Az elvárásokat nem múlta felül a második választási ciklusban regnáló szociális ügyekért felelős miniszter, Ján Richter tevékenysége. Már az általa megfogalmazott és a kormányprogramban rögzített célkitűzések is általánosak voltak, vélhetőleg azért, hogy a későbbi mérlegvonást minél jobban megnehezítsék.
A szociális és családpolitika terén elpazarolt 100 napról beszélhetünk, hiszen a parlament nem fogadott el egyetlen törvényjavaslatot sem, amely a lakosság életszínvonalának emelését, életkörülményeinek javítását segítené elő. A fiatalok egyre nagyobb mértékű elvándorlását visszaszorító, a fiatal családok támogatását biztosító javaslatok még társadalmi vita szintjén sem kerültek elő. A bérből és fizetésből élő középréteg fokozatos elszegényedését sem veszi észre a tárca vezetője, éppúgy, mint az egyre nehezebben élő nyugdíjasok gondjainak megoldása is csak a felsorolt tervek között található a kormányprogramban. A nyugdíjak valorizációját ismételten fix összegben szabják majd meg, és csak remélni lehet, hogy ez az összeg a tavalyi szégyenteljes 1,90 € -nál nagyobb lesz.
A szociális szolgáltatások finanszírozását biztosító törvény kidolgozása és elfogadása ismételten kitolódott, helyesebben szólva kidolgozását még el sem kezdték annak ellenére, hogy Richter már az elmúlt választási ciklust is ennek a törvénymódosításnak a kidolgozásával akarta kezdeni, de a négy év alatt még csak a tervezetet sem volt képes elkészíteni. A szociális otthonokban nyújtott egészségügyi ellátás kiadásainak fedezése, illetve a Szociális Szolgáltatást Nyújtók Szövetsége által is szorgalmazott – egy komplex szociális és egészségügyi ellátást biztosító – törvény kidolgozása még javaslat szintjén sem létezik. Annál is inkább szükséges lett volna a kérdéssel már az első három hónapban foglalkozni, mert esetleges elfogadásával egyidejűleg, annak végrehajtására, az állami költségvetésben pénzt is kell biztosítani.
Szerencsétlen lépésnek tartom, hogy a szociális ügyeket egy hozzá nem értő miniszter mellett ráadásként egy olyan államtitkár felügyeli, akinek a foglalkoztatáspolitikán kívül, a szociális ügyek terén, semmilyen szakmai gyakorlata, illetve tapasztalata nincs.
Richter egyedüli pozitív eredménye a munkanélküliség mutatóinak visszaszorítása, amelyet látványosan prezentál is minden lehetséges alkalommal. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ez elsősorban az ország kedvező gazdasági mutatóinak tudható be, nem a foglalkoztatáspolitika terén eszközölt változásoknak. Kérdéses továbbá az is, hogy a kedvező eredmény mennyire alapul a tényleges foglalkoztatás növelésén, és mennyi benne az adminisztratív és statisztikai csúsztatás. A bizalmatlanság azért is helyénvaló, mert a szaktárca leginkább a munkanélküliség csökkentéséről beszél, nem a foglalkoztatottság növekedéséről, továbbá az elmúlt időszakban nem hallottunk az országba tömegesen érkező befektetőkről, illetve százával kialakított új munkahelyek létrejöttéről sem.
Az ágazat első 100 napját tehát egyértelműen negatívan értékelem.
Merőben más a helyzet az egészségügy terén, bár az itt elért eredményeket sem lehet sikertörténetnek nevezni. Tomáš Drucker a párton kívüli menedzser miniszter az első 100 napban végrehajtott változtatásokkal jó irányba indította útnak a vitathatatlanul legproblematikusabb reszortot. Megpróbált gátat vetni a mérhetetlen korrupciónak és kliensrendszernek, nagyon fontos és szükséges személyi változtatásokat hajtott végre, az Általános Egészségbiztosító élére Miroslav Kočan, az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal élére Tomáš Haško került.
Jelzés értékű, hogy az egészségügyi miniszter fontosnak tartotta az elsők között tárgyalni a Szlovák Orvosi Kamara vezetőivel, valamint a Szlovák Magánorvosok Szövetségével is.
Drucker a várólisták lerövidítésére tett ígérete szerint 2017 első negyedévében egy komplex, technikai, processzionális és legiszlatív törvényjavaslatot ígért, melynek értelmében azonos fontossági megítélést kap a halaszthatatlan orvosi és a sürgősségi ellátás egyaránt. Ennek tudható be az az intézkedés is, melynek értelmében az egészségügyi minisztérium már felállította az új sürgősségi rendelés kidolgozását előkészítő munkacsoportot.
A gyógyszerek reexportját is komoly problémaként értékeli a miniszter, az ismételt gyógyszerkivitel és az ezzel kapcsolatos gyógyszerhiány paszportizálására már konkrét intézkedések születtek. A témával Szlovákia uniós elnöksége alatt a miniszterek tanácsán belül is foglalkozni kíván, remélhetőleg sikerrel.
Sajnos, a DRG-rendszer és az e-Health bevezetése terén érdemi előrelépés nem történt, a szakmai szervezetek és a HPI szerint is irreális, hogy 2017 januárjától az e-Health bevezetésre kerüljön.
Drucker ismételten felvetette annak a lehetőségét, hogy a kötelező egészségbiztosításon kívül lehetőséget kaphassanak a biztosítottak egy további biztosítási díj befizetésére. Az MKP a lakosság ilyen formájú megterhelése kapcsán – a közvetlen állampolgári hozzájárulást vagy a hozzájárulás egyéb formájának bevezetését, mint például önrész, külön biztosítás kötelező megkötését – csak egy széleskörű társadalmi vita lefolytatása után, annak eredménye ismeretében fog állást foglalni.
Több, sürgősen megoldásra váró problémát még érintőlegesen sem próbált meg rendezni a miniszter, csend van a nővérek bérezése körül, a minimális ellátórendszer átalakítása is várat magára, a kórházak adóssága növelésének visszaszorítására sem került sor. Mindezek ellenére összességében a kormány 100 napját az egészségügy terén inkább pozitívan értékelem, a miniszter eddigi tevékenysége és személye reményt ad arra, hogy fokozatosan sikerül elmozdítani a holtpontról a sok sebből vérző szlovák egészségügyet.
Németh Gabriella: Letelt a száz nap a szociális és egészségügyben is (Forrás: mkp.sk)
