Tóth Elemér legújabb kötete Dúdoló címmel, Gyermekversek, jelenetek – kicsiknek és nagyoknak alcímmel látott napvilágot a Vámbéry Polgári Társulás kiadásában. A 116 verset és két verses jelenetet tartalmazó válogatást Papp Anikó Míra szemet gyönyörködtető illusztrációival vehetik kézbe a legfiatalabb olvasók.
Ideje is volt már egy átfogó válogatásnak, hiszen a költő előző gyermekverskötete tizenegy éve jelent meg (a 2010-es A bátor nyúl tizenhat meséjét, illetve versbe szedett történetét, és a 2005-ös Hol laknak a sünik? tizenhat versét nem számítom ide).
A Tóth Elemér-életmű rengeteg darabja egyébként is klasszikusnak mondható: szavalóversenyeken, gyermeklapokban, válogatott gyermekverskötetek lapjain, megzenésített formában gyakran láthatjuk-hallhatjuk viszont őket, miközben újra és újra elcsodálkozhatunk a változatos ritmikán, a pazar rímeken, a gyöngyöző jókedven, a versek zeneiségén, a szójátékokon, a hangutánzó szavak gazdagságán, a remek ötleteken, a gyermeki világlátás mesteri megjelenítésén.
A költő összes eddigi gyermekverskötete (Csillagrózsa; Csillagménes; Tegnapelőtt, kiskedden; Őszi kert; Szivárvány; Pitypang) maradéktalanul bizonyítja, amit Szeberényi Zoltán egykor megfogalmazott: „Gyermeklíránkban általa nyert ismét polgárjogot a gyermeki észjárás, a pajkos derű, a játékos hangulat anélkül, hogy erőltetett nevelés, szájbarágó fegyelmezés kísérné”.
A Dúdolót lapozgatva 125 oldalon keresztül tartó varázslatos utazásban lehet részünk. A kötetben szereplő két rövid, verses jelenetet (A szamár és a farkas; A két kisgida és a farkas) a gyerekek nagyon könnyen és egyszerűen bemutathatják. A szereplők a nyakukba akasztanak egy-egy kis táblát, amelyen feltüntetik a szerepüket, és így nincs szükség kosztümre sem, a jelenetek előadhatók azonban keménypapírból kinyírt, és pálcikára felragasztott figurákkal is.
A versek játékos kedvben, ötletben, a témák és versformák pazar változatosságában az összes eddigi válogatásnál gazdagabbak. Ráadásul ez a legújabb kötet nem „csupán” gyűjtemény, amely a már jól ismert telitalálatokat vonultatná fel, hanem jó néhány vadonatúj, kötetben eddig nem olvasható verssel is megajándékozza olvasóit.
A költemények ezúttal is az évszakok változásainak megfelelően sorjáznak a tavasz táncától egy újabb hóolvadásig. A kötet verseinek sorából kiemelkedik a csaliversek jóízű humora (Ki hallott már…; Nálunk, Hanván; Kacagós), ezúttal is rendkívül fontos szerepet játszik a szülőföld, a hazai táj szeretete. A Sajó-völgyi képeslapban Lénártfalva, Velkenye, Abafalva, Szentkirály, Recske, Hanva, Kövecses, Kerepec, Runya, Méhi, Lenke, Oldalfala, Kis-Beje és Nagy-Beje, Tornalja és Gömör neve íródik versbe rengeteg derűvel, játékkal.
Nem hiányoznak természetesen a napsorolók, a felelgetősök, a csúfolódók, a hívogatók, a kacagósok, a hónapsorolók, az évszaksorolók, a dohogósok és az altatók sem, minden megtalálható itt, ami a gyermeki lélek és képzelet számára kedves és természetes.
Tóth Elemér gyakran emberi tulajdonságokkal ruházza fel a növényeket, az állatokat, a tárgyakat, de még a természeti jelenségeket is, a búza szőke lány, a nap fényes csikó, a nyár tüzes betyár, denevérszárnyon suhog az éj, a tornyon egy csillag és egy galamb bújik össze, a hold nagyokat ásít, kazlak őrködnek a kertben. És ha valaki azt hinné, hogy az évszakok elcsépelt témák, és egy mai költő már semmi újat nem mondhat velük kapcsolatban, akkor alaposan téved. Idézzük csak fel az Aratós című vers egyik részletét:
„A nyár – a kabóca
fülbevalója.
Úgy villog, ragyog,
akár a pipacsok
a sárgakötényű,
öröm-gyönyörű
búzában.”
Tóth Elemér új gyermekverskötete kellemes kikapcsolódás, értékes szellemi kaland, felfedezésre váró kincsesláda, barangolásra hívó fényes táj a fiatal és a felnőtt olvasók számára egyaránt, minden olvasni szerető gyermek könyvespolcán ott van a helye.
