A lengyel nők, úgy tűnik, elérték céljukat. Tömeges tiltakozó megmozdulásaikkal arra kényszerítették a kormányt, hogy visszavonulót fújjon a tervezett abortusztörvény ügyében, amit nyugodtan nevezhetnénk abortusztilalomnak is. Az egyház által is megtámogatott törvénymódosítás ugyanis csupán akkor engedélyezte volna a terhesség művi megszakítását, ha az veszélyeztette volna az anya életét.
A 21. században élünk, annak számos előnyével és hátrányával együtt. Vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben és különösen a rendszerváltozás óta, évről évre csökken a művi terhességmegszakítások száma. Tavaly Szlovákiában még a nyolcezret sem érte el a küretek száma. Ez valószínűleg a széles körben elterjedt fogamzásgátló tablettáknak és egyéb nem kívánt terhességet megelőző módszereknek is köszönhető.
Persze nagy kérdés, hogy vajon a hosszú távon, akár évtizedekig szedett hormontabletták milyen nyomot, egészségkárosodást okoznak a női szervezetben? Mert nehéz elhinni, hogy a sokszor már 15-16 éves korban elkezdett antibébitabletta-szedés – kis szünetekkel, egészen a változókorig – nem okoz semmi galibát, még ha ezt hangoztatják is a nőorvosok.
A fiatalok becsületére legyen mondva, hogy ma már a férfiak is egyre nagyobb arányban veszik ki részüket a fogamzásgátlásból, így mentesítik párjukat a szintetikus hormonok szedésétől és annak kockázataitól.
Voltak évek, amikor a művi vetélések száma majdnem ugyanannyi volt, mint az élve születéseké. Hátborzongató volt még belegondolni is, hogy évente akár két-három városnyira való magzatot hajtottak el… Ez a sötét időszak, úgy tűnik, immár örökre a hátunk mögött van.
Bár örvendetes, hogy drasztikusan csökken az abortuszok száma, aggasztó viszont, hogy a születéseké ezzel szemben nem emelkedik, hanem szintén csökken. A népességfogyás egyre erőteljesebb, ami legmarkánsabban a kis falvakban érezhető, ahol évente 1-2 gyermek születik, és emiatt az iskola és óvoda sorsa előbb-utóbb megpecsételődik.
A mai fiatalok értékrendszerében nem áll első helyen a család, és végképp nem a nagycsalád, több gyermekkel. Fontosabb nekik a drága autó, a lakás, a világban való utazgatás, az élet élvezete. A nők sokszor csak jóval harmincéves koruk után kezdenek egyáltalán a gyermekről gondolkodni, de sokak számára az is csak távlati terv. Az anyaság, mint olyan, ma nem életcél, nem ilyen karrierre vágynak a nők.
Az oly divatos szingli lét veszélye, hogy az ember végül egyedül és gyermektelenül öregszik meg. Nem éppen biztató jövőkép.
A nagy kérdés az, lehet-e és hogyan változtatni az egész Európát érintő trenden, a gyermekvállalás elodázásán, aminek legtöbbször egykézés az eredménye? Vissza lehet-e hozni a család szentségét, a több gyermek vállalását?
Valószínűleg ehhez több mindenre, például családsegítő és otthonteremtő programokra is szükség lesz. De a legfontosabb, hogy az értékrend változzon, és a pénzen, valamint a karrieren kívül, vagy akár még azokat megelőzve, az eljövendő generációk legfőbb élethivatása az élet továbbadása, továbbvivése legyen.
