Hogy alakul-e új magyar párt Szlovákiában, még a jövő titka. Többen is feszegetik a kérdést, elsősorban azonban nem azok, akiktől a média elvárná ezt a lépést, hanem mindenféle boszorkánykonyhák, melyek ma sem tudnak-akarnak lemondani arról, hogy királycsinálók legyenek.
Van, aki egyenesen megfogalmazza, van ilyen elvárása, más meg sejteti. És vannak, akik csak helyzetjelentést írnak. Dag Daniš politikai szemleíró például (aktuality.sk), aki többedszer írta már le: Bugár Béla választási eredménye jelzi, hogy az ő karriere is véges, idővel vissza kell vonulnia, legfőképp azért, hogy az MKP és a Most-Híd közeledni tudjon egymáshoz. Ez komoly fordulópont. Ilyet sem írtak le eddig a szlovák oldalon, hogy Bugár Béla a két párt szorosabb együttműködésének akadálya.
„Bugár visszavonulását kívülről látni sem kell. A stratégiájából kell kihátrálnia. Ennek a lényege az MKP megsemmisítése és helyének elfoglalása volt. Bugár a fordulatot lényegében már megkezdte. Rögtön a választások után, amikor a Magyar Közösség Pártjának együttműködési ajánlatot tett. Eddig sikertelenül. Az MKP kivár és növeli saját árát.
A 2016-os választás bizonyos értelemben eltemette Bugárt. Lehetetlen ugyanis, hogy egymással szemben két azonos erejű regionális (magyar) párt álljon. Úgy, hogy kis szerencsével – és szlovák választók támogatásával – az egyik becsusszan a parlamentbe. A másik meg csaknem öt százaléknyi magyar választói szavazatot pocsékol el, a vonal alatt maradva.
A magyar pártok birkózása 2016-ben is politikai patthelyzetet eredményezett (egyik sem tudta fegyverletételre kényszeríteni a másikat). Az MKP kitartóan köti magához a választók közel öt százalékát. A Most-Híd valamivel többet, de negatív kilátásokkal. Mert a támogatottsága esik. Mindkét oldalon, a szlovákon és a magyaron is.
A magyar politikusok számára ma már világos, hogy talán ez volt az utolsó választás, ahol kockáztatni lehetett százezer magyar szavazatot. Legközelebb már együtt indulnak. Két párt, egy jelöltlista.
Bugár tudja, a tárgyalóasztal mögött már nem ő fogja diktálni a feltételeket. Köteles lesz azokat elfogadni. Különben azt kockáztatná, hogy rekord hosszúságú politikai karrierjét vereséggel fejezi be.”
Van szlovák politikai kommentátor (Peter Schutz, korzár/sme), aki szakítva korábbi visszafogottságával Bugár Béla és az elvi politizálás viszonyát feszegeti. Azt írja: „a Híd talán kicsusszant – a normális körülmények közt – megoldhatatlan helyzetéből, hogy az ellen a képviselői indítvány ellen szavazott, melyet nem olyan régen még nem csupán ő maga terjesztett elő, hanem ő maga gondolt és dolgozott is ki.
Igen, a Fico-féle (Orbán-ellenes) „ellentörvényről” van szó, mely szerint, ha valaki idegen állampolgárságot vesz fel, elveszíti a szlovákot. Nem mintha Bugár boldog lenne, hogy megúszta a politikai hazaárulást, merthogy az állampolgárság kérdésével hat éven keresztül dörömbölt (Ficónál) zárt ajtókon és ablakokon. Ő az örökzöld témáját még bagatellizálta is: Állítólag ez – mármint a kettős állampolgárság – amúgy is csak „érzelmi kérdés”. Értik, ugye; egy ember, aki hat éven át „botrányos alkotmánysértésről” (stb.) beszél, nekünk, ostobáknak most „en pasant” azt üzeni, amúgy sem nagyon volt miért kiállni.
Az nem érdekes, hogy objektíve igaza van. (Objektíve, az önök jogai szempontjából valóban mindegy, hogy szlovák, magyar vagy kettős állampolgárságuk van-e.) Abszurd és szégyenteljes azonban így becsmérelni valamit, amiből zászlóshajót csinált és olyan politikai kérdést, melynél fontosabb mintha nem is lenne a Híd számára. S utána azt mondani: „érzelmi probléma”. Mindez nem jelenti, hogy a szerző a kettős állampolgárság híve. Nem az. Csak jobban tiszteli azt a politikust, aki ragaszkodik – a szerző szerint helytelen – programjához is, mint azt, aki saját politikai identitásával, mint gyurmával játszik.”
Míg a szlovák sajtó a korábbi üdvöskéről, Bugárról egyre többször rántja le a leplet, megmutatva a kisebbségi „mintamagyar-politikus” árnyoldalait, a magyar nyelvű napilapban visszatérően ismétlődik, hogy: új magyar párt van alakulóban. Az „ántivilágra” hajazó megfogalmazást – ’volt politikusok és vállalkozók azon dolgoznak’ – maga Bugár Béla erősíti meg a lapnak azt állítva: „egészen biztosan folynak ilyen előkészületek, a kérdés csak az, hogy lesz-e és mikor alakul meg ez a párt”.
Simon Zsolt, a Bugár-párt ex-képviselője, akit leginkább hírbe hoznak, cáfolja, hogy pártalapításon fáradozna. Azt mondja, Bugár azért állít ilyesmit, mert gondjai vannak a Most-Hídban és az MKP-val sem működhet együtt. Ha ezt Simon állítja, biztosan tudja, miről beszél, hiszen nem olyan régen még házon belül volt. Pontosan ismerheti, a Hídban milyen kizáró okai voltak annak, hogy az MKP-val tisztes közös fellépést vállalhasson fel a parlamenti választásokon.
A fantomhír egy készülődő új magyar pártról – ha megnézzük, honnan is ered – talán annak az elkendőzésére szolgál, hogy a két párt közeledését Bugárék soha nem gondolták komolyan. És most sem arra készülnek, hogy a Magyar Közösség Pártjának tisztújítását követően elkezdődhessen az együttműködés valamilyen fajtája, legalább a magyar közösség elemi érdekeinek képviseletében, hanem ismét csak rombolni, még inkább megosztani szeretnének magyar oldalon, akár egy ’volt politikusokból és vállalkozókból’ összeálló újabb, életképtelen párt tető alá hozásával.
Pillanatnyilag ugyanis a szavazási hajlandóságot mutató szlovákiai magyarok soraiban már nincs többsége Bugár „polgári pártjának”, szlovák-magyar projektje a magyarlakta régiókban nem ér többet az etnikai magyar érdekképviseletnél, sőt: most már egy kicsivel többen vélik úgy, magunkat nekünk magunknak kell képviselni. A túlsúlyát Bugár csak az MKP erodálásával tudná visszaállítani, ennek az eszköze lehetne az újabb ’magyar’ párt, melynek megalakítását épp most delejezik.
