Az Európai Parlament elfogadta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) jelentését az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban, amely legfőképpen a diszkrimináció és az extrémizmus megfékezésére irányul. A dokumentum jelentéstevője ezúttal Nagy József, a Most-Híd EP-képviselője volt.
A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően alakult ki az a parlamenti gyakorlat, hogy éves (néha gyakorlati okokból kétéves) jelentéseket készít az EP az alapjogok helyzetéről az EU-ban.
Az alapjogi jelentéseket megelőzően a 2004-es csatlakozást követően született egy jelentés, amely külön foglalkozik a kisebbségekkel. Ez utóbbi, illetve az alapjogi, ún. INI jelentések egyéni kezdeményezésű jelentések, amelyek nem kötelező érvényűek, csak felhívják a külső témákra a figyelmet.
A jelenlegi jelentés foglalkozik az alapvető jogok és a méltóság védelmével, a jogállamisággal, a szabadsággal és biztonsággal, az emberkereskedelemmel, a nők jogaival és a nőkkel szembeni erőszakkal, illetve a gyermekek jogaival. Foglalkozik továbbá a fogyatékkal élő személyek és az időskorúak jogaival, a romák és az LMBTI-személyek jogaival, de a digitális jogokkal is. Terjedelmes részt szentel továbbá a migrációnak, az integrációnak és a társadalmi befogadásnak, valamint az idegengyűlöletnek és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemnek.
A jelentés részét képezik a kisebbségi jogok is, bár messze nem foglalkozik az őshonos kisebbségeket érintő kérdésekkel olyan terjedelemben, mint a migránsokat érintőkkel. Hangsúlyozza többek között, hogy nagyon fontos a kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és előmozdítása. Ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy minden további késedelem nélkül ratifikálják a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; s emlékeztet arra is, hogy az EBESZ keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani. Sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg alaposan a kisebbségi jogok szempontját, biztosítsák a kisebbségi nyelvek használatához fűződő jogot, és védjék meg az unión belüli nyelvi sokféleséget; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális nyelvek oktatására és használatára vonatkozó tervét, mivel ezzel kezelhető a nyelvi megkülönböztetés az EU-ban.
Ilyen jelentések szinte évente készülnek
2012-ben például Mónika Flašíková-Beňová volt a jelentéstevője az alapvető jogok helyzetéről szóló jelentésnek, 2014-ben a liberális Louis Michel volt a jelentéstevő, az EPP-s felelős pedig Bauer Edit. Az említett jelentések, illetve a 2005-ös, kizárólag a kisebbségekről szóló Moraes-jelentés ajánlásaiból és célkitűzéseiből sok minden visszaköszön a jelenlegi jelentésben. Ez azt bizonyítja, hogy a helyzet nem sokat változott. A Beňová-féle jelentés többek között még azt is tartalmazta, „hogy a bevált uniós gyakorlatot követve a döntéshozatalban való, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvén alapuló tényleges részvétel az egyik leghatékonyabb mód a nemzeti kisebbségek problémáinak kezelésére”.
Nagy József, a Most-Híd EP-képviselője szerint a mostani dokumentum azért jelentős, mert az uniós kisebbségi jogminimum kialakítására való felszólítást is jóváhagyták a képviselők. „Ezt eddig tagállami jogkörökre hivatkozva még szóba hozni sem sikerült az európai intézményekben” – jelentette ki Nagy.
Csáky Pál, az MKP EP-képviselője szerint azonban a migránsválság nem érintheti negatívan az őshonos kisebbségek helyzetét. Az EP-képviselő a közösségi hálón tette közzé felszólalását az alapvető emberi jogokról szóló jelentéshez. Mint mondta, üdvözli a jelentést, amely az utóbbi évekhez hasonlóan idén is rámutat az alapvető jogok terén felmerülő uniós hiányosságokra.
