Felsőszemeréd a történelmi Hont megye faluja, a Selmec-patak völgyében, az Ipolyság-Zólyom közti főút mentén fekszik. Nevét újabban rovásírásos temploma tette szinte az egész magyar nyelvterületen ismertté.
Az oklevelek 1260-ban Zemered néven említették a települést, s felbukkant a helynév az 1332-es pápai tizedjegyzékben is. Már akkor jelentős falu lehetett, hiszen papja évi 6 garas adót fizetett. Szemerédnek tehát azidőtájt plébániája volt, később viszont az ipolyviski, aztán pedig az alsószemerédi, majd az egegi plébánia filiája lett.
Közvetlen a középkori templom mellett, attól északra, keletre és délre látható a község aránylag nagy kiterjedésű temetője. Az itteni sírok különféle tájolásúak: a templomtól északra eső részben az elhunytakat arccal az Isten háza felé temették, azaz a sírhelyek észak-déli tájolásúak. A déli részben a holtakat arccal nyugat felé helyezték örök nyugalomra, de vannak régebbi sírok is itt, melyek elhunytjait arccal kelet felé fordították.
A temető legtöbb sírjele újabban márványból és műkőből készült; a régebbiek közt pedig találunk homokkőből, gránitból s egy-egy öntöttvasból emelt síremléket is. A fiatalon elhunytak sírjelére vagy mellé gyakran kerül fehér porcelánból készült térdeplő és imádkozó szárnyas angyal. A sírkereszteken általában Krisztus-fej és korpusz is látható, s nagyon sok síremléken ott az elhunyt képe is.
Meglepően sok itt a sírjelek oszlopára került, fekete vagy fehér márványtáblára vésett sírvers. Elsősorban a fiatalon vagy tragikusan elhunytak síremlékeire jellemző ez. A versek legtöbbször az elhunyt nevében szólítják meg a hozzátartozót, de az is előfordult, hogy a gyászoló szól halottjához: hangot adva fájdalmának és szomorúságának.
1894-ben egy temetőkeresztről tett említést az akkori tudós plébános, Viszolajszky Károly, a következőket írva a plébániatörténetben: „Ez év tavaszán állíttattam fel a felsőszemerédi temetőben az új fakeresztet vas feszülettel, amely be volt bronzzal festve. A költséget a templom fizette.“ (14.p.) Ma már ez a feszület sincs meg. A mai központi temetőkeresztet a XX. század első felében állították. A fehér műkőből készült, rövid, egyenes szárvégű, INRI-feliratos, ezüstözött vaskorpusszal ellátott szakrális emlék dedikációja így szól: „Adj Uram örök nyugodalmat/ a megholt híveknek/ és az örök világosság/ fényeskedjék nekik“ Isten nagyobb dicsőségére/ Tóth József/ 1938“.
A központi temetőkereszt (fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Néhány éve állították az önkormányzat támogatásával a temetőben a hősök emlékművét. A terméskőből készült, nyitott könyv alakú emlék közepén egy feszület áll, bal oldalán az első, jobb oldalán a második világháborúban elesett felsőszemerédiek nevével.
A temetőben láthatunk több, fekete márványból készült magas sírkeresztet is. Ilyen például a település egyik nemesi családjának, illetve néhány tagjának egy kőalakzatba helyezett, négyrészes, magas keresztalakzatban végződő emléke. A sírjel tábláján ez a dedikáció olvasható: GHILLÁNYI ISTVÁNNÉ/ szül. BÁRÓ IVÁNKA ERZSÉBET/ 1919-1981/ Béke poraira!// Itt nyugszik/ draskóczi és jordánföldi/ báró/ Ivánka Lászlóné/ szül. báró/ Trauttenberg Terézia/ szül. 1856. febr. l./ megh. 1920. szept. 24./ Áldás emlékének”. Az utóbbi Ivánka László (1854-1934) politikus, huszárfőhadnagy, országgyűlési képviselő, a híres Ivánka család sarjának felesége volt.
Ugyancsak egy négyrészes, fekete márvány sírjel látható egy kihegyezett szárvégű keresztalakzattal s fényképpel a fiatalon elhunyt szemerédi kispap sírja felett, melynek feliratán ez olvasható: „ Itt nyugszik Istenben boldogult/ KISS MIHÁLY/ hittudományi hallgató/ 1914. XI. 8. — 1935. VIII. 2./ Legyen meg a te akaratod”.
