Az európai mobilitási hét alkalmából ismét egy értelmetlen színjáték, cirkuszi bohócjelenet zajlott miniszteri és kormánykörökben. Mert őszintén szólva mi másnak is nevezhetnénk azt, hogy évente egyszer egyetlen napra minisztereink mintegy kalandvágyból a garázsban hagyják a szolgálati limuzint és mezei polgár láss csodát, görkorcsolyán, gyalogosan, rolleren, elektromos vagy hagyományos kerékpáron, hover boardon és a jó ég tudja még milyen kütyükön érkeznek hivatalukba.
A mutatvány részét képezi és szolgálja az előre odarendelt sajtó, hogy a publicitás biztosított legyen, s a nagyobb buli kedvéért a rolleren száguldozó kormányfő még a gyalogosan nyomában lihegő testőröket is hátrahagyja. A nem mindennapi látványosság úgymond arra volt hivatott, hogy felhívja a lakosság figyelmét a környezetbarát közlekedési módokra, támogatva a tömeges, gyalogos és kerékpáros közlekedés nagyobb méretű kihasználását, melyek pozitív hatással vannak a környezetre és az egészségre.
Nos, igazán nem tehetek róla, de én ezen jobb esetben mosolyogni, de inkább bosszankodni tudok. Mert ugyan ki gondolhatná, hogy ennek bármiféle hatása is van bárkire? Az amúgy is tömegközlekedő kisnyugdíjas vajon jobban fogja magát attól érezni, hogy egy napra az ország sorsáról dönteni hivatottak is felfedezték, hogy nemcsak hátsójuk van, mellyel behuppannak a szolgálati kocsi kényelmes bőrülésébe, hanem lábaik is, amiket ha felváltva, szépen egymás mellé raknak, gyalogolni, megint más mozdulattal pedig biciklizni is tudnak.
Vagy azok, akik annyira elkényelmesedtek, hogy még a szomszéd utcába is kocsival járnak, talán magukba szállnak attól, hogy a kormányfőt ingujjban, rolleren látták, és másnaptól a tömegközlekedési eszközökön fognak zötykölődni? Bizonyosra veszem, hogy ezt senki sem hiheti. Akkor meg mire jó ez az egész, talán arra, hogy ezek a világtól és a kisemberek életének mindennapi realitásától rég fényévnyi távolságra szakadt politikusok és államférfiak valamiféle hétköznapi, emberi arcukat mutassák a minden jóérzésű embert felháborító botrányos ügyek közepette és azok feledtetése céljából? Nos, ahhoz sajnos nem elég néhány méregdrága, csillogó-villogó bicikli és egyéb csodajárgány, mely a jeles eseményt követően egy évre ismét bekerül a villa garázsának mélyére. Ja és a környezet pedig vígan szennyeződik tovább, s nemcsak az életkörnyezet, hanem a politikai is…
