A párkányi Hulladék-felhasználási és Újrahasznosítási Központ ügyében a tervezett beruházás által érintett polgároknak csupán kisebb hányada olvasta el a potenciális beruházó, a HC Logistik által az állami hatósághoz, a pozsonyi környezetvédelmi tárcához benyújtott beruházási szándék 150 oldalt meghaladó tanulmányát. Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártjának gazdaságpolitikai alelnöke röviden összefoglalta a tanulmány tartalmát, így tájékoztatva a széles nyilvánosságot.
Az Európai Unió irányelvei alapján a pirolízis (nevében a görög piros szó – vagyis égés) és a plazma alapú hulladékfeldolgozási technológia egyértelműen hulladékégetésnek minősül, mivel e technológiák károsanyag-kibocsátása megegyezik a hagyományos, hulladékégetés-technológiák károsanyag-kibocsátásával – olvasható az ismertetőben.
A beruházó által Párkányba szánt pirolízises eljárással működő hulladék-feldolgozó évente 20 ezer tonna műanyagot és gépkocsi-gumiabroncsot dolgozna fel. Négy reaktora lenne, amelyekben felhevítik a gumit és a műanyagot 520 Celsius-fokra. A folyamat beindításakor csakis földgázzal hevítik a hulladékot, mert akkor még nem keletkezik a folyamatban kellő mennyiségű szintetikus gáz. Az ekkor keletkező szintetikus gázokat kéményen keresztül kiengedik a szabadba. A technológia megnevezésében olvasható az innovatív megjelölés, amely annyit jelent, hogy a folyamat beindításához nem használnak katalizátort. Az innováció elméletét a Kassai Műszaki Egyetemen alapozták meg, ám a gyakorlatban máig sehol sem próbálták ki. Az égési folyamatban keletkező szintetikus gázok egy részét visszaszolgáltatják az égési folyamatba, összekeverik földgázzal, majd e keverék hevíti tovább a műanyagot és a gumiabroncsot. A felesleges szintetikus gázokat kéményen keresztül engedik ki a szabadba. Ez a folyamat első fázisa, amely környezetszennyezést okoz.
A folyamat végén alacsony minőségű fűtőolaj keletkezik, amelyet a rendszerhez kapcsolódó erőműben szándékoznak elégetni. Az erőműnek természetesen károsanyag-kibocsátása lesz, amely füst formájában, kéményen keresztül terhelné meg környezetünket. Ez pedig a folyamat második fázisa, amely környezetszennyezést okoz.
A folyamat során a feldolgozott 20 ezer tonna műanyag és gumiabroncs melléktermékeként létrejön 11 ezer tonna salak, amelyet nyilván valahol el kell majd helyezni. Ez pedig a folyamat harmadik fázisa, amely környezetszennyezést okoz.
Ismerős a garamszentkereszti alumíniumkohó szomszédságában levő vörös salakhegy vagy az egykori szeredi nikkelkohó szomszédságában heverő fekete salakhegy?
Ködösítések sokasága
A szándéknyilatkozat számos helyen ködös megállapítást, feltételes módban írt mondatokat tartalmaz. Felrótták ezt az SzK Környezetvédelmi Minisztériumának munkatársai is azon a szakmai fórumon, amelyet a minisztériumban szerveztek meg február 28-án, a beterjesztő, az érintett önkormányzat, az állami hatóság dolgozói és a szakmai szervezetek részvétele mellett. Szerintük ez komoly kockázati tényező, hiszen a tanulmány tartalmilag éppen a kulcskérdésekben, a fontos részletekben a leghiányosabb. Sőt mi több, a beterjesztett, innovált technológiával működő hulladékégető a gyakorlatban sehol sincs üzembe helyezve.
Az állami hatóság képviselői kinyilvánították, a beruházónak be kell bizonyítania, hogy a keletkező szintetikus gáz tisztasága a földgázéval megegyező. Amennyiben kevésbé tiszta, úgy tekintenek majd a feldolgozóra mint hagyományos hulladékégetőre, a keletkező melléktermékekre pedig mint hulladékra. Ha a beruházó nem bizonyítja be a keletkező szintetikus gáz megfelelő (földgáz szintű) tisztaságát, nem kapja meg az állami hatóság beleegyezését a beruházás megvalósításához. Ha a folyamat végén keletkező folyadék nem éri el a másodlagos energiahordozó minőségét, hulladékként tekintenek majd rá. Mivel e hulladék gyúlékony anyag, veszélyes hulladékként tekintenek majd rá, amelyet nem égethetnek el kazánban. Nem hasznosíthatják energetikai célra. A keletkező szilárd anyagra, salakra is érvényes: amennyiben nem termék, nem gyártmány, akkor hulladék.
Az állami hatóság megállapította továbbá, hogy meg kell vizsgálni a levegő mai minőségét, szennyezettségét és modellezni kell a várható változásokat a hulladékégető telephelyén kívül, a szélrózsa minden irányában. Ha a hatástanulmány felvázolja más környékbeli települések potenciális szennyezését, akkor azokat is be kell vonni a hatástanulmányba. Hasonlóan be kell majd vonni az érintett magyarországi településeket is, mivel Magyarország kormánya kérvényezte részvételét a hatástanulmány kidolgozásában.
Párkányban az egykori papírgyár szomszédságában 2009-ig üzemelt a víztisztító állomás. Mivel a pirolízises technológia vízigényes, felmerül a kérdés, hogy a beruházó felújítja-e a tulajdonába nem tartozó egykori víztisztítót, avagy új víztisztítót épít? A benyújtott szándéknyilatkozatban erről nem tett említést.
Liptóújvárban (Liptovský Hrádok) 2015-ben próbálkoztak hasonló hulladékfeldolgozó megépítésével. A helyi és a környékbeli lakosság, szakmai és civil társaságok erős ellenállása miatt a mai napig nem kezdték el a beruházás megvalósítását. Ázsiában az elmúlt években két helyen is felrobbant a pirolízises technológiájú hulladékfeldolgozó egyik reaktora, a közelben raktározott gumiabroncshegyek is kigyulladtak, majd akkora tűz keletkezett, hogy hetekbe telt, amíg eloltották. Közben hetekig fekete füst lepte el a környéket, komoly megbetegedéseket és szövődményeket okozva a környékbeli lakosság tízezreinek.
A küzdelem folytatódik
A nyilvánosság jelentős része úgy gondolja, hogy a beruházás folyamata – azzal, hogy Párkány város képviselő-testülete ellene szavazott – befejeződött. A küzdelem február 14-én valójában elkezdődött, folytatódik fog, és bizonyára hosszúra nyúlik majd. Az egészséges polgári ellenállásra továbbra is nagy szükség lesz. El kellene érnünk, hogy a Párkányi régió felnőtt lakosságának többsége tiltakozzon a beruházás ellen. Aki még nem írta alá a petíciós ívet, tegye meg, hiszen az aláírások gyűjtése folytatódik – vélekedik Farkas Iván.