A fentihez hasonló az egyik helybeli gazda sírjele, ugyancsak fekete márvány keresztalakzattal, azon egy Krisztus-fejet ábrázoló díszítéssel. A dedikáció így szól: „Itt várja Isten irgalmasságából/ boldog feltámadását/ egy jó após/ TÓTH ISTVÁN/ 1854-1934/ Nyugodjék békében!/ Gyászolja jó menye/ Polyák Mária”. Ugyancsak egy nagyméretű fekete márvány keresztet állíttatott ez a Polyák Mária elhunyt férjének is. A többrészes síremlék oszlopán ez a szöveg olvasható: „Itt várja Isten végtelen irgalmasságából/ boldog feltámadását/ TÓTH KÁROLY/ szül. 1887. dec. 20/ megh. 1929. márc. 23./ Áldás és béke poraira/ Vigasztalhatatlan özvegyed/ POLYÁK MÁRIA/ szívében őrzi felejthetetlen emlékedet”.
Fekete márvány sírkeresztje van egy több évtizede elhunyt házaspárnak is, ilyen felirattal: „Itt nyugszik/ a Kereszt tövében/ az Úr Jézus szent nevében/ KLIMENT MIHÁLY/ 1868-1958/ MAHUNT MÁRIA/ 1873-1944”
Négyrészes homokkőből készült egy háromkaréjos szárvégű keresztalakzattal a következő sírjel az alábbi dedikációval: „Itt nyugszik békében/a Mindenható akaratából/ KISS JÓZSEF/ 1919. VI. 26. – 1934.II.25./ Legyen testének könnyű a föld/ s lelkének világosodjék Isten/ örök világossága mindörökké”.
Háromrészes műkőkereszt a következő bemutatandó síremlék, egy galambalakzattal, fényképpel s fekete márványlappal, melyen ez áll: Jézus Szentséges szíve/ bízom benned/itt várja boldog feltámadását/ KRONK GÉZA/ 1928-1959/ Ne sírjál kedves édes anyám/ hisz boldog vagyok/ Az örök hazában békén/ nyugszom/ Béke legyen álmaid felett”.
A fentihez hasonló az alábbi dedikációjú síremlék is: „Itt nyugszik az Úr Jézus/ keresztje tövében egy felejt/ hetetlen jó férj és édesapa/ UHRIN ISTVÁN/ 1903-1959/ Rövid szenvedés után fájó/ szívvel váltam el tőletek/ kedveseim/ Nyugodjál az Úrban”.
Háromrészes műkő, porcelán korpusszal ez az aránylag fiatalon elhunyt asszony sírjele az alábbi szöveggel: „Itt nyugszik I.B./ SZABÓ PÁLNÉ/ sz. Halász Mária/ 1904-1963/ Szeretetben, szenvedésben,/ szíve holtra fáradt./ Síri béke, adj nyugalmat,/ drága jó anyánknak./Gyászoló férjed szívében él emléked”.
Egy szürkés műkő sírjelen ez a sírvers olvasható: „Itt nyugszik I.B./ PÁSZTOR KÁROLY/ 1911-1964/ Életemnek szép tavaszán/ Sírba kellett szállnom/ drága jó feleségem/ és kislányom/ ne zavarjon álmom/ Tiéd a nyugalom/ miénk a fájdalom”.
Egy szürke márvány, Krisztus-fejes és fényképes keresztre ez a szöveg került: „DOMBAI JÓZSEFNÉ SZABÓ JULIANNA/ 1909-1938/ Siratják szerető férje, szülei/ és gyermeke József/ Tiéd a nyugalom, miénk a fájdalom”.
A tragikusan elhunyt Pecsérke János sírjelére ez a szöveg került: „Jézus Szentséges szíve/ bízom benned/ Itt nyugszik:/ PECSÉRKE JÁNOS/ 1925. VIII. 25. – 1957. II.4./ Messze munka közben történt/ a halálom/ De pihenni testem ide/ haza vágyott/ Testem örök nyugo/ vóra tért/ DE lelkem örökre veled/ éll/ Felejthetetlen férjemnek feleséged”.
Egy fiatalon elhunyt kisfiú sírjelén ott a fénykép és a Krisztus-fej, mellette a fehér angyalszobor. A felirat így szól: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ KELO KARCSIKA/ 1945.VII. 28.- 1958.III.9./ Szeretetben, szenvedésben/ szíve holtra fáradt/ Síri béke, adj nyugalmat/ Drága kisfiunknak/ A föld könnyű legyen néked/ Reményünk Istenben éled”.
Van a temetőben néhány olyan sírjel, amely eltér a többitől, az itt szokásos síremlékektől. Ilyen például a hajdani jó nevű Littera család két tagjának sírjele, amely szürkés műkőből készült. Középső része domború, melyet egy-egy rozmaringdíszes oszlopocska fog közre.
A falu hajdani nagytekintélyű igazgatótanítójának, kisrákói és bisztrickei Lehoczky Árpádnak (1868-1923), illetve családtagjainak síremléke formázott nyerskövekből készült egy ugyancsak kő keresztalakzattal.
https://www.facebook.com/pg/FELVIDEK.ma/photos/?tab=album&album_id=1464378726917772
