A Ferencesek templomának refektóriumában mutatták be a pozsonyi dómról készült könyv magyar kiadását.
Vasárnap, december 4-én délelőtt kilenc órakor magyar misére gyülekeztek a hívők koronázóvárosunk legrégebbi templomában, a Ferencesek templomában, melyet 1297. március 24-én Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt fel Jakab püspök, esztergomi érseki helynök. A szentmisét Haľko József püspök atya és Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora együtt celebrálták. A decemberi napsugarak megvilágították a 13. században épült templom rozettáit, melyek így szinte földöntúli hangulatot kölcsönöztek a szentmisének, melynek végén Molnár Tamás atya a templom mellé épült kolostor refektóriumába, tehát a kolostor egykori ebédlőjébe invitálta a híveket. A kerengőből megközelíthető tágas, szépen felújított, hangulatos helyiségben kezdődött meg aztán a könyvbemutató id. és ifj. Reiter István hegedűduettjével. A művészek egy Mozart-művet adtak elő.
Molnár Tamás atya, a délelőtt házigazdája üdvözölte a megjelenteket, bemutatta a neves vendégeket, majd röviden szólt a könyvről és Szent Mártonról, aki 1700 évvel ezelőtt született Szombathelyen, az akkori Savariában. Köszöntötte a pozsonyi magyar közösséget is, s egyben örömét fejezte ki, hogy a pozsonyi magyar hívek e találkozási helyén kaphatott helyet ez a könyvbemutató. Hozzátette, Haľko József atya hosszú évekig szolgált ebben a templomban, így ez is szerepet játszott a helyszín kiválasztásában.
A pozsonyi hívek lelkipásztora ezután dr. Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját konferálta fel, aki Haľko József püspök urat méltatta, és megköszönte a szombathelyiek segítségét. Elmondta, hogy itt, a Felvidéken több nagy tudású, kötelességtudó s áldozatos munkát végző tudós püspök élt az elmúlt évszázadokban – kettőt ki is emelt közülük, Rudnay Sándor püspököt, Esztergom régi fényének visszaállítóját, a szlovák művelődés mecénását és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mesterét, valamint Fisher-Colbrie Ágostont, a római katolikus egyház kassai püspökét, aki később Csehszlovákiában teljesített szolgálatot, s közéjük sorolta Haľko Józsefet is. Kiemelte azt a hatalmas tudásanyagot, mely ahhoz kellett, hogy egy ilyen nagy volumenű tudományos művet valaki meg tudjon írni.
Dr. Takátsné dr. Tenki Mária, a Szombathelyi Megyei Jogú Város Kulturális Bizottságának elnök asszonya Szombathely polgármesterét is képviselve szólalt fel. Kiemelte, hogy Szent Márton volt az első szent, akit nem vértanúsága, hanem hitvalló életének példája végett avattak szentté. Elmondta, hogy Magyarországon a 2016-os év Szent Márton-emlékév volt, Magyarország kormánya nevében Orbán Viktor miniszterelnök szerződésben vállalta, hogy támogatják Szombathely egyes köztereinek, jelentős történelmi épületeinek felújítását és a Szent Márton-emlékévvel kapcsolatos programok létrejöttét.
A refektórium megtelt (Fotó: Méry János/Felvidék.ma)
„Szeretnénk, ha Szent Mártonról mindenkinek Szombathely jutna eszébe, s ha Szombathely nevét hallják az emberek, akkor a világon mindenhol tisztában legyenek azzal, hogy itt született Szent Márton“- fejezte be beszédét az elnök asszony.
Beszéde után pozsonyi fiatalok következtek. A Nemes testvérek kísérete mellett Varga Anita énekelt, akinek nagyon kellemes hangja sokunk arcára elégedett mosolyt csalt. Őket a könyv írója, Haľko József atya követte, aki elmondta, hogy bár a szöveget egy ember írja meg, ahhoz, hogy a szövegből könyv legyen, még nagyon sok olyan személy kell, aki felelősségteljesen végzi munkáját. Ilyen volt a könyv fotósa, Štefan Komorný, aki betegsége miatt sajnos nem lehetett jelen a bemutatón, de Haľko atya elmondta, olyan fontos szerepet töltenek be a fotók a könyvben, hogy a fotós társszerzője is egyben. A képek szinte csak a szöveggel együtt mutatják meg igazi arcukat, de ugyanígy a szöveg a képek nélkül kevésbé érthető, vagy éppen kevésbé élvezhető, mint azokkal együtt.
