Robert Fico kormányfő hétfőn, március 20-án a Breznóbánya és Nagyrőce közti Tiszolcon (Tisovec) tárgyalt a Klub 500 képviselőivel a munkaerőhiányról. A szlovák vállalkozók elitklubja azokat a cégtulajdonosokat tömöríti, akiknek több mint 500 alkalmazottjuk van.
A szakmunkáshiány a kormányfő szerint ugyanolyan válságjelenséggé vált a társadalomban, mint amilyen a 2010-es évek elején a kétszámjegyű munkanélküliség volt.
A szakmunkáshiány enyhítésére vonatkozó kérdéskört négy részre osztották. Tárgyaltak a bérlakásokról és munkásszállásokról, melyekkel a munkavállalók mobilitását szeretnék elősegíteni. A munkaadók több variánst is felvázoltak, akár ők is építtethetnék a szállásokat, természetesen állami támogatással. Így a munkaerőt a gyárakhoz lehetne csábítani Szlovákia más régióiból is.
Fontos téma volt a szakiskolák struktúrájának kérdése. Fico alapvető fontosságúnak tartja a szakoktatás szerkezetének gyökeres megváltoztatását, mert a szakiskolák elszakadtak a gyakorlattól, az ipar igényeitől, aminek egyenes következménye a munkaerőhiány. Ezért szerinte a helyes út a duális képzés népszerűsítése, ennek finanszírozásában az állami költségvetésnek is részt kell vállalnia, nem csak a munkaadóknak. A diák számára is vonzó lehet már a középiskolában megismerkedni a jövendő munkaadójával.
Harmadik kérdéskörként a munkaerő mobilitását vetették fel. Lehetőségként felmerült a munkaerő ingáztatása buszokkal vagy vonatokkal, illetve az ingázás költségeinek állami támogatása.
A negyedik kérdéskörben a szociális rendszerrel való visszaélésről volt szó. Bár több intézkedést bevezettek a szociális rendszerrel való visszaélőkkel szemben, számuk mégis jelentős.
A találkozón részt vett Peter Kažimír pénzügyminiszter is, viszont közös nyilatkozatukban egyelőre csak nagyon homályosan tettek ígéretet több törvényi és intézményi változás foganatosítására.
Szlovákiában a legfrissebb adatok szerint a munkanélküliség 8,5% alá csökkent, viszont a munkahivatalok a mintegy 260 ezer álláskereső mellett 50 ezer betöltetlen állásajánlatot jegyeznek. Ennek ellenére egyre nő a külföldi munkavállalók száma.
Fico szerint a számok figyelmeztetőek, mert a 8,5%-nyi munkanélküli között magas az alapiskolai végzettséggel sem rendelkezők aránya. Viszont több munkanélküli az ellene kezdeményezett végrehajtás miatt nem vállal tartós munkaviszonyt, és ott vannak a szociális rendszeren élősködők is, akik képesek túlélésre anélkül, hogy tartósan munkát vállalnának.
Fotó: TASR
A kormányfő a munkaerőhiány leküzdését elsősorban a végrehajtók elől rejtőzködők és a rendszerrel visszaélők munkába kényszerítésében látja. „Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a jelenlegi munkaerőhiány megoldható a roma közösség tagjainak munkába állásával, bár ez hosszú távon kívánatos volna“ – mondta Fico. Egyben kifejezte azzal kapcsolatos félelmét is, hogy rövid időn belül óriási nyomás nehezedik majd az államra, hogy külföldi munkavállalók tömegeit hozza be, akik viszont nem mindig tudnak a mi normáink szerint viselkedni. Elég a „szerb barátaink” viselkedésével kapcsolatos nagyszombati, vagy a nyitrai példákat említeni.
Íme, az aktív kormányfőnk
Számomra a javaslatcsomag csak egyet bizonyít: a kormánynak nincs koncepciója sem a gazdaságfejlesztésre, sem a munkaerőhiány leküzdésére. A javaslatok tömege a kormányzati tűzoltás kategóriájába tartozik, nincsenek kellően átgondolva.
Leegyszerűsítve, a munkanélküliség leküzdésére Szlovákia az olcsó munkaerőre építve, állami beruházásösztönzéssel és óriási adókedvezményekkel egy nagy összeszerelő műhellyé változtatta az országot. A GDP növekedett és lehetett játszani a bezzeg-országot. A megtermelt érték viszont, ahogy keletkezett, úgy el is hagyta az országot, egyedül az ott dolgozó alkalmazottak adója gyarapította az állami költségvetést. Így nem maradt más a büdzsének, mint a hazai kis- és középvállalkozók megsarcolása.
Az ilyen típusú fejlődésnek viszont határai, gátjai vannak. Nem lehet a végtelenségig növelni a gyárak számát, egy ponton túl munkaerőhiány keletkezik, amit béremelkedéseknek kellene követniük. Az összeszerelő műhelyek tulajdonosai azonban ezt már egyre kevésbé tolerálják. Ezzel a kifejezetten gyarmati, perifériális típusú gazdaságfejlesztéssel párhuzamosan – aminek az adott időszakban volt létjogosultsága – egy magasabb hozzáadott értékű, nagyobb tudásigényű gazdaságfejlesztést kellett volna elindítania a kormányzatnak. Ráadásként a kormányzat nem igyekezett a befektetéseket az ország egész területén arányosan elosztani, így létrejöttek a fejlett járások, amelyek teljesítménye akár tízszerese a fejletlenekének.
De láthatóan a leszakadó, alulképzett, a munkától elszoktatott rétegek és a legszegényebb roma lakosság munkába állítására sem törekedett a kormányzat. Igaza van Ficonak, velük nem lehet számolni egyik napról a másikra. Itt is megmutatkozik, hogy a kormányzat csak a napi problémákkal, az üzlettel volt elfoglalva és nem gondolkodott a jövőről, elfeledkezett róluk, most pedig, amikor szükség volna rájuk, nincsenek felkészítve a feladatra.
A duális képzés, bár sok szó esik róla, tulajdonképpen minimálisan működik. Ez gyógyír lehet az összeszerelő műhelyek igényeire, de kérdés, hogy mennyire felel meg az Ipar 4.0 szükségleteinek.
Látható, hogy a munkaerőhiány Szlovákián belüli problémájára nem született, és egyhamar nem is fog megoldás születni. Hangzatosan meghirdetik a lakosság mobilitásának növelését. Még nagyobb csinnadrattával az érdekelt vállalkozók majd munkásszállókat építenek – állami pénzek felhasználásával. És ha már kész lesz a munkásszálló, szlovákiai munkavállalót pedig nem találnak, majd hoznak vendégmunkásokat. Mert a szent GDP-nek növekednie kell.
