A kommunizmus hatalomra jutásával Magyarországon elköszönt a világ, amelyben a jog és a rend uralkodott – jelentette ki a nemzetpolitikáért felelős államtitkár az újbudai központi megemlékezésen. Potápi Árpád János Budapest XI. kerületében az 1945 és 1956 között kivégzettek emlékművénél elmondta, hogy a társadalom megfélemlítését célzó rendszer azért bukott el, mert a „titkos szigetek”, „a lélek és a gondolat várai” ellenálltak neki, amelyeket a diktatúrának megbénítania ugyan sikerült, de elpusztítania – nem.
A szabadságot és a hazaszeretetet ugyanis nem lehet eltiporni, mert azok a lélek legbelsőbb rejtekeiben őrződnek. Ennek volt köszönhető, hogy mi, magyarok nem törődtünk bele a megváltoztathatatlanba, hanem felálltunk, és 1956-ban ölre mentünk a világ egyik legnagyobb katonai hatalmával – mondta az 1956-os forradalomra utalva Potápi Árpád János.
Amikor napra pontosan hetven évvel ezelőtt ezen a napon tartóztatták le Kovács Béla kisgazda képviselőt, pártfőtitkárt, csak kevesen tudták, mi vár az országra: egy olyan korszak, amelyben el nem követett bűnökért bármikor, bárkiből áldozat lehet. A kommunizmus egymás mellett békésen élőkből üldözőt és üldözöttet csinált, a terror minden elképzelhető és az akkori emberek számára elképzelhetetlen eszközét felhasználva – jegyezte meg az államtitkár, aki kiemelte, hogy ma már egy szabad világban élhetünk, amit azoknak köszönhetünk, akik a várható retorziók dacára ellenálltak, és csak azzal bizonyíthatjuk, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló, ha megfogadjuk, hogy emléküket és hagyatékukat, bilincsektől és rettegéstől mentes hazánkat együtt őrizzük meg.
Újbuda polgármestere, Hoffmann Tamás arról szólt, hogy csalatkozniuk kellett azoknak, akik azt várták, hogy a hetvenöt millió áldozatot követelő második világháború után egy boldog világot építhetnek, hiszen a világ szomorúbb felében a százmillió áldozatot követelő kommunizmus került hatalomra, és Magyarország történelmének legsötétebb korszaka kezdődött el.
Petrusz Tibor, a Magyar Politikai Elítéltek Közösségének társelnöke kijelentette, hogy bő hét évtizeddel a második világháború vége után is az egykori győztesek prekoncepciója adja a hazai történelemszemlélet alapját, pedig ezzel a kommunista párt és utódszervezete már évtizedek óta megbocsáthatatlan károkat okoz a nemzet tudatában. Ennek összetevője a kettős mérce, és az ilyenek háborús bűnöket emlegetnek, fasizmussal, nacionalizmussal riogatnak, miközben a kommunizmus rémtetteit és terrorcselekedeteit büntetlenül hagyják.