Haľko atya elmondta, hogy nemcsak szakrális szempontból akarta bemutatni a dómot, hanem mint történelmi építményt, egy megtisztító helyet, mely egy közösség életében óriási szerepet játszott évszázadokon keresztül. Emberi sorsokat befolyásoló épületet akart bemutatni, mely egykor – nem is olyan régen -, az emberek mindennapjainak nagyon fontos részét képezte.
Hozzátette, hogy a könyvet viszont papként írta és törekedett is arra, hogy ez az egyes részekben észrevehető legyen.
József atya még arról is beszélt, hogy a könyvben több mint 800 lábjegyzet található, valamint arról, mennyire örül, hogy Molnár Tamás atya tovább építi Pozsonyban a helyi magyarok lelki templomát.
Ezt követően Tamás atya ismét kultúrműsort konferált fel. Janzsó Maria citerán kísérte Janzsó Rozáliát, aki énekelt. Mindketten Szombathelyről jöttek.
Az előadók (Fotó: Vician András)
A délelőtt legtartalmasabb felszólalása kétségkívül Prof. Dr. Mikó Árpád nevéhez fűződött. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Művészettörténeti Intézetének igazgatója mutatta be a könyvet, és nagyon sok érdekességet kiemelt mind a könyvvel, mind a dómmal kapcsolatban. Elmondta, hogy a dóm egy szimbolikus hely, mely központ volt a középkorban és a reneszánsz idején, de a koronázóváros életében is és központ ma is, Szlovákia fővárosának dómjaként. Elmondta azt is, hogy a könyv szerzője a székesegyház jelenlegi állapotából indul ki. Sokunk számára újat mondott azzal is, hogy ennyire részletesen még senki sem tanulmányozta a Mátyás király korából származó templomban lévő címereket, mint most Haľko József.
Elmondta, hogy a mostani neogótikus oltárt Lippert tervezte, s azt is, hogy a régit, melyet lebontottak, az a Donner készítette, akinek szobra viszont továbbra is a hajdani koronázó székesegyház dísze. Mikó Árpád szólt arról, hogy könyvében arról is említést tesz a szerző, mikor és hányszor lett villámcsapás vagy egyszerűen csak elhasználódás áldozata az 1760-ben a templom tetejére került Szent Korona, valamit arról is olvashatunk, hogy hajdanán melyik ajtón lépte át a templom küszöbét a koronázási menet, merre ment és mely ajtón távozott. Bizonyos részletekről ilyen átfogóan még senki sem írt. Szó esett arról is, hogy ma a kriptában lévő több tucat címer és sírkő hajdanán a templom belsejében volt elhelyezve, továbbá arról is, hogy a könyvről írt kritika szerzőjének melyik a legkedvesebb, a templom külső részén helyet kapott síremléke (Nicasius Elbodius, kanonok, 1571-től Pozsonyban volt Radéczy István püspök orvosa, de emellett Arisztotelész, Arisztophanész és görög grammatikusok műveinek latin fordításával és kommentálásával foglalkozott.)
Mikó Árpád rendkívül tartalmas és felettébb érdekes ismertetője után, mintegy keretet adva az adventi délelőttnek, id. és ifj. Reiter István a Csillagok, csillagok című népdalt adták elő, egy kevésbé ismert feldolgozásban. A könyvet Gyepes Aranka fordította, a kiadással kapcsolatos munkákat Bercz Amália koordinálta, a kiadvány a Szülőföld Kulturális Örökségvédelmi Egyesület jóvoltából látott napvilágot, amelyet a bemutatón Farkas Csaba és Gál Sándor képviseltek. Az esemény végén természetesen meg lehetett vásárolni a Szent Márton-székesegyházról szóló könyvet, melyet Haľko József atya dedikált.
Azok számára, akik ellátogattak Pozsony legrégebbi működő templomába advent második vasárnapjának délelőttjén, minden pillanat életre szóló élmény volt.
