Apáinkat, nagyapáinkat a kéklő nyári égbolton trillázó pacsirta kísérte, amikor aratáskor a búzavirágokkal megtűzdelt hullámzó sárga búzatengerben szisszenve vágott rendet kaszájuk napfényben megcsillanó pengéje. Mindez ma már végérvényesen a múlté, régen a szögön rozsdásodik a kasza, s félő, hogy végképp elhalhat a pacsirtadal is, mert nincsenek már mezsgyék, szélfogók, bozótosok és lápok, valamint beszántották már a dűlőutak mentén húzódó keskeny földsávokat is.
Gyérülő madárvilágunk védelmét szolgálja Szlovákiában 38 madárvédelmi övezet, amelyek között jelentős helyet foglal el a Komáromi járásban található Szigetrétek Madárvédelmi Terület, amelynek a területe 8 297 hektárt tesz ki. Eredetileg a túzokok védelmét szolgálta, ám minden erőfeszítés ellenére hazánk legnagyobb testű madara mára teljesen kiveszett, utolsó példánya 2010-ben kimúlt. Az ottani szakemberek figyelmének és igyekezetének homlokterében ezért további három, ugyancsak veszélyeztetett madárfaj védelme áll.
Amint azt Béres Katalin mérnök, a Bogyaréthez közeli területen található Túzokos nevű központ természetvédelemre való nevelés osztályának menedzsere elmondta, mindenekfelett három veszélyeztetett madárfaj, a kék vércse, a kis őrgébics és a mezei pityer, azaz a pacsirta védelmére, életfeltételeik megteremtésére törekednek. S mivel mindhárom esetben elsősorban rovarokkal táplálkozó madárfajtákról van szó, a fészkelési lehetőségeik körülményeinek a javításán túl az egykor ugyancsak gazdag és változatos rovarvilág létfeltételeinek és szaporodásának a megteremtésére is gondoltak a program keretében, amelyben partnerük a pozsonyi székhelyű BROZ regionális környezetvédő szervezet. További partnerük a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség, a Comenius Egyetem Természettudományi Kara és a pozsonyi Vízgazdálkodási Kísérleti Intézet.
Immár több mint egy esztendeje eredményes kísérletek folynak például az úgynevezett rovarszállókkal. Ez egy igen egyszerűen megszerkeszthető kocka alakú alkotmány, amelyben rétegenként vannak különböző, a rovaroknak rejtett életteret biztosító rétegek például szalmából, nádból és egyéb természetes anyagokból. Hasonló, akár egy fiók nagyságú „rovarszálloda” könnyen otthon is elkészíthető és a madáretetőkhöz és –odúkhoz hasonlóan odakint elhelyezhető, mellyel hozzájárulhatunk a rovarevő madarak „étlapjának” gazdagabbá tételéhez, mivel ily módon akár húsz rovarfajtának is teremthetünk életteret. Az iskolaév folyamán a természet- és madárvédelem népszerűsítésén túl az elmondottakhoz hasonló „praktikákra” is felhívják a madárvédelmi központba látogató tanulók figyelmét.
Az emberek természetátalakító munkája és mindenekelőtt a nagyüzemi mezőgazdálkodás, az óriási parcellák kialakítása és a monokultúrás növénytermesztés gyakorlata minimálisra csökkentette a madárvilág évezredek óta megszokott életterét. A Szigetrétek Madárvédelmi Terület mintegy 95 százaléka szántóföld, helyenként teljesen eltűntek a parcellákat egykor elválasztó bokros mezsgyék, szélvédő fasorok, mélyebb fekvésű nedves rétek, legelők és tocsogók, amelyek mind megannyi életteret és menedéket biztosítottak a madárvilágnak.
Az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, s a táj arculata sem lesz már soha többé olyan, mint egykor szépapáink idejében volt, azonban kellő megértés és összefogás révén mégis sok helyütt kialakíthatók rétek, legelők, bokros, fás területek, egyszóval biokorridorok.
Amint az RNDr. Pavol Surovec projektmenedzser szavaiból is kiderült, ez nem lesz egyszerű folyamat. A 2014-ben indult és 2018-ig tartó program keretében többek között fel kellett tárni a madárvédelmi területen a tulajdonviszonyokat, megállapítani az esetleg bérelhető területeket, feltérképezni a még létező biokorridorokat és lehetséges továbbiak kialakítását, elérni, hogy például a dűlőutak mentén néhány méteres érintetlen füves, bokros sávot hagyjanak a mezőgazdászok. Mindezt némiképp számszerűsítve szeretnék elérni, hogy a madárvédelmi területen legalább 17 kilométeres hosszúságban alakítsanak ki biokorridorokat, a rétek összterülete legalább 100 hektár legyen, a legelőké pedig 60 hektár és szeretnének kihelyezni mintegy 200 madárodút is. A programban résztvevő szakemberek figyelme és igyekezete többek között arra is kiterjed, hogy ott, ahol fűzfák nőnek, a terület gazdája rendszeresen metssze, illetve botolja azokat.
Mindehhez nagyfokú megértésre és összefogásra van szükség, mert – ahogy a közmondás tartja – egy fecske nem csinál nyarat, de sok-sok fecskemadár igenis elérheti a tavasz és a nyár óhajtott eljövetelét. S ha valóban így cselekszünk, akkor remélhetően gyermekeink és unokáink is gyönyörködhetnek majd a madarak énekében és nem csak olvasmányélmény marad számukra a pacsirta tavaszi trillázó dala….