„Az egyik ilyen évről évre felmerülő megoldatlan uniós probléma az őshonos kisebbségek helyzete. Nemzeti kisebbségekhez tartozó kollégáimmal együtt évek óta kérjük a Bizottságot, hogy hozzon létre a kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó európai minimumnormákat. Mindhiába. A Bizottság azzal hárítja el a felelősséget, hogy ez nemzeti hatáskör és nem tehet semmit. Míg a koppenhágai kritériumok elvárják a csatlakozásra váró országoktól, hogy biztosítsák a kisebbségek védelmét, addig a nemzeti kisebbség ellen elkövetett diszkrimináció felett már gyakran szemet hunyunk, ha azt egy tagállam követi el. Gondoljanak bele, kedves kollégák: az a nemzeti kisebbség, amelyet a többségi nemzet diszkriminál, vagy épp nem biztosítja számára a papíron levő jogok gyakorlását, hogy remélheti jogai védelmét az olyan nemzeti többségtől, amely éppen diszkriminálni igyekszik őt? Ezt naivitás elvárni, itt európai szinten kell megoldást keresni és nyomást kell gyakorolni a tagállamokra. A kisebbségi jogok az alapvető jogok szerves részei, egyszerűen nem lehet megkerülni azokat. A Lisszaboni Szerződés 2. cikke is kitér erre” – fogalmazott Csáky, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy számos módosító javaslata bekerült a jelentés végső szövegébe épp az őshonos kisebbségek védelmének szükségességéről.
Csáky tartózkodott
„Az is fontos – hangsúlyozta a továbbiakban az EP-képviselő –, hogy az idén is cselekvésre szólítjuk fel az uniós intézményeket. Remélem, nyitott fülekre és politikai akaratra is találunk.
Félő ugyanis, hogy a migrációs válság okozta kihívások negatívan érintik az őshonos kisebbségek helyzetét. A migránskérdés sajnos elvonja a figyelmet a már meglevő problémákról. Az az érzésünk, hogy a migrációs válság egy újabb kifogás/indok, hogy az őshonos kisebbségek helyzetét a szőnyeg alá söpörjük” – mondta.
Csáky szerint a nemzeti kisebbségek az európai kultúrát és értékeket képviselik és ápolják. Ők uniós polgárok, akik szervesen hozzájárulnak az Európai Unió sokszínűségéhez, csak sajnos számos esetben másodrangú uniós polgárokká válnak.
„Vegyük észre, hogy Európa kulturális örökségének megőrzése a sokszínűséget gazdagítja, ezért védeni kell az őshonos kisebbséget, biztosítani kell az alapvető jogaik és szabadságjogaik tiszteletben tartását és azokat elő is kell mozdítani. De ehhez elengedhetetlen a többségi nemzet toleranciára való serkentése.
Arra kérem a Bizottságot, hogy legyen innovatív és ambiciózus, dolgozzon ki uniós minimumnormákat, illetve szorgalmazza a tagállamoknál, hogy számolják fel a diszkriminációt, mozdítsák elő a toleranciát és a vonatkozó nemzetközi normák alapján hozzanak és hajtsanak végre célzott védelmi intézkedéseket. Az emberek eredményeket várnak – mindannyiunktól” – fűzte hozzá Csáky. Az EP-képviselő portálunknak elmondta, a jelentést végül nem tudta megszavazni, mert a szavazáskor olyan módosítások is bekerültek a dokumentumba, amelyek erősen csökkentik annak értékét. A képviselő szerint zöldek, liberálisok és a baloldaliak összefogásaként furcsa megfogalmazások landoltak az anyagban a transzszexuálisok és homoszexuálisok kiterjedt jogiról, az abortuszról, és van a jelentésben egy olyan rész is, amelyet Strasbourgban sokan a magyar miniszterelnök, illetve a magyar kormány tagjai kijelentései elítéléseként értelmeznek. Összességében az Európai Néppárt képviselőinek kb. egynegyede a fentiek miatt a jelentés ellen szavazott vagy tartózkodott a szavazásnál.
