emlékére. A III. Sobienski János lengyel király bronz lovasszobrának felállításával pedig a Felvidéken letették az alapját a lengyel-magyar barátságnak, aminek köszönhetően megerősödött Párkány turizmusa is: évente több lengyel kirándulócsoport is felkeresi a várost.
„Társulásunk számtalan Kárpát-medencei kapcsolatot alakított ki az elmúlt másfél évtized alatt. Történelmi vetélkedők, utak szervezése is programjainkon szerepelnek. Szülőfalumban, Nánán férjem halála után én vettem át a Csemadok vezetését. Az elmúlt 25 évben 10 nemzeti jellegű emlékjelet, emléktáblát állítottunk. 15 éve szervezzük meg a Sebők Zsigmond regionális mesemondó találkozót. 1990-ben indítója és végrehajtója voltam társaimmal együtt a falu önállósulásának. A SZÜLŐFÖLDÉRT Polgári Társulást 2005-ben hoztam létre, egy kisfilmet készítettem falumról, és megírtam a Nána történetét” – számol be az elmúlt időszak eredményeiről.
Mint mondja, a magyar államtól kapott rangos kitüntetést jóleső érzéssel fogadta, de nem érzi „csak” a magáénak. „Ez a díj felvidéki magyarság díja is, s főleg azoké, akik életem során végig mellettem voltak, segítettek, s tanulhattam tőlük, s együtt örülhettünk a sikereknek. Köszönöm Magyarországnak, hogy számon tart, értékel és erősít bennünket.”
(Kép: Nagy Dániel Csilla